pszichoanalitikus megközelítés a gyermekek és serdülők pszichéjének megértéséhez, Szerző: PhDr. Anna Nagajová

lehet

Előadás a Szlovák Köztársaság gyermekotthonainak hivatásos alkalmazottainak konferenciáján Nyitrán, 29.9. 2014.

Absztrakt

Részlet a motiváció elméletéből

A gyermekek viselkedésének megértése érdekében fontos elgondolkodni azon, hogy mi motiválja őket egy adott fejlődési periódusban, melyek a legfontosabb tudatos és tudattalan igények és vágyak aktualizálódnak cselekedeteik hátterében. Az ösztönző rendszerek az evolúció során az ösztönökből alakultak ki, biológiai alapjuk van, de az embereknél a tanulás által megváltoztatható és alakítható. Feltételezzük, hogy minden motivációs rendszer jobban szolgál a másik ember felé, mint a tiszta öröm átélése. Az agykutatás alapján Panksepp neurobiológus 4 alapvető emberi motivációs rendszert azonosított: a keresési rendszert (kíváncsiság) az elégedettség alrendszerrel (pl. Szexualitás), a düh rendszert (önérvényesítés), a félelem rendszerét (biztonság) és az elválasztási fenyegetés rendszerét ( szoros kapcsolat) az ellátás alrendszerével.

Az emberi fejlődés kezdetén az élettani igények kielégítésének szükségletei, az önmegőrzés és a szabályozás igénye az interszubjektív világ felé orientálva - a gyámok (kíváncsiság, izgalom, biztonság) dominálnak. Ezt követik a párkapcsolati igények a közelség, a kényelem és a jólét iránti vágyakozással, az ellátás, az intimitás és a gyengédség élményéhez való tartozással. Ezzel a motivációs rendszerrel szemben állnak a függetlenség, az autonómia, az önérvényesítés, a tulajdonjog (ellenőrzés, erő) erőfeszítései és vágyai. Ezután kialakul az önértékelés iránti igény, az önértékelés szükségességével együtt az élet harmadik-negyedik évében, az önészlelés (öntudat) fejlődésétől függően. Önmagának értéke és a gondozó értéke kiegészítik egymást, a gondozó értéke sikeres pozitív tapasztalatokból alakul ki. Későbbi gyermekkorban és pubertáskor a fejlődés az identitás (természetesen nem a végső) kialakulásában és az érzékszervi öröm vagy a szexuális izgalom vágyában ér véget. A cél egy egyértelműen egyedi identitás elérése, a lehető legnagyobb mértékben ellentmondásoktól mentesen, az önmegőrzés, az önérvényesítés, az önértékelés és a szociális készségek elemeivel. A gondozás (a fiatalabbakra irányuló) motivációs rendszere és az önzetlenség alakul ki a lelkiismeret és az eszmék értékrendjének fejlesztése kapcsán.

A személyiség motivációs rendszereinek (valamint struktúrájának) fejlesztése folyamatos, egész életen át tartó folyamat, amelynek múltja van, itt és most megmutatkozik, és a jövőre mutat. A korai fejlődési lépések eltérnek a későbbiektől, formatívak. Az első kapcsolatok során megszerzett interperszonális tapasztalatok mintákat és prototípusokat hoznak létre arra vonatkozóan, hogyan viselkedjünk szeretteinkkel és gondozóikkal szemben. Ugyanakkor meghatározzák, hogy mi várható a kielégítő és frusztráló igények tekintetében a másokkal és egymással való kapcsolatokban. Az embereknek ez az interszubjektív orientációja megteremti az egyéni tapasztalatok internalizálásának feltételeit, amely folyamat egész gyermekkorban és serdülőkorban kialakul.

Személyiségformálás a gondozókkal szerzett tapasztalatok internalizálásával

A fejlődéslélektan szempontjából a relációs tapasztalatokat különféle modalitások érzékelik, és részben procedurális - tudattalan (mint kapcsolati minták - kapcsolati minták), részben pedig epizodikus, tudatosan hozzáférhető memóriában tárolódnak. A szubjektív élményt erősen szervezi az érzelmi élmény. Az, hogy mely élményeket jegyzik meg, nagyban függ az érzelmi hangolástól és annak intenzitásától.

A párkapcsolati tapasztalatokat, különösen a gyermekkorban és a serdülőkorban fennálló fontos kapcsolatokkal, szubjektív elképzelésekbe és elvárásokba építik be önmagunkkal, másokkal és a kapcsolatokkal szemben - a mentális reprezentációk a gyermek és a serdülők pszichéjében jönnek létre - ezek alkotják személyiségét. Részletesebben a külső tapasztalatok internalizálásának mechanizmusaira fogok összpontosítani a személyiség kialakulása során: introjekcióra, a kapcsolat azonosítására és internalizálására.

A matematika tanköteles lánya nem foglalkozott osztási műveletekkel. Nem voltak organikus agyi változások, amelyek kognitív deficitet okoztak, sem specifikus tanulási rendellenesség, sem kognitív károsodást okozó affektív rendellenesség. Minden tanítás a lány egységeihez ment, egyáltalán csak a felosztáshoz. A pszichoterápia során a terapeuta felfedezte, hogy a lány egy mentális blokk következtében szenved - egy akadálynak, amely állítólag megvédte a bűntudat fájdalmas élményétől. Anamnesztikus kijelentés: korábban az anya azzal vádolta az anyát, hogy megosztotta szüleit. Azt állította, hogy a lány engedetlen, ezért szülei elváltak. A vádló introjekt: "megosztottam a szüleimet" és a bűntudat annyira fájdalmas volt, hogy a lány elmozdította a tartalmat - eltávolította a tudatos elméből az öntudatlanba, és egyúttal a bűntudat érzését viszonylag ellentmondásos területre helyezte a matematikai felosztás: a számok nem tudtak osztani, az fájni fog. Az eredeti pszichológiai trauma és a gyermek pszichéjének későbbi védelme a túléléssel szemben a kognitív fejlődés gátjává vált.

A különösen lekicsinylő és leértékelő bánásmódban részesülő gyermekek pszichéjében bántalmazó introjekt lehet, amely megvetéssel, fájdalmas szégyennel és bűntudattal gyötri őket apró hibák vagy kudarcok miatt. Nagyon gyakran előfordul, hogy egy ilyen bántalmazó introjekt megtalálható azon gyermekek pszichéjében, akik kívülről önkárosító magatartást tanúsítanak. A fizikai fájdalom kevesebbnek tűnik, mint lelkiismeret-furdalás és sértés mentális önkínzása, ugyanakkor az önkárosítás olyan, mintha megbékélés lenne egy kegyetlen introjektussal büntetés formájában.

A külső tapasztalatok internalizálásának és ezáltal a személyiségformálás másik mechanizmusa az azonosulás. A gondozók értékeivel és normáival való azonosulás során a gyermek és később a felnőtt hasonló követelményeket támaszt magával és környezetével szemben, mint a gondozók rájuk és magukra. A gyermek első gondozói példaképek a gyermek számára - a viselkedés lexikona, így a gyermek e reggeli minták alapján azonosul a világ, az értékrend és a világgal és másokkal szembeni viselkedés megértésével. Fontos felismerni, hogy az azonosítási folyamat minősége a gyermek aktuális kognitív és érzelmi fejlődési szakaszától függ: a gyermek azonosul a gondozóval = gondolkodik és megteszi azt, amit a gondozó nézeteinek és magatartásának érti/hangsúlyozni kell hogy a gyermek pszichéjére gondolunk, akinek fantáziájának, fekete-fehér érzékelésének és az érzelmek nagy intenzitásának sok helye van. A gyakorlatban valószínűleg olyan gyerekekkel is találkozik, akiket rosszul bántak, és akik valódi tudatosság nélkül kezelik a környezetüket, ahogyan a korai példaképektől tanultak - gyámjaiktól. Eszméletlenül megismétlik a hatástalan és nem adaptív társas kapcsolati magatartásokat, amelyek nem tesznek jót nekik, de csak ezek képesek megfigyelni és megtanulni.

Másokkal együttműködve az emberek általában megpróbálnak biztonságot, személyes jólétet és bizalmat teremteni. Minél bizonytalanabb az ember és a személyiség alacsonyabb fejlettségi fokával, annál inkább próbál olyan helyzeteket kiváltani, amelyek a kapcsolataiban ismeretesek. Talán gyakran nem kielégítőek, ellentmondásosak, de mégis ismertek, és így biztonságban vannak. Egy ilyen belső beállítás merev, nem hatékony kapcsolati viselkedésként nyilvánul meg. Az ellenkező póluson van egy személy, aki képes ún interperszonális rugalmasság, képes különféle kapcsolatokra, különféle emberekkel. Különböző sérülésekkel járó gyermekek és csalódottak az életkörülmények miatt, amelyek következtében gyermekotthonokban találják magukat, az interperszonális rugalmasság pólusára való áttérés néha hosszú út, amely nagy követelményeket támaszt a gyermekotthonokban dolgozó munkavállalókkal szemben. A párkapcsolati tapasztalatok megértése, kedves, de határozott határai, a betegek végtelen megismétlése gyakran csak évek múlva vezet ennek az "új párkapcsolati tapasztalatnak" az internalizálásához, a személyiség rekonstrukciójához és fejlődéséhez a biztonság és a bizalom érzésének képességének irányában. kapcsolatok, öröm önmagában és másokban, szeretet, munka és alkotás.