A májtranszplantáció nem hajtható végre a test védelmi rendszerének részben csökkent funkciója nélkül. Normális körülmények között az átvitt szervet a befogadó immunrendszerének mechanizmusai elpusztítják. Ezt a folyamatot hívják elutasítás - elutasítás. Májtranszplantáció után az elutasítás folyamata általában enyhébb, mint más átültetett szerveknél. Mindazonáltal graft meghibásodásához vezethet új transzplantáció szükségességével. Az elutasításhoz vezető immunmechanizmusok elnyomására használt gyógyszereket nevezzük immunszuppresszánsok. Ritka kivételektől eltekintve, azokat minden befogadó májtranszplantáció után alkalmazza egész életen át. Az immunszuppressziónak a transzplantációt követő első hónapokban kell a legerősebbnek lennie. Általában két vagy több gyógyszer kombinációja. Később az adagolás csökken. Abban az esetben, ha a gyógyulási folyamat bekövetkezik, az ún. injekcióellenes kezelés, amely az immunszuppresszió rövid távú jelentős növekedéséből áll.

távú

Az immunszuppresszánsok modern, rendkívül hatékony gyógyszerek. De gyakran társul a használatukhoz számos mellékhatás. Ezen mellékhatások kiszámítása félelmetesnek és visszatartó erejűnek tűnhet rendszeres és folyamatos használat esetén. De ezek szükségesek a beteg számára. Ha valamilyen okból a beteg abbahagyja vagy korlátozni kívánja használatát, konzultálnia kell kezelőorvosával. A megvonás a legsúlyosabb következményekkel járhat a beteg számára.

Minden immunszuppresszív gyógyszerrel együtt fordul elő a fertőzések fokozott kockázata, mert a májtranszplantáció után elnyomandó immunitás védelmet nyújt a fertőzésekkel szemben is. A lehető legkisebb mellékhatások elérése érdekében az immunszuppresszív gyógyszerek adagját egyedileg kell beállítani. Bizonyos esetekben az adagot a vér szintjének megfelelően állítják be, néha a májtranszplantáció működésének nyomon követése, és esetleg a máj szövettani képe alapján, a máj biopsziája alapján.

1.1 SZTEROIDOK - prednizolon (Prednison ®) metilprednizolon (Metypred ®, Urbason ®)

Szteroidok a leggyakrabban használt gyógyszerek a transzplantáció kezdete óta az elutasítás megelőzése átültetett szervre és annak kezelésére. A kortikoszteroidok olyan hormonok, amelyeket az egészséges test a mellékvesében termel, olyan mennyiségben, amely összehasonlítható az elutasítás megelőzésére általánosan alkalmazott dózissal. A kilökődés kezelésében sokszor nagyobb dózisokat adnak be. A szteroidok jelentősen befolyásolják az emberi test számos rendszerét. Fő immunszuppresszív hatásuk az a limfociták proliferációjának és aktivációjának elnyomása, azonban számos szabályozási mechanizmusba is beavatkoznak és korlátozzák más sejtek működését. Korlátozzák az antitestek termelését. A szteroidokat nem egyedül használják, hanem többnyire kombinációban ciklosporinnal vagy takrolimusszal, és gyakran csak a transzplantációt követő első hónapokban. A kortikoidokat állandóan alkalmazzák egyes májbetegségekben (különösen az autoimmunitás - a szervezet saját védekező mechanizmusainak károsodása esetén). Az adagolás szigorúan egyedi, az első hetekben kb 15-20 mg/nap, később az adag képviseli 5 mg/nap még kevesebb.

Sok mellékhatás van, intenzitásuk az adagtól függ. A szteroidok növekednek fertőzések kockázata és csökkenti a test gyulladásos válaszát. Hatással lehetnek a hangulatra, a nagyobb idegesség és feszültség, valamint a depresszió és a depresszió szempontjából. Zavart okozhatnak és súlyosbíthatják a pszichiátriai betegségeket. Ezután megvan az egész számos mellékhatás az anyagcserére: növelik a vér cukorszintjét, és cukorbetegséget okozhatnak vagy súlyosbíthatnak, ami a vérnyomás emelkedéséhez és a vér zsírtartalmának növekedéséhez vezet. Növelik a csontvesztést, és a tartós használat csontritkuláshoz és könnyebb csonttörésekhez vezethet. Kiváltják az étvágyat és súlygyarapodáshoz vezetnek. Emellett fokozott zsírtartást okoznak a hasban és a mellkasban (úgynevezett központi típusú elhízás). Bőrproblémákat is okozhatnak, különösen a bőr gyengülését és fokozott sebezhetőségét, valamint striákat a has, a comb és a fenék bőrén. Aknét okoznak vagy súlyosbítanak, és túlzott szőrnövekedést okoznak. A szteroidok nem mérgezőek a májszövetre.

Az orvos mindig dönt a kezelésükről az előnyök és kockázatok alapos mérlegelése alapján. A szteroidok használata nem növeli a magzat károsodásának kockázatát terhesség alatt.

1.2 AZATIOPRIN (Imuran ®, Immunoprin ®)

Összességében az azatioprin legalább 35 éve széles körben alkalmazott és szubjektíven nagyon jól tolerálható gyógyszer. Jelenleg a modernebb gyógyszerek miatt visszahúzódik, elsősorban autoimmun betegségekben és gyulladásos bélbetegségekben szenvedőknél alkalmazzák. Az azatioprint nem szabad terhesség alatt alkalmazni, ezért alkalmazása esetén a tervezett szülői idő előtt időben konzultálni kell a kezelőorvossal.

1.3 MIKFENOLÁT MOFETIL (CellCept ®)

Az azatioprinhoz hasonlóan a mikofenolát is hat a limfociták szaporodása ellen, hanem beavatkozik az ún. limfocita aktiváció. Előnye sokkal célzottabb akció, kevesebb károsodást okozva más vérsejtekben és más szövetekben. A mikofenolát pontosabban adagolható, mint az azatioprin, mivel ennek a gyógyszernek a szintje meghatározható a vérben. Ezenkívül korlátozza az érfal változásait, amelyek az átültetett szerv krónikus kilökődését kísérik.

A mikofenolát jól felszívódik a gyomor-bél traktusból. A vesén keresztül választódik ki, ezért csökkenteni kell az adagot, amely általában 1-2 g/nap. A mikofenolát étellel együtt bevehető, ami javítja annak toleranciáját, általában napi két adagban. A leggyakoribbak között mellékhatások emésztési problémák: hányinger és hányás, hasmenés és hasi fájdalom. Ezek a tünetek általában az adag csökkentése után rendeződnek, de az adag újbóli növelése után általában nem jelentkeznek újra. Alkalmazása a vérkép romlásához is vezethet - a fehérvérsejtek és a vérlemezkék számának csökkenésével ritkán alakul ki vérszegénység. Mint más immunszuppresszánsoknál, itt is nagyobb a fertőzések és a daganatok kockázata.

A mikofenolát hatékony, alacsony toxicitású gyógyszer. Májátültetés után történő alkalmazása lehetővé teszi a ciklosporin és a takrolimusz adagjának csökkentését vesekárosodás, cukorbetegség vagy e gyógyszerek egyéb mellékhatásai esetén. A gyógyszert a betegek gyakran szubjektíven kevésbé tolerálják (emésztési problémák), különösen röviddel a kezelés megkezdése után. Mint már említettük, a dózis csökkentése gyakran segít.

1,4 A CYCLOSPORIN (Sandimmune Neoral ®, Equoral ®)

A főbbek mellékhatások, A fertőzés mellett emelkedik a vérnyomás és romlik a veseműködés. Ezenkívül előfordulhat a vércukorszint növekedése, az anyagcsere romlása a csontszövetben és az oszteoporózis felgyorsulása (a csontok meszesedése). Egyéb mellékhatások az emésztési zavarok, különösen az émelygés és a hasmenés. A májfunkció károsodhat (túladagolás esetén), és ritkán fordulnak elő neurológiai problémák, különösen remegés és fejfájás. Vannak kozmetikai mellékhatások is: megnövekedett fogínytérfogat és fokozott hajnövekedés. Néha ezek a mellékhatások nagyon jelentősek.

A ciklosporint szoros orvosi felügyelet mellett kell bevenni, és az adagot a gyógyszer vérkoncentrációjának megfelelően kell beállítani. A sikeres kezelés alapja az előírt adag hibátlan rendszeres használata kijelölt reggeli és esti időközönként, 12 órás időközönként. A kapszulákat egészben lenyelik tejjel vagy almalével. A grapefruitlé nem ajánlott. Az oldatban lévő ciklosporint mért mennyiségben hozzáadják a tejhez vagy az almaléhez, jól összekeverik és azonnal megiszják. A mérési pontosság elengedhetetlen.

1,5 TAKROLIMUS (Prograf®, Advagraf®)

A takrolimusz hatásmechanizmusa hasonló a ciklosporinhoz, de igen sokkal hatékonyabb és ezért kisebb adagokban adják be. A ciklosporinhoz hasonlóan a takrolimuszt is úgy adagolják, hogy a beadás után 12 órával (közvetlenül a következő adag előtt) mérik a gyógyszer koncentrációját a vérben. A szokásos adag a tartományban van 1-6 mg naponta kétszer 12 órás intervallumban. A takrolimusz újabb formulája (Advagraf) lehetővé teszi az adagolást 24 órás időközönként. A kapszulák 1 és 5 mg-ot tartalmaznak (kivételesen 0,5 mg-os tabletták is kaphatók).

A mellékhatások hasonlóak a ciklosporinéhoz. Ezek elsősorban a veseműködés romlása, fejfájás és remegés. A kezeléssel fennáll a cukorbetegség és a vérnyomás emelkedésének kockázata. A vérzsírkoncentrációra (a hiperkoleszterinémia kialakulására) gyakorolt ​​hatása kisebb, mint a ciklosporin esetében. A gyógyszer takrolimusz hatékony a májtranszplantátum kilökődésének megelőzésében, valamint a kezelésében. Krónikus kilökődés kezelésére szolgál. A takrolimusznak számos gyógyszerkölcsönhatása van, nagyon hasonló a ciklosporinnál jelentettekhez. Ezért a kezelőorvosnak tájékoztatnia kell az összes ajánlott gyógyszert. A takrolimusz terhesség alatti biztonságosságát nem igazolták. Tervezett szülői vagy akár váratlan terhesség esetén tájékoztatni kell a kezelőorvost.

A kapszulákat egészben, alma, narancslé vagy vízzel kell lenyelni. A gyógyszer az éhgyomorra beadva, előnyösen 1 órával étkezés előtt vagy legalább 2 órával étkezés után. A takrolimusz grapefruitlé fogyasztása nem ajánlott.

1.6 SIROLIMUS, RAPAMYCIN (Rapamune ®)

A szirolimusz elég új immunszuppresszáns, amelyet a májtranszplantáció után általában más immunszuppresszív gyógyszerekkel - ciklosporinnal, takrolimusszal, mikofenoláttal vagy szteroidokkal - együtt adnak. Immunszuppresszív hatása hasonló a ciklosporinhoz vagy a takrolimuszhoz. Fő előnye az kevés hatása van a veseműködésre.

Sirolimus jól felszívódik az emésztőrendszerből, és viszonylag sokáig marad a testben. Elsősorban az epe májával, majd a széklettel ürül. A sirolimus általában nagyon jól szubjektíven tolerálható. Előfordulhatnak azonban olyan mellékhatások, mint hasi fájdalom, hasmenés, vérszegénység és a vérlemezkeszám csökkenése. Ezenkívül előfordulhat a vérzsírszint emelkedése (hiperkoleszterinémia, hipertrigliceridémia) és a káliumszint csökkenése. Ritka a bőr megnyilvánulása (pattanás), a sebgyógyulási rendellenességek és, mint más immunszuppresszív gyógyszereknél, különféle fertőző szövődmények.

A sirolimus megoldásként kapható. Szokásos a szirolimusz napi adagja 1-4 ml, az adagolás szigorúan egyéni. Naponta egyszer, rendszeresen, leggyakrabban reggel, éhgyomorra vagy étellel, kb. 4 órával a ciklosporin bevétele után kell bevenni. A beadott anyag méretét az elért vérszint és a gyógyszer kívánt hatása szabályozza. A cél vérszint 6-8 ng/ml körül van. Adagoló fecskendőt használnak az előírt gyógyszermennyiség mérésére az injekciós üvegből. Ürítse ki az előírt mennyiséget az adagoló fecskendőből legalább 60 ml vizet vagy narancslevet tartalmazó üveg vagy műanyag tartályba, alaposan keverje össze és igyon azonnal. Tilos grépfrútlével tálalni. Az üveget az első felbontástól számított 30 napon belül fel kell használni. A gyógyszert szobahőmérsékleten tárolják + 25 ° C-ig.