interjú

Amikor az interjút megbeszéltük, megemlítette, hogy a mai gyerekek egyik legnagyobb problémája a gerinc. A jelenlegi számítógép-generáció visszatükröződött gerincükön?
Igen, manapság ez a második legnagyobb probléma az elhízás, vagyis a gerinc és a rossz testtartás után, ami a gyermekeknél a leggyakoribb. A harmadik probléma a szemhibák. Nőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akiknek szemüveget kell viselniük.

Mi az? A számítógépek és a gyakori tévézés a hibás?
A mai fiatalok nem mennek ki, főleg a nagyvárosokban. A szülők aggódnak gyermekeikért, különösen a kisebbekért. Az iskolásoknak viszont nagyon sok feladata van, óriási terhelések vannak, majd leülnek a számítógépekhez. Ezenkívül vannak olyan szüleink, akik gyermekeiket iskolába hajtják, ezért én megint nem mozdulok. Ez ma újabb sláger, a szülőknek amellett, hogy nagyon elfoglaltak a munkában, még mindig gyűrűkben kell szállítaniuk gyermekeiket, mivel azt akarják, hogy legyenek valamilyen érdeklődésük és ne csak a tévében üljenek.

Mi van vele?
Véleményem szerint nagyon jó lenne, ha a gyermekek minden nap legalább egy órányi testneveléssel rendelkeznének az iskolában. De nem úgy, ahogy most vannak, mert senki sem menne oda, és mi nem írnánk alá a bocsánatkérést. Inkább valami szórakoztató formának kell lennie a gyermekek számára, hogy várják a testnevelést. Ezenkívül a tornatanároknak hetente egyszer vagy kétszer hátgerincet erősíteniük kell.

Mikor kezd megjelenni a gerincferdülés? Vagy más problémákban nyilvánul meg?
Általában a gerincferdülés és súlyosabb formája. Ezenkívül kerek hát, emelt lapockák, váll aszimmetria, mert a gyerekek nagyon nehéz táskákat hordanak. Nem tudom miért, de a gyerekeknek szánt táskák ma rendkívül nehézek.

Tehát a gyerekek nehezebb táskákat visznek az iskolába, mint nálunk?
Egyértelműen.

Milyen táskákat vegyenek a szülők a gyermekeiknek? Mi a helyzet egy kerekes táskával, amelyet oly gyakran látunk az iskolások körében?
Nem ajánlom, nehéz kezelni, például a lépcsőn. Jobb, ha a táskának hevederei vannak, és ha a gyerekek hátán szimmetrikus táska van.

Ami még mindig fáj a gerincen?
Alapvetően azt, amit már említettünk, vagyis gyakran tévézünk, számítógép mellett ülünk, nincs mozgás. Egyes szülők azt akarják, hogy gyermekeik élsportolók legyenek, de egyes sportok egyoldalú terhet rónak a gerincre. Akkor láthatja a hokisokat, akik görnyedten vannak, hasonlóan a teniszezőkhöz, ahol csak az egyik kéz van betöltve.

És melyik sport a legalkalmasabb?
Úszás. Véleményem szerint ennek is része kell lennie a testnevelésnek. De erre nincsenek medencék.

És mi lesz az atlétikával?
Sokoldalú atlétika igen. De sajnos tapasztaltuk, hogy az edzők csúcsteljesítményt akarnak a gyerekektől. És akkor az a vége, hogy néhány gyerek túlterheli a térdet vagy egy másik ízületet, és abba kell hagynia a sportot.

Említette, hogy a gyerekek kevésbé mozognak, mert szüleik félnek kiengedni őket. A gyerekek is lustábbak?
Valamikor a gyerekek bármikor futhattak a játszótérre. Ez azonban nem hasonlítható össze a maival, mert akkor nem volt igazán veszélyes. Ekkor vették észre az emberek, amikor a gyerekek valamit csináltak. Most már közömbösebbek. Félnek megszólítani vagy megrovni a gyereket is. Egyszer az udvaron lévő összes anya vigyázott a gyerekekre, ha valaki elesett, bármelyik anya elrohant, hogy segítsen neki. Most? Senki nem kiabál a gyerekekre, ha szükséges. De megértem, hogy a szülők félnek beengedni gyermekeiket az udvarra.

A mai gyerekek másik problémája a foguk. Szlovákia egyike azoknak az országoknak, ahol a gyermekeknél nagyon magas a fogszuvasodás. Valaha voltak iskolai fogorvosok, ma mindez a szülőkön múlik.
Korábban voltak iskolai fogorvosok és iskolai orvosok. De akkor lehetett szülő nélkül kezelni egy gyereket. Ma szülő nélkül nem lehet műveletet végrehajtani, tizenöt éves koráig jelen kell lennie. A megelőzés azonban lehetséges, és visszatérhet az iskolákba. Külföldön az iskolának van egy alkalmazott ápolója, aki ott van, ha a gyerekek megbetegednek. Alternatív megoldásként lehet egy ápoló, aki gondozza a fogait, és megelőző ellenőrzéseket is végez. De ez pénzügyi teher, és tudjuk, hogy az állam hogyan finanszírozza az iskolákat és az egészségügyet. Ha nem privát, akkor biztosan nincs pénz.

A fogorvosoknak megvan az Egészséges mosoly projektjük is, amelynek célja, hogy az általános iskolákban tanítsa meg a gyermekeket a helyes fogmosásra. De a pénz is hiányzik.
És kinek kellene megtennie?

Például önkéntesek, szülési szabadságon lévő anyák vagy munkanélküliek, akik képzésben részesülnének.
Nos, látja. Nagyon sok jót teszünk, amit az alapítványok vagy a nonprofit szervezetek. De jó lenne, ha egyes projekteket beépítenének az iskolák normál működésébe, így pénzt lehetne erre tervezni, hogy ez rendszeres legyen. Nem mintha egyszeri tevékenységet végeznének, bár valami megfogható benne, de akkor, amikor az anya azt keresi, hová menjen a gyermekkel kezelni, problémája van. Akkor mi van? És erről szólnak a gyermekek fogai.

Igen, még akkor is, amikor fogorvost kerestem az akkor kétéves lányomhoz, a hatodik mentőhöz vittek. Mindenhol azzal a megértéssel vertek meg, hogy az ilyen kisgyerekeket nem viszik megelőző ellenőrzésre. Ugyanakkor ajánlott az első évben a gyermekkel a fogorvoshoz jönni. Végül a fogorvosok beismerték nekem, hogy a gyermek gondozása veszteséges, és nem szeretik ezt csinálni, mert a gyermek gyakran nem működik együtt. És amikor egy ideig pénzt kérnek szüleiktől, még akkor is, ha a gyermek nem volt hajlandó kinyitni a szájukat, dühösek és azt kérdezik, miért kért pénzt a fogorvos, amikor nem tett semmit.
Vegyük azt az elvesztett órát. Nagy humbug készült körülötte. De senki sem tudja, hogy a gyermek kezelését nem részesítik előnyben az egészségbiztosító társaságok. A szülők megkérdezik, hogy az orvosok milyen díjat akarnak. De nem kérdeznék meg tőle, hogy a biztosító társaság előnyben részesíti-e a gyermekbeteggel való munkát. Korábban a gyermekorvos vagy a fogorvos kezelését egyszer értékelték meg, mint egy felnőtté, így egy ilyen orvosnak kicsit többet fizettek. Talán nagyobb lenne az érdeklődés a gyermekek gondozása iránt, mert ez tényleg nagyon nehéz, és nem csodálkozom azon, hogy egyesek kerülik. A gyermekfogorvosok és az orvosok túlterheltek.

És nemcsak a gyermekfogorvosokról van szó. Nagy probléma van például Pozsonyban a gyermekek fül-torok-orrával (fül-torok-orr). Elég, ha egy orvos nyugdíjba megy, nincs helyettesítője, és mivel a külön gyermek-fül-orr-gégészeti osztály megszűnt, a gyermekeket felnőtt fül-orr-gégész orvosoknak kell átvállalniuk. De nem akarják őket, mert nem mernek, mert a gyerek nem egy miniatűr egy felnőttnél.
Ez minden gyermekorvosra vonatkozik. A statisztikák szerint például Pozsonyban sok a gyermekorvos. De öregek vagyunk, néhány 70- és 80 éves kolléga is dolgozik. Ezenkívül a nagy probléma az, hogy a szakemberek hálózatát a lakosság szerint számolják. Például Pozsony nagyon szerencsétlen abban, hogy sok olyan ember él itt, akiknek nincs itt állandó lakóhelyük. Egyszer annyi ember van, amennyit a hivatalos számok mondanak. Ezt senki sem veszi figyelembe. De a hivatalos lakosság szerint a hivatalos statisztikák szerint az orvosok száma megfelel a lakosságnak.

És az egészségbiztosító társaságok is ennek megfelelően fognak felállni.
Ennek az az eredménye, hogy például egy fül-orr-gégész kolléga azt mondta nekem, hogy két hétre bezár egy mentőt, mert már túllépte a biztosító társaság határát. Miért lenne ott. Figyelmet kell azonban fordítani az egészségbiztosító társaságokra és arra is, hogy mennyi pénz van bennük és mennyit pazarolnak el. A pénzt arra kell felhasználniuk, hogy fizessenek az orvosoknak a ténylegesen nyújtott szolgáltatásokért, és esetleg új szerződéseket kössenek. A szakember számára nagyon nehéz szerződést kötni, ha az nem fér bele a hálózatok számába. És akkor a szülők panaszkodnak nekünk, hogy nem találnak szakembert gyermekük számára.

Ami azonban még mindig nem tűnt el iskoláinkból, az a tetű.
Igen, még mindig elterjedt. Ez egy olyan dolog is, amelyet az önkormányzat saját kezébe vehet. Számos állami iskolában sok társadalmi eset fordul elő, és sok család a szegénység és a szegénység határán él. És a gyerekedet olyan iskolába adod, ahol van olyan gyerek, aki nem fürdik és tetveket kap. Ugyanakkor egy dolog nem garantálható számunkra, ha a társadalmilag gyengébb családokból származó gyerekeknek tetveket adnak, akkor csak 11 euróért kapnak tanácsot tetves sampon vásárlásához. És háromszor kell használniuk, mert ehhez meg kell ismételni a mosást. De nem veszik meg, mert nincs. Nem látok okot arra, hogy az önkormányzat például miért ne vásárolhatta meg azokat a samponokat, és odaadhatta volna a gyermeknek, hogy használja őket.

Valószínűleg a legnagyobb madárijesztő a gyermekkori elhízás. Amit a szülők elkövetnek, ha megeszik gyermekeiket?
Az elhízás a társadalom képe. Vigyék a mai fiatalokat, apa reggel munkába megy, és kilenckor vagy tízkor tér haza. Az anya irányítja a gyerekeket, ha még mindig dolgozik, akkor a gyermek a társaságban van. És így a gyermek ötig van iskolában. Gondoljunk hát arra, hogy hol történik a hiba? Hiszen a szülők a hét két napján nem hoznak létre elhízott gyermeket. Jobban kellene összpontosítanunk az iskolai klubokra, az iskolai étkezésre, ösztönözni a szülőket egészséges ételek vásárlására. Például az unokám nem fog enni a partiban, mert ott nem szereti. Miért van ez így? Elhízásról beszélünk, otthon keressük a megoldásokat, miközben minden hat és hét éves kor közötti gyereket elfognak az oktatásban. Kötelező jelenlétünk van, ezért tegyük meg ott, mert a szülőknek nincs idejük. Hogyan működik ma? Pizza, hamburger, mert ez a leggyorsabb. A szülő hazafelé tart a gyerekkel gyorsétteremben, mert a gyereknek tetszik és gyors. Végül is anyám mikor főzhet vacsorát? Ma a magáncégek hihetetlenül kimerültek, rengeteg munkájuk van és gyakran hoznak haza munkát.

De másrészt nem sok idő alatt elkészítenek egy egészséges avokádót vagy szardíniat vacsorára.
Természetesen szükséges megvilágosodni az anyák körében is. Mindenekelőtt azonban gyermekeket kell elkapnunk, ahol csak lehet, ez pedig az iskola. A nagymamák korábban otthon voltak, de ma még nem, sokan még mindig dolgoznak, így az anyukáknak senki sem segít. Ezenkívül az egészséges főzéshez pénz kell, mert az egészséges ételhez sok pénzre van szükség. A tejet mindig támogatták az iskolákban, ezt a nyugati országokban is megteszik, de a kapitalizmus teljesen felgöngyölt minket. Mindent lemondtunk, amit csak lehetett. És mindent meg fogunk teremteni újra, mert nem elemeztük, hogy néz ki külföldön, hogy valójában ők csinálják, és nem tartjuk szocialista kitalációnak.

Ami még mindig aggasztja a mai gyerekeket?
Válások. Hihetetlenül traumatizálják a gyerekeket. És ez kezd komoly problémát okozni.

Miben?
A gyermekeknél egyre több a mentális probléma, agresszívek, gyógyszereket kell szedniük, amire még soha nem volt példa, mert a szülők elválnak. A bíróságaink lusták, sok időbe telik, ezért a gyerek a lakásban van, ahol a kettő lassan verekedik. Aztán a szülők elkezdik harcolni a gyerekekért, mert az apa és az anya is őket akarja, ez két-három évbe telik. Ha látja, mit csinál a gyerekekkel, az szörnyű. A bíróságoknak nincs ideje foglalkozni ezekkel a dolgokkal, ezt elhalasztják, majd ennyi időbe telik. Korábban, amikor apja nem fizetett, börtönbe zárták, és tartásdíjat kellett keresnie. Ma már elég tíz eurót fizetni, és az anya már nem tehet büntető feljelentést. Még kényszermunkát sem végezhetnek, ha legalább tisztítja és tisztítja az utakat és a járdákat.

Aztán vannak olyan esetek, amikor az apa mesterségesen csökkenti a jövedelmét, hogy ne kelljen fizetnie a saját gyermekéért, és egyúttal harmincezer autóval exportálják.
Pontosan. Az elvált nő korábban ritkaságnak számított, de ma már sok fiatal, kisgyerekes nő elvált. El sem tudod képzelni, mennyire érintettek a gyerekek azzal, ha apjukhoz vagy anyjukhoz kell menniük. Az apák ajándékokat vásárolnak, akkor az anya nem tud megbirkózni a gyerekkel, a mentőkben a gyerekek a földre dobnak, mert nem akarják, hogy kivizsgálják őket. Ez nagy probléma. Ugyanakkor a gyermekpszichiátria elfoglalt, nincs hová elküldeni azokat az eseteket, a pszichológusok is nagyon elfoglaltak, és nincs senki, aki beszélhetne azokkal a gyerekekkel, senkinek sem kell kihoznia őket ebből. Az iskolákban nincsenek pszichológusok, és ha vannak is, mást csinálnak. Ez egy nagyon súlyos probléma, amelynek eredményeként ezek a gyerekek nagyon agresszívek lesznek pubertáskorban.

A mai gyerekeknek nehezebb dolguk van?
Nagyon nehéz dolguk van.