Andrea és Ľuboš Remekovci

Előszó

Az ünnepek olyan folyamatok összessége, amelyek kellemes élményt és test-lélek kikapcsolódást eredményeznek, ha lehetséges, a munkáltató költségén. Ez év februárjában közösen döntöttünk úgy, hogy a következő vakációnkat nem egy "all-inclusive" -ra töltjük azzal, hogy kikelünk a tenger mellett, hanem aktívan, egy egzotikus ország felfedezésével. A cél kiválasztása Ajkinára korlátozódott: "Menjünk Izlandra, a tündék ott élnek!" Gyorsan beleegyeztem, mivel inkább az Elffel való konfrontációt részesítettem előnyben a ragadozó ragadozók és mérgező rovarok helyett, amelyek egy olyan ország lakói lehettek, ahol egészen jól véget érhetnénk, ha Izland nem tenné át a szavazást. Szavazott, Izlandra jár. Otthon mindenről szavazunk - Ajka a szavazóbizottság elnöke, én tag és elnökhelyettes vagyok. Mindegyikünknek egy szavazata van, egyenlő szavazat esetén az elnök dönt…

Az előkészületek fokozatosan zajlottak. Aktívan vártuk az első két hónapot. Májusban vásároltunk jegyeket szeptember 11-re, i. ősszel és a fő turisztikai idényen kívül. Ebben a pillanatban jöttek az első kételyek anyagi, szellemi és fizikai felkészültségünkkel kapcsolatban. A családi költségvetés kezelésének és túlterhelésének részeként döntöttünk a "cseh turista" üdülési modell mellett. Tehát a hegyek sátrakká válnak, ételt veszünk. Beruháztunk olyan felszerelésekbe, amelyeket az ünnep után is használhatunk: sátor, szőnyeg, funkcionális ruházat, hálózsák (csak nekem - Ajkának van hálózsákja) stb. Fizikai felkészültségünket Szlovákia szépségeibe tett kirándulásokkal képeztük a Restart Yourself 2016 felhívás részeként.

Az utolsó előkészületek és csomagolások "gyorsan és dühösen" zajlottak le - még indulás előtt sem három nappal. Ez a napló rögzíti kis expedíciónkat, valamint egy ablak a résztvevők lelkébe. Annak érdekében, hogy jobban behatolhasson ennek az élménynek a mélyébe, ajánlom az olvasónak, hogy kriosaunban, hegyi patakban vagy a téli hónapokban kint, nem megfelelő ruházatban merüljön el ezekben a sorokban.

expedíciós napló

2016.09.10. Žilina - Pozsony - Budapest

Medzistanica Bratislava - van egy óránk, ezért elmegyünk a szemközti étterembe. - Káposztát kérek - mondom.
"Jól, és te? ", A pincér Ajkára néz.
"Cézár saláta" - rendel Ajka.
- Nem - válaszolja a pincér.
"Tyúkhúsleves".
"Nekünk nincs".
- Tehát marhahús - mondja Ajka.
"Nekünk nincs".
"Fokhagyma".
"Nekünk nincs".
"Mmmm", Ajka mélyen keres a menüben, "almás rétes?" .
A pincér szomorúan megrázza a fejét.
"Ásványvíz?" - mondja Ajka.
"Természetesen!" - mondja a pincér diadalmasan az arcán.
- Finoman csillogó - teszi hozzá Ajka, és a sarkok ismét a pincérre esnek.
- Vagy bármi, ami van - szereti Ajka.

A pincér legyőzött gladiátorként távozik, akit az ellenfél megkímélt a tömeg felszólítására.

Leszállunk a budapesti Keléti állomáson, és körülnézünk, mint egy elhagyott kiskutya. A budapesti taxik gyönyörűek, mindegyik egyformán sárga-fekete. Olyan taxisofőrt keresek, aki hasonlít Petőfi Sándorra, és árat fogok tárgyalni vele. Tárgyaltam, hogy az árat a taxaméter határozza meg. A zsolinai otthon a taxisoknak nincsenek ilyen kényelmeik. A srác egy jegyzetfüzetet is nyomtat a kezembe. - Mit vásárolok Kauflandban?! - kérdezem, de elfogadom a tisztesség blokkját. Itt vagyunk, ahol a booking.com azt mondja, hogy van szálloda. Nincs itt semmi, valószínűleg egy kicsit tovább lesz. Nehéz poggyásszal kóborolunk a melegben, egy forgalmas út szélén. 200 méter után eltávolodunk a civilizációtól, megfordulunk és visszamegyünk. Egyetlen út sem olyan hosszú, mint az az út, amelyre visszatér, amikor eltéved. Visszatértünk arra a helyre, ahol a taxi letett minket, és azt tapasztaltuk, hogy mögöttünk van a szálloda. Hideg verejték öntötte el, ha a meleg helyet ad neki. A recepción lévő hölgy befogad minket, és a következő órákat azzal töltjük, hogy a mosogatóban mosakodunk és hajszárítóval szárítjuk őket. Csak néhány ruhadarabunk van és az a sajnálatos érzés, hogy ez a szoba sokáig az utolsó luxusunk lesz. Nem szeretnénk olyan dolgokat választani, amelyeket aludni kellene, és amelyek mélyen a hátizsákokba vannak temetve, ezért mezítelenül alszunk, ami kellemes élményt eredményez, amelyet itt nem írunk le részletesebben.

2016. szeptember 11. Budapest - Reykjavík - Þingvellir

Fekszünk az ágyban, és rájövünk a pillanat végességére. Bőséges reggelit fogyasztunk, Ajka pedig szent odaadással mossa meg a haját a szobában. A zsíros fej látomása megrémíti, de úgy érzi, hogy a következő napokban szembe kell néznie ezzel a démonnal. Azt is elismeri, hogy lemondott a lábak vagy más részek borotválkozásáról, ez egy démon, amellyel szembe kell néznem a változás érdekében. Ismét átnézzük a térképet, és elkészítünk egy részletes tervet az expedíció első felére, nem mondom ki hangosan, de azt gondolom, hogy "Egyetlen terv sem éli túl az első kapcsolatot az ellenséggel". Ajka bemutatja a természettel kapcsolatos tapasztalatait, a táborozás elengedhetetlen tulajdonságát, pánikrohamot, amikor felfedezi, hogy egy kis zöld bogár mászik a lábán. Fogalmam sem volt, milyen magasra lehet ugrani anélkül, hogy térdre hajtaná a lábát. Ajka gyorsan rájön, és bizonytalan a reakciója nem megfelelőségében. A bizalom biztosítása érdekében biztosítom róla, hogy egy mérgező bogár esetében egy ilyen reakció lehet a különbség az élet és a halál között.