Izomsorvadás olyan betegség, amely először az izomrendszert érinti. A betegség jellemző jellemzője a mozgászavar, akár izomgyengeség, akár izomösszehúzódási rendellenességek szempontjából. Izomdisztrófiában a haránt harántcsíkolt izmok érintettek. Az izomszövetet értéktelen szövet váltja fel.
A betegség szinte kizárólag a fiúkat érinti. Az okok ismeretlenek. Általában fiatal korban kezdődik, feltűnés nélkül, rejtve, fokozatosan romolva. Általában a betegség kitörésétől számított tíz éven belül a beteg elveszíti a járás képességét. A halál általában különféle fertőző betegségek vagy szívelégtelenség után következik be.
KLINIKAI TANFOLYAM
A betegség feltűnés nélkül kezdődik, a kúszás gyakori fáradtsággal nyilvánul meg alacsony terhelés mellett. Kísérő jellemzője a rendhagyó járás, a gyakori esések. A borjúizom enyhe kontraktúrája (összehúzódása) történik. Az izmok érintettsége általában a kismedence nagyméretű izmain és a
hasizmok.
- mély hajlító varr
- hasizmok
- legszélesebb hátizom (musculus latisimus dorsis)
- alsó trapéz alakú izom (mosculus trapézius)
- legnagyobb ülőizom (musculus gluteus max.)
- középső ülőizom (musculus gluteus médius)
- combhúzók.
Abban a szakaszban, amikor a gyermek még képes járni, viszonylag jól irányítja a törzset, annak ellenére, hogy ezen a területen az izmok érintettek. A törzs izmainak bevonása abban nyilvánul meg, hogy az érintett személy az előrehajlás után nem tud egyenesen felállni, és kezét a combjára támaszkodva kell segítenie. Lumbális hiperlordózist figyelünk meg. A csecsemő általában nem képes guggolni, és hasra kell gördülnie, amikor felkel a földről, mielőtt kinyújtott alsó végtagjaival felállna (miopátiás felállás). Az ülőizom bilaterális atrófiája esetén jellegzetes ingadozó járás jellemző, az ún kacsa járás.
Annak érdekében, hogy a gyermek kapcsolatot tartson a más társadalommal, elengedhetetlen, hogy a gyermek továbbra is képes legyen járni. Ennek a képességnek a elvesztése a társadalmi lehetőségek korlátozását és romlását jelenti. A kontraktúrák fejlesztése döntő fontosságú a gyaloglás megtartásához. A csípő- és térdízületek hajlító kontraktúrája veszélyesebb, mint a tricepsz rövidítése.
Az a határ, amikor a gyermek még járhat:
- 30 fokos kontraktúra a boka ízületeiben
- 15 fok a térdízületekben
- 20 fok a csípőízületekben.
Abban a szakaszban, amikor a gyermek már nem tud önállóan járni (kontraktúrák esetén az izomgyengeség 50% -ig), segédeszközök - ortézisek - segítenek. Amikor a gyermek már nem tud járni, akkor bekövetkezik egy olyan szakasz, amelyben egy kerekesszékben már tartósan visszafogják. Ebben az időben a felső végtagok már érintettek, ezért az öltözködés, a személyes higiénia fenntartása és gyakran az étkezés nagy problémává válik. Az utolsó szakaszban a légzőizmok érintettek, a tüdő életképessége csökken, a gyermek tüdőelégtelenségben és szívelégtelenségben általában meghal.
KEZELÉS
A terápia az izomanyagcsere javítására összpontosít (az E-vitamin lágyítja az ínszalagot, a kontraktúrák könnyebb felszabadulása), az értágító kezelés, valamint a rehabilitáció és a fizioterápia kulcsfontosságú. A rehabilitációnak folyamatosnak kell lennie, az egyéni eljárásokat, különösen a testmozgási eljárásokat, naponta kell elvégezni. Ennek alapja a szerződések kitermelése. Ezt a gyakorlatot naponta kétszer kell elvégezni (megfelelő utasítás után a szülők is megtehetik ezt). A gyermek aktívan segíthet a mozgásban az antagonista csoport megerősítése érdekében. Különös figyelmet kell fordítani a gyermek pszichológiai vezetésére. Nem szabad megfeledkeznie azokról a technikai segédeszközökről, amelyek megkönnyítik számára az evést, az írást és a műtétet. Nappali üzemmódban fontos és szükséges váltani az ülő helyzeteket a fekvő helyzetekkel. Fontos, hogy a gyermek minél hosszabb ideig kapcsolatban maradjon egy egészséges társadalommal, pl. minél tovább menni iskolába és minél tovább függetleníteni.
Felkészítő: Andrea Tomíková, rehabilitációs dolgozó DIC Zvolen, Zvolen 2003
Referenciák:
- V. Janda - J. Kraus - NEUROLÓGIA a rehabilitációs dolgozók számára