- Főoldal
- Az alkatrészek katalógusa
- A projektről
- Gyakran Ismételt Kérdések
- Digitizer kézikönyv
- Csatlakozz hozzánk
- Projekt blog
- Projekt megbeszélés
A SME Gold Fund a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézetével együttműködésben jön létre
Az Arany Alap műveinek RSS-kimenete (További információk)
Ján Čaplovič:
Képek Szlovákiából
| Tetszik neked ez a munka? Szavazzon rá, mivel már szavazott | 133 | olvasók |
Étel
Mint az élet minden más területén, a Magyarországon élő népek étrendjükben is különböznek egymástól. Például: Egy magyar szép búzakenyéren él, főleg zsíros húson és boron. A hegyvidéki szlovákok leggyakrabban rozs, árpa, sőt zabkenyér, tej, tejtermékek, burgonya és sör. A horvát kolduló zabkásából és borból él, ruszin, román, szerb babon, kukoricán és snapszon. A cigányok íze nem jobb, mint az elhullott szarvasmarhák húsa. A zsidó, ha csak lehetséges, még rosszabbul, szinte a vízen, a pálinkán és a hagymán él. Ahogy Huszty írja az Ungarisches Magazinban (I, 10. o.), Azok, akik többet táplálnak a tüdejükön és a bőrükön keresztül, mint a gyomrukon keresztül.
A magyar nem fogja kedvelni a kenyeret, amikor az előtte asztalra helyezett kemence nem akkora, mint egy domb, alig fogja tartalmazni. A szlovákok sokkal kisebb kenyeret sütnek, kemencéjük pedig csak egy miniatűr magyar kenyér. A ruszinok, románok és szerbek minden nap megelégszenek vékonyra vert, frissen sült pogácsákkal.
Amikor egy keresztény éhes, élvezi a héber étrendet is. A zsidó azonban nem nyúl hozzá semmihez, amelyet egy keresztény készített, mert az nem kóser, vagyis elég tiszta.
Korunkban a burgonyatermesztés és -evés mindenütt elterjedt, az egész országban, még azokon a területeken is, ahol nem szívesen fogyasztják őket. Nélkülük sok megye éhezett volna a közelmúltban.
A burgonyánál több nemzeti étel az uborka, amely a kovászon erjed. Marhahússal tálalják őket, ami Magyarországon mindenhol, Németországban sehol. Uborka saláta tejszínnel, olyan kiváló és frissítőt csak a szlovákok és a lúzai szerbek fogyasztanak. Sok salátát is fogyasztanak, egyedül, olajjal és ecettel. A lúzai szerbek forró ecettel letakarják, majd tejszínnel vagy jó savanyú tejjel felöntik.
Nem minden tápláló az emberek számára. A kémikusok tehát tagadják a cukor minden táplálékát, és hasonlóan viszonyulnak a népszerű kábító fűhöz, a dohányhoz is, amelyet az emberiség két szerven keresztül, nagy ízléssel, még a test vagy a szellem táplálása nélkül is fogyaszt füst vagy por formájában. Ezért ezt a cikket hozzáadom az étrendhez, legalább ételként. Státusától, nemzetiségétől, életkorától és egyéb jellemzőitől függetlenül Magyarországon az embereknek ez a büdös fű van kitéve. A dohányzó nők ritkák, de már megtalálták őket; a szebbik nem nemesebb tagjai annál inkább használják a púderkiadásban. A férfiak sub utraque-t fognak szolgálni. Az emberekből származó nők, a cigányok kivételével, nem dohányoznak és nem szimatolnak, legalábbis én nem ismerek ilyen esetet. A római és görög katolikus lelkészek dohányozhatnak és szimatolhatnak; az ortodoxok csak szimatolnak.
Mivel a dohányzás nagyon népszerű az egész országban, gyakran sok, sokszor kiváló minőségű kellékeket készítenek rá. A legnépszerűbb agyagcsövek a Novohrádi Podrečanyból és a Zemplín Malé Ozorovce-ból származnak. Mindkét fajt külföldre is nagy mennyiségben exportálják. Népszerűek a gömöri Prihradzian és a Tolna megyei Bonyhád csövei is. Rimavská Sobotában évente több százezer darab csonttorkolatot gyártanak a csövekhez. Az elforgatott szócsöveket előállító helyi céh már 1721-ben megkapta a státuszt.