- Főoldal
- Az alkatrészek katalógusa
- A projektről
- Gyakran Ismételt Kérdések
- Digitizer kézikönyv
- Csatlakozz hozzánk
- Projekt blog
- Projekt megbeszélés
A SME Gold Fund a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézetével együttműködésben jön létre
Az Arany Alap műveinek RSS-kimenete (További információk)
Ján Čaplovič:
Képek Szlovákiából
| Tetszik neked ez a munka? Szavazzon rá, mivel már szavazott | 133 | olvasók |
Népesség
[1] Magyarország legidősebb lakói - szlovákok (Slávi, Tótok) alkotják az egykori hatalmas Nagy Morva Birodalom maradványait. 36 magyar megyében találhatjuk őket, négyben egyedüli lakóként (Árva, Liptó, Trencsén, Zvolen), kilencben többségben vannak (Nyitra, Turiec, Tekov, Hont, Szepesség, Gemer, Šariš, Zemplín, Abov ) és huszonhárom megye alkot kisebbséget. A nyelvjárások szerint nitrátokra, gyertyánokra, szukákra, kekszekre, szotakokra stb. A szotákok csak Zemplín megyében vannak a Krajné járásban, amelyet ezért Sotakeriának hívnak.
A nyelvjárás szerint a ruszinokat sajtókra, szegélyekre stb. Összesen 359 000 van belőlük, és, mint a legtöbbjük, Berežská, Ugočská és Marmarošská megyékben élnek. Tizennégy megyében vannak kisebbségben, köztük Szepes, Šariš és Zemplín.
Vannak régebbi és újabb cseh gyarmatok is. Az idősebbek már eléggé megszólítottak, az újabbak szétszórtan az egész országban.
A lengyelek csak a Spišská župában vannak Ľubochno környékén, a fél lengyelek Árva megye 24 községében vannak.
Magyarok csak Trencsént, Oravszkát, Liptót, Zólyomot, Turcot, Szepességet és Sárisz megyében nem találhatók meg. Novohradban és Hontában vannak úgynevezett Palóci-k. A többség Komárom, Pozsony és Novohradská megyében van.
A nyelvjárás szerint a németek azokra oszlanak, akik Pozsonyban, Pezinokon, Modrában és Jure-ban élnek, egy másik csoport Štiavnica, Bystričany és Kremničany; a szepesi németek (különféle alnyelvekkel), a Nyitra, Tekovská és Turčianská megyék dombjain található Medzevčanov és Krikehaserov nyelvjárása független.
A zsidók szétszóródnak a területen, kivéve négy megyét (Tekov, Zvolen, Hont, Gemer), ahová a bányavárosok és vállalkozásuk miatt megtiltották a bejutást.
A szlovákok száma napról napra növekszik, mert a magyarok, valamint a németek, a ruszinok és a szerbek szívesen átveszik a szlovák nyelvet. Ezért nagyon erős a Fejér [2] által a Lexikon magyar kiadásában a Magyar Ország szlogen alatt indított per: "Jaj annak a magyar és német falunak, ahol a szlovákok letelepednek, mert más nemzeteket hamarosan elnyelik." A szlovákok csak ott maradnak, ahol nagy számban telepednek le. Amikor kevesen vannak, akkor asszimilálódnak a magyarok között, és az egyének leggyakrabban magyarok. Azt is el kell mondani, hogy Magyarországon kevés nemzet olyan közömbös az anyanyelve iránt, mint a szlovákok. A tudósok szégyellik magukat szlovákul és egymás között beszélni, és inkább latinul vagy németül használják.
Ausztria és Magyarország együttélése azt jelenti, hogy a német a magyarral együtt kereskedelmi kommunikációs nyelvnek számít. Minden bányakamra német irodában van, és a magyar hadseregnek német szolgálati szabályzata is van, német nyelven tanult és német levelezést folytat. A postahivatalok ugyanabban a helyzetben vannak. Hány százezernek kell megtanulnia németül, ha tovább akarnak lépni!
Annak ellenére, hogy a német a nemességben és a becsületben egyre inkább elterjed, az emberek körében egyre csökken a használata, és az úgynevezett törzsi németek száma is csökken. Magyarosítanak, szankcionálnak vagy átvertek attól függően, hogy melyik nemzet szomszédságában élnek vagy kivel keverednek. Sok példa van arra, hogy egész területek, városok és falvak megvilágosodtak vagy megmagyarosodtak. Szepességben és általában a Kárpátokban, ahol korábban a németek szinte egyedül voltak, ma már csak két szabad királyi városban és néhány szepesi városban találhatjuk őket. De még itt is nagy előrelépést értek el a szlovák nyelvtudásban. Spišské Vlachy és Spišský Podhrad városában az egyház németül énekel, a lelkész azonban szlovákul prédikál. Zvolen, Hontianska és Tekovská megyék bányavárosaiban a német olyan ütemben tűnik el, hogy Bredetzki későbbi felháborodott jóslata valóban igazolható:
Még a ruszinok között is sok olyan hitehagyott van, akiket részben megszólítanak, részben magyarosítanak, és beszédük hanyatlóban van.
A zsidók értetlen nyelvükkel mormolnak, de az országban általánosan használt nyelveket is beszélik. A talmudisták gondoskodnak arról, hogy beszédüket legalább az istentiszteleteken hallják, még akkor is, ha sokan már nem értik.
A cigányok nemcsak az országban beszélik a közös nyelvet, hanem a saját nyelvükön is.
Egy magyar és egy német szeret gúnyt űzni egy külfölditől, amikor félreértik anyanyelvüket. Csak a szlovák fogja kedvesen kijavítani.
Megjelenését tekintve [4] a hegyek, és különösen a Kárpátok lakói karcsúak és magasak, emiatt különböznek a síkság lakóitól. Érdekes, hogy amikor a Kárpátokból származó szlovákok síkvidéki területekre költöznek, fokozatosan alkalmazkodnak a síkság lakóinak magasságához és általános megjelenéséhez.
Az északi területek lakói, Spišáci, sotáci és mások, akik a Kárpátokban élnek, leggyakrabban szőke hajúak, fehér arcúak, karcsúak és magasak, határozott, csontos alkatúak. Minél délebbre az arcok vörösebbek, a haj feketébb és a bőr sötétebb.
Azok, akik főleg burgonyával táplálkoznak, például Oravci és Liptáci, kisebbek, a hasuk láthatóan megnagyobbodott és legyengült, ami az étrendjüknek köszönhető.
[1] Népesség - válogatás a fejezetből. III. Bewohner, 26. §. Heutige Bewohner és a 30. §-ból. Sprache, Gemälde I, p. 201 - 210, p. 217 - 223.
[2] Fejér, J. (1766 - 1851), magyar történész, teológiaprofesszor, 1824 óta a pesti egyetemi könyvtár igazgatója. A középkori magyar iratok ismert gyűjteményének kiadója Codex diplomaticus Hungariae (Budín 1824 - 44), 43 évf.
[3] Bredetzky, Samuel (1778 - 1812), Németország szülötte. Jakubianus, ev. lelkész, a hazafias és földrajzi kutatás szervezője Magyarországon. Čaplovič közzétette az idézetet a műben: Reisebeschreibungen über Ungern und Galizien, Wien 1809.
[4] a populáció megjelenésének leírása, a fejezetből vett. III. Bewohner, 31. §, Der physische Mensch. Gemälde I., p. 223 - 233.