Nagy meglepetések várhatnak az emberiségre nemcsak a Naprendszer végén, hanem olyan közelebbi bolygókon is, mint a Vénusz - tárta fel egy interjúban Jana Plauchová asztrológus és író.
Pozsony, április 14. (TASR) - Gyermekkora óta érdekli az univerzum. Talán, mint minden gyermeket, őt is különösen elbűvölték a fekete lyukak, amelyek a csillagászat legbonyolultabb témái közé tartoznak. A tudomány egyre jobban megismeri az univerzumot és a Naprendszert, de kár, hogy túl sokat összpontosít olyan gyakorlati célpontokra, mint a Hold, a Mars vagy az aszteroidák. Nagy meglepetések várhatják az emberiséget nemcsak a Naprendszer végén, hanem a közeli bolygókon is, például a Vénuszon. Jana Plauchová, a Žiar nad Hronomi Regionális Obszervatórium és Planetárium M. Hella csillagásztársa és egyúttal több sci-fi regény írója is ezt mondja a TASR Personalities multimédia projekt interjújában: arcok, gondolatok.
-Hogyan került a csillagász szakmába, amely inspirálta és elbűvöli Önt a kozmoszban?-
Már a legkorábbi gyermekkorom óta érdekel az univerzum. Megkérdeztem szüleimet, hogy melyek a fekete lyukak, és nem tudtam kielégítően válaszolni. Ahogy fokozatosan nőttem, számomra teljesen logikusnak tűnt, hogy a tudás nemcsak a Földet érinti, hanem folytatódik. Szüleim vásároltak nekem egy nagy enciklopédiát, ahol az elején volt néhány oldal az univerzumról, és a könyv többi részét csak a Földnek szentelték. Akkor arra gondoltam, miért íródott az univerzum csak néhány oldalra, amikor sokkal nagyobb, mint bolygónk. Mondtam a szüleimnek, hogy fordítva kell lennie. Később rájöttem, hogy több ismerettel rendelkezünk a Földről, és nem csak a világegyetem él.
-Gyakran beszélsz az univerzumról. Mi érdekli az embereket, mit kérdeznek leggyakrabban?-
Attól függ, hogy gyerekek vagy felnőttek kérdeznek-e. A gyerekek a fekete lyukakról kérdeznek, ami nagyon kihívást jelentő téma az egész világegyetemben. Másrészt gyerekkoromban sem voltam más.
-A fekete lyukakról is kérdeztél?-
Igen, ez érdekelt a legjobban. A gyerekek még mindig kíváncsi, vannak-e idegenek. A felnőtteknek változatosabb kérdéseik vannak, és többnyire a háziállat csillagképei felé tartanak. Például meg akarják nézni, hol van a jelük az univerzumban.
-Ebből következik, hogy a kérdések és az érdeklődés általában egy távolabbi univerzumra irányul. Van azonban egy kellően feltérképezett naprendszerünk?-
Nagyon jól gondolom. A tudományos kutatás és a technológia fejlett, az űrmissziók sikeresek és a tudósok minőségi tananyaghoz jutnak. Másrészt azt gondolom, hogy a kutatók érdeklődése egyenetlenül oszlik meg naprendszerünkön. A Hold iránti érdeklődés érthető, mert ez a legközelebbi kozmikus test, stabil távolsággal. Túlságosan érdekel azonban minket a Mars a Naprendszerünk más érdekes helyeinek rovására. Több szonda már leszállt a Marson, miközben csak az Uránusz és a Neptunusz vizsgálta őket. Értem a gyakorlati okokat. A Marsot tekintik az egyetlen olyan bolygónak, ahol esély van emberi legénységre. Az aszteroidákat a lehetséges bányászat céljából vizsgálják. A háttérben rejlő motiváció nemcsak az emberi tudás, hanem a profit és a pénz növelését is jelenti. Kicsit sajnálom, bár rájövök, hogy az űrhajózás nagyon drága ügy.
-Néhány meglepetés is vár ránk a Naprendszer kutatásában?-
Nemrég tapasztaltuk őket, amikor az űrhajó két test körül repült a Kuiper-övben (a Naprendszer Neptunusz pályája mögötti területe, vegye figyelembe a TASR-t), és mindegyikük teljesen más volt, mint a tudósok várták. Különösen a távoli területeken más meglepetések várhatnak ránk.
-Például egy rejtélyes bolygó megerősítése, amelynek túl kell lennie a Plútó pályáján?-
A számítások azt mutatják, hogy ott lehet valamilyen anyagi test. Tudnunk kell azonban, hogy a Naprendszer hatalmas. Nem igaz a közkeletű felfogás, miszerint a Plútó mögött végződik. Van még mindig nagyon nagy hely, amelyet nem kutattak megfelelően, és minden benne lehet, beleértve egy nagyobb testet is.
-Téged is érdekel az űrbe repülés, űrsiklókról tart előadásokat. Mi érdekli Önt ebben a témában?-
Egyikük, Kolumbia tragédiája vonzott a transzferekre. Serkentette érdeklődésemet nemcsak irántuk, hanem általában az űrhajózás iránt is. Két tragédia ellenére a transzfert verhetetlen gépnek tartom. Gyönyörűen néz ki, ugyanakkor nagyon praktikus. Képes volt a pályára állítani a terhelést, körültekintően manipulálni a pályán, elengedni, elfogni, kísérleteket lehet végezni benne. Más űrhajókhoz képest egyértelműen előrébb jár.
-Az űrsiklóknak van-e perspektívájuk az űrrepülésre, vagy ez csak a Föld keringési pályára kapcsolásának eszköze?-
Pontosan ez volt a célja. A shuttle szó egy repülőgépet is felidéz és azt a tényt, hogy a Föld légkörében kell leszállnia. A Holdra szálló űrhajókat nem kell így alakítani. Nem hiszem, hogy az űrsiklók a bolygók közötti repülés eszközei lennének.
Illusztráció kép Fotó: TASR - Henrich Mišovič
-Számos sikeres sci-fi mű szerzője vagy. Hogyan kezdte el megírni ezt a műfajt?-
Ez nem volt tervezett döntés. Az inspiráció jött, és tudtam, hogy papírra kell vennem. Nem volt azonban irodalmi tapasztalatom és készségem. Könyvet írni nem könnyű. Ezért addig gondoltam a fejemben ezt az ötletet, amíg meg nem találták az írás feltételeit, és ez hat évig tartott. Más regényekkel az ötlettől az írásig rövidült az idő, és nekem sokkal könnyebb volt.
-Mi inspirál téged?-
Például ezek az univerzum különféle rejtélyei, amikor képet kapok arról, hogy miként oldhatók meg. Ez azonban a tudományos-fantasztikus műfaj, ezért az ötletek e rejtélyek tisztázására kissé vadak. El kell ismernem, hogy hipotéziseim nem feltétlenül állják meg a szigorú tudományos ellenőrzést. Forrásaim egyrészt egy bizonyos művészi fikció, de valódi tudományos ismeretek is. A világegyetemről és a tudományos fantasztikáról szóló ismeretek népszerűsítésének eszközeként is látom.
-Sok 20. századi tudományos-fantasztikus író feltételezte, hogy ma, 2020 körül, a csillagokhoz repülünk. Miért tévedtek ebben a tekintetben?-
Az űrrepülések a múlt században elsősorban a presztízsről szóltak. Az USA és a Szovjetunió közötti űrverseny az 1950-es években kezdődött. Ennek köszönhetően valami hihetetlen történt, hogy alig nyolc évvel az első ember űrbe kerülése után a Holdra is leszállt. Ezt a lelkesedést továbbadták a sci-fi novellák szerzőinek, akik ilyen tempó folytatására számítottak, és 2000-ben valahol a Szaturnusz közelében látták az emberiséget. Azonban volt egy probléma, hogy gazdasági okokból csökkent az űrprogramok támogatása. Be kell látnunk, hogy bár elértük a Holdat, ez összehasonlíthatatlanul könnyebb cél, mint bármi más az univerzumban. Állandó távolsága van a Földtől 384 000 kilométerig, három nap alatt elérhető, és még akkor is, ha az űrhajósoknak nehézségei vannak az Apollo 13 repülés során történtekkel, viszonylag könnyen visszatérhetnek. A Marsra tartó járatokon ez nagyobb problémát jelentene. A Földtől a legközelebbi távolság 50 millió kilométer, de amikor a bolygó a Napon túl messze kering, az űrhajósoknak nem lenne könnyű visszatérni. Egy másik probléma, amelyet nem oldottak meg, egy leszállás és repülés egy idegen bolygóról, amelynek más a légköre és a gravitációja. Nincs is tudomásunk arról, hogy az emberi test sok éven át hogyan bírná, hogyan reagálna a pszichéje.
Illusztráció kép Fotó: TASR/AP
-A Hold csak néhány napra van a Földtől, de utoljára 1972 végén voltunk ott. Nem vesztegettük az időt?-
Ismét el kell mondanom, hogy a probléma a pénzügyekkel volt. A repülő űrrepülés nagyon drága. Az űrhajósokról, túlélési körülményeikről és biztonságukról gondoskodni kell. A próba járatok olcsóbbak, könnyebbek és ezért előnyösebbek.
-Másrészt azt is írja műveibe, hogy a csillagokhoz és más intelligens életű bolygókhoz való utazás a jelenlegi technológiával is lehetséges. Tényleg valóságos?-
Ez természetesen fikció, de nem teljesen megalapozatlan. A légkör felső rétegében, ahol a Föld és a távoli bolygó között teleportok zajlottak a könyvben, számos meglehetősen nehezen megmagyarázható jelenség található, például elektromágneses villanások. Bár a tudósok azt találták a könyvben, hogy az extrapoláris bolygóra történő repülés ilyen felfedezése jelentősen leegyszerűsíti, de megvan az adója, megfelelő előkészítés és kutatás nélkül rossz vége lehet.
-Legutóbbi könyved a Vénuszon játszódik. Miért pont ott? Mitől érdekes ez a bolygó?-
Nagyon dühös vagyok, hogy mennyit kutatnak a Marson és milyen kevés a Vénusz. A Vénusz sokkal inkább hasonlít a Földre, mint a Marsra. A két bolygó közelebb van egymáshoz, és hasonló a tömegük. A Vénusz a Föld gravitációjának 9/10-ével rendelkezik, amely alkalmas a lehetséges gyarmatosításra, valamint átmérője hasonló a Földhöz. Sűrűbb légköre van, mint a Mars, és ez az egyetlen bolygó a Naprendszerben, a Földön kívül, ahol vélhetően aktív vulkáni tevékenységet folytat. Természetesen a túl magas hőmérséklet és a légkör összetétele miatt lakhatatlan számunkra, de még mindig nem merül fel bennem, miért küldtünk már öt rovert a Marsra, és nem egyet a Vénuszra.
-Kíváncsi gyereknek fogok tűnni az előadásából, és megkérdezem, vannak-e idegenek?-
Nem hiszek benne, és két előadásom is van róla. Az általam írt könyvekben egy bizonyos művészi szépirodalom részeként veszem. Még a fantáziasztorikban is megjelennek sárkányok, különféle varázslatos szereplők, és szerzőik is valószínűleg nem hiszik el, hogy valóban léteznek. Hasonlóképpen használok idegeneket a regényeimben, de nem túlzva. A sci-fi történetekben ez már kissé átitatott motívum. Számomra ez is jelzés, hogy az emberek nem az univerzumban keresik azt, ami különbözik tőlünk, hanem éppen ellenkezőleg, csak valami hasonlót a földi élethez. Ez nekem kissé szomorúan hangzik.
-Nyilvánvalóan nincs sok esély arra, hogy a földönkívüli élet nagyon hasonlítson a miénkre. Végül a Hibák örökkévalóság című könyvben egy bolygóról ír, amelyet egyfajta intelligens szél irányít. Az univerzumban kivételt képezünk a szabály alól?-
Egyáltalán nem ugyanaz. Talán a földi élet az egyetlen lehetséges formává fejlődött. Számos lehetőség kínálkozik az intelligens lények közötti különbségekre, de ezek még mindig nyitott kérdések, mert csak a földi élet formáit ismerjük. Bennük alakultak ki a nem rokon szervezetek többször hasonló formákká. Például az a szemtípus, amelyet a gerincesek fejlesztettek ki, még a legfejlettebb puhatestűeknél is önállóan fejlődött. Ebből látható, hogy egy ilyen test megfelelő működése érdekében valószínűleg nem nézhet ki másként.