Magazin
Javítja az eritropoietin teljesítményét?
Az első a doppingról szóló cikksorozatban. Ma az eritropoetin és a teljesítmény kérdéseit vizsgáljuk.
A versenyképes élsportban az egyik fő probléma az olyan gyógyszerek használata, amelyek növelhetik a teljesítményt. 2017-ben a tiltott gyógyszerek listája meghaladja a 300-at. A lista potenciális problémája, hogy nem biztos, hogy elegendő bizonyíték van arra, hogy a tiltott listán szereplő anyag valóban javítja a teljesítményt. Számos anyag tilos saját tapasztalataik vagy az esetleges visszaélésekre vonatkozó információk alapján, ill. feltételezve a gyógyszer pleiotróp hatását.
A sportban a visszaélések gyakori anyagai a rekombináns emberi eritropoietin (rHuEPO), amelynek felhasználása állítólag 1980-ban bővült. Az RHuEPO növeli az eritropoézist, ami a vér hemoglobinszintjének növekedéséhez vezet, ami arra utal, hogy az eritropoietin használata növelné az izmok oxigénellátását, és így javítva a sportteljesítményt. Természetesen más mechanizmusok is lehetségesek, például a 2,3-biszfoszfo-glicerát vagy a monokarboxilát transzporter hatása. Egyes szerzők az eritropoietin másik pleiotrop hatására is rámutatnak, mások rámutatnak, hogy a maximális oxigénfogyasztás nem korlátozhatja a teljesítményt. A haszon bizonyítéka gyakran kontrollálatlan vizsgálatokból származik, amelyekben nagy az elfogultság kockázata, ahol a markereket maximális teljesítményként figyelik. Heuberger szerint a szubmaximális értékek tesztelése objektívebb jelző, mint a maximális értékek figyelemmel kísérése, ami hosszabb versenyidő, például kerékpározás esetén nem biztos, hogy objektív. Bizonyíték, hogy a hemoglobin normálist meghaladó emelkedése a teljesítmény javulását eredményezi, szintén tudományosan nem világos (Heuberger). Külön kérdés az alpesi környezetben való képzés, de erről csak később.
Az eritropoietin teljesítményének előnyeiről szóló anekdotikus történetek gyakoriak, de az eritropoietin előnyére vonatkozó tudományos bizonyítékok nincsenek magas szinten (Heuberger). A randomizált kettős-vak vizsgálatokat az adott jelenségek okozati összefüggésének meghatározása során arany standardnak tekintik. Az egymásnak ellentmondó információkat Heuberger et al. (2017) egy randomizált kettős-vak vizsgálat generálására rekombináns humán eritropoietint használva a maximális és a szubmaximális edzés teljesítményének és a szimulált fajnak a befolyásolásában. A minta 48 amatőr kerékpárosból állt. 24 kapott rHuEPO-t, 24 pedig placebót. A sóoldatot placebónak választották. A probandok a tenger szintjén éltek, és nem töltöttek sok időt az alpesi környezetben, ami befolyásolhatja a vizsgálat eredményeit.
A vizsgálatba való belépés kritériumai a következőket tartalmazták: normál elektrokardiogram értékek, hemoglobin értékek 8,0 mmol/l és 9,8 mmol/l között. A hematokrit kevesebb, mint 48%. A probandokat két csoportra osztották. Az egyik placebót, a másik pedig rHuEPO-t kapott. Az eritropoietint nyolc hétig szubkután β-epoetin injekcióval adtuk be. Az eritropoietin dózisa 2000 NE és 10 000 NE között változott. Probandoknak azt tanácsolták, hogy a tanulmány során tartsák fenn saját edzéstervüket.
A teljesítménytesztet ergométerrel végeztük. Mint már említettük, a maximális teljesítmény, a szubmaximális teljesítmény és a szimulált verseny tesztjét alkalmazták. Mindkét teszt úgy kezdődött, hogy a szondák egy percig pihentek, majd kétperces bemelegítés történt 75 W-os terheléssel. A maximális tesztet öt percenként 175 W-ra és 25 W-ra növelték. A szubmaximális tesztben a terhelést a maximális teljesítmény 80% -ára állítottuk be. A teszt 45 percig tartott. Az rHuEPO átlagos dózisa a vizsgálat során 48 000 NE volt. Ez az adag a hemoglobin átlagosan 12% -os és a hematokrit 16% -os, 50% -os növekedését eredményezte, míg a placebo csoportban az értékek átlagosan stabilak maradtak. A maximális teljesítmény (W) átlagosan magasabb volt az rHuEPO csoportban (351,55), mint a placebo csoportban (341,23). A szubmaximális teszt elemzése azt mutatta, hogy nincs szignifikáns különbség az rHuEPO (283-18 W) és a placebo (277,28 W) között. A szimulált verseny teljesítménybeli különbsége szintén nem volt szignifikáns az rHuEPO-t kapó csoportban. A kerékpáros takarékosság, a pulzusszám, a laktátértékek a 10., 30. és 45. percben mindkét csoportban hasonlóak voltak. A hemoglobin növekedése az alábbi táblázatban látható.
A szimulált versenyt a franciaországi Mont Ventoux-ban hajtották végre 1610 magasságban, átlagosan 7,5% -os emelkedéssel. A verseny 110 km hosszú volt. 44 résztvevő vett részt ezen a versenyen. 4 fő nem fejezte be a versenyt kimerültség miatt, kettő a placebo csoportból, kettő pedig az eritropoietin csoportból származott. A kerékpárosok átlagos ideje nem különbözött az eritropoietin és a placebo csoport között. Érdekes megjegyezni azt is, hogy a hemoglobin és a hematokrit értékek nem voltak társítva a kapott idővel Mont Ventoux-ban. A tanulmány készítői nagyon sokatmondó kérdést készítettek a résztvevők számára. Megkérdezték, hogy szerintük placebót vagy eritropoietint kapnak-e. A résztvevők 57% -a tudta helyesen azonosítani a kapott terápiát. Az eritropoietint szedő probandumok közül csak 9 azonosította, hogy bevette.
Az eritropoietin biztonságosságát olyan markerekben figyelték meg, mint a vérnyomás vagy a pulzus, amelyek hasonlóak voltak a placebo és a rekombináns eritropoietin csoportban. A vizsgálat magában foglalta az alvadás és az endothel funkció működésének mérését is. Az rHuEPO-t szedő csoportban az E-szelektin 8,6% -kal, a P-szelektin 7,8% -kal növekedett. Ezek a markerek a trombózis potenciálisan megnövekedett kockázatát jelezhetik. Ki kell emelni más tünetek előfordulását is, nevezetesen fáradtságot, szezonális allergiákat, nasopharyngitis, artalgia, fejfájást. Ezeknek a tüneteknek a jelenléte nagyobb volt az EPO-t kapó kerékpárosok csoportjában. Ezzel szemben a rekombináns eritropoietint kapó csoportban a kiütés és a myalgia ritkábban fordult elő. Egy másik érdekes tény, hogy az eritropoietint szedő kerékpárosoknak extrém állóképességi körülmények között nem volt fájdalmuk, csakúgy, mint a placebót kapó sportolóknak, ami potenciális pleiotróp hatást jelezhet, de az ok-okozati összefüggést mindkét tünetben nehéz meghatározni, nem pedig epiphenomenon.
A mostani tanulmány kimutatta, hogy a jól képzett kerékpárosok rHuEPO-ja javította a teljesítményt a maximális tesztben, de a szubmaximális teszt teljesítményét nem javította, és a valódi versenyen sem javította a teljesítményt. A tanulmány készítői szerint a laboratóriumi teljesítménymérések eredményei még nem alakulhatnak át igazi versenybe. A szerzők azt a nézetet is kifejtették, hogy az eritropoietin kiváló teljesítménynövelő hatásának népszerűsítése az egyes sportágakban nem volt indokolt, és hogy e tanulmány eredményeinek ösztönzőnek kell lenniük a rekombináns eritropoietin használatának (természetesen akár kihagyásának) csökkentésére. mint dopping a sportban. A szerzők rámutattak egy nagyon fontos tényre és arra a tényre is, hogy elengedhetetlen a kérdések igazolása a jelenlegi bizonyítékokon alapuló modell alkalmazásával.