Szerkesztõink megvitatták, hogy a jelenlegi korlátozások hogyan befolyásolták sport- vagy lelki egészségüket.

szempontjából

Pörkölt méh

  • 2020. november 8

    • Szerkesztõink megvitatták, hogy a jelenlegi korlátozások hogyan befolyásolták sport- vagy lelki egészségüket.

    A koronaválság második hullámában a kijárási tilalom szinte azonnal megjelölt. Úgy tűnik, hogy ez a régi jó igazság, hogy az ember csak akkor kezdi értékelni a dolgokat, ha elveszíti őket. Addig mindenhol autóval "futottam". Végül is gyorsan, gyorsan, sietek! Posta, bevásárlás, egy gyerek után a buliba . És hirtelen nagyon hajlandó voltam a vállamra dobni egy táskát, és bevásárlással benne gyalog húztam haza.

    Egy ilyen gyalogos vásárlás során arra gondoltam, mennyire értékes a mozgásunk és a mozgás szabadsága, csak normális körülmények között nem vesszük észre, és természetesnek vesszük. Az ember nem úgy van felépítve, hogy otthon zárható legyen, megszokja a pszichét, a napok valahogy üresek. Mindehhez véget ér az emberi harag és a gyűlölet. Ma minden eddiginél jobban hajlandó vagyok és szívesen kikapcsolom a TV-t, a Facebookot és az összes negatív hírforrást, és elmegyek valahova a falun kívülre, ahol fátyol nélkül lélegezhetek, és kissé megmozgathatom a csontvázat.

    Minden rossz jó valamire, ki kell használnunk ezt a holtidőt, be kell mennünk, "meg kell takarítanunk" és többet kell mozognunk a pszichohigiénén belül, ahol megengedett. A helyzet olyan, amilyen, és nincs más hátra, mint elfogadni, és megpróbálni minél többet ugatni magunknak. Fizikailag és mentálisan.

    Még egy hónappal ezelőtt is jól sikerült minden. A gyerekek hallgattak, kint szép volt, így nekem is sikerült tornáznom, és itt-ott még egészséges étrendet is kitaláltam.

    Aztán egy héten belül el kellett kezdenem főzni a fiam speciális étrendjét, mert diétázott, a lányom pedig bezárta az iskolát. Éppen most halmoztam fel a funkciókat, kezdve a szakácstól, a takarítótól és a tanártól a diétás nővérig, a gyógypedagógustól a pszichiáterig (és néha magam is beteg vagyok). A műszakom reggel hatkor kezdődik, és este tízkor elalszom, akárcsak a mentők a tesztelés egész napján. És nem, a férjem nem segít nekem, mert 11 órakor van a munkahelyén, és utána még mindig átalakítja a házat.

    Nincs sok idő a pszichohigiénére. A nap legnagyobb móka a Crisis Staff drámai sorozat legújabb epizódjának és utána a Plačovka szappanoperának a nézése (amelynek egyetlen előnye az ócska tévés produkció többi részével szemben, hogy reklám nélkül mennek). Ravasz józan ész. Szóval mit kérdeztél? Gyakorolok? Nem.

    2020 márciusa volt, és ázsiai influenza özönlött Európába. Végül is hűvös, valami vulkán, köhögés, kipattanok a torkomon, néhány napig otthon ülök hőmérsékletekkel és PNka-val. Szintén klasszikus időszak a tél és a tavasz fordulóján. Ez az elképzelésem azonban abban különbözik, hogy nem voltam a PNka-n, nem volt vulkánom vagy köhögésem, és március óta csak otthon ülök keplóban. Oké, a nyár kivétel volt, amikor Csehországban teljesen helyreállt az élet, mintha meg sem fagyott volna. Hogy még kevesebb, mint két hónappal azután is napi 15 000 fertőzött van az országban, valószínűleg mellékhatása lesz.

    Több mint fél év elteltével nem mondhatom, hogy én vagyok a legjobb. A 2019/2020 idő előtti futsal szezonnal nem fogunk semmit tenni. A 2020/2021-es labdarúgó és futsal szezon éppen elkezdődött, és ismét mindent leállítottak, és minden fedett sportpályát bezártak. Nincs mit tenni, csak kint futni vagy tornázni. Igen, ebben az időben. Egyébként jól érzem magam, és egyáltalán nem bánom a sport hiányát ...

    Sporttípus vagyok, ha három napig nem foglalkozom testmozgással egymás után, vagy 38,3-as van a hőmérőn, vagy túllicitáltam a reszelővel karácsonyra. Március óta Kovid sok éven át rendszeresen futballozott a kollégáimmal, a vasárnapi hokival pedig a barátaimmal. Hogy ennyi idő alatt megszülethetett egy gyermek Kardašiankánál, vagy spórolhatott meg nekem 4 font szalonnát a köldök körül? Hidd el, majdnem leestem a mérlegről. Mert bár évek óta könnyű súlyokat pumpálok, ez nem garantáltan izmos. Két napja évek után futottam. Utálom, mint a pestist. Nyolc perccel az utcán szomszédom bámulta, ahogy a térdem fáj. Tegnap nem vettem tíz darab Rumbát a Billben, és holnaptól kihagyom a süteményeket. Tisztán. A magok amúgy héjak. Korcsolyapálya zárva, hó nem látszik, de az az igazság, hogy a kórházban még mindig tudok fogyni. FuckSkovidom. Heh.