15 találat (1 oldal)
cantabil p. szilárd 1
szilárd 1. ami hasonlít az éneklésre, énekként viselkedik • ének: szilárd, énekes beszéd • zenei • dallamos • finom • unsonikus (op. nem szerelmes) • hud. cantabil: zenei, dallamos versek; dallamos, finom, hangzatos hangok; cantabil zene
2. az éneklés al. énekelőadás • éneklés • hud. ének: szilárd, énekes, énekes programszám; a produkció vokális része, kompozíciók
kantár p. kötőfék
az állat fejéhez rögzített (ló) hám kötőfékének része • elavult. kanári: tartsa a lovat a kötőféknél, a kanárinál • hígítsa. fejpánt • nar.: kötőfék (Jégé) • kötőfék (Ondrejov)
himnuszvers, nemes, ünnepi karakter kompozíciója • Óda: himnusz, Óda hazához • apoteózis: otthoni apoteózis • kantáta (ünnepi karakter zenei kompozíciója kórus, szólók és zenekar számára) • könyv. himnusz: himnusz a természethez • költő. himnusz (Kuzmány) • bibl.: hosana • hosanna: sing hosan (n) a • költő. szlavoszláv (Hviezdoslav)
kantáta p. himnusz
büfé üzleti szoba, ahol gyorséttermet szolgálnak fel • menza: az állomás büféjében, a menzában csak szárított szendvicsek voltak • bisztró • fejlesztés. szleng. arma: titokban kopogtat az armában
menza p. büfé, étterem 1
étterem 1 vendéglátóhely • étkező (vendéglátóhely): étterem, étkező az 1. árcsoportba; diétás étterem, étkező • menza: ebédelni menni menzára • vendéglátás (alsó osztályú étterem): állomás vendéglátás • elavult. vendéglő • vendéglő • beszélgetés. al. kifejez kocsma (egyszerűbb étterem) • pihenőház (étterem parkolóval és autógondozással) • kunyhó • uszály (vendéglátóhely folklór elemekkel, különlegességekkel stb.) • grill (speciális étterem grillezett ételekkel) • büfé • bár • bisztró • snack bár • borozó (étterem, ahol elsősorban bort szolgálnak fel) • kocsma (étterem, ahol főleg sört szolgálnak fel) • hívás. menza (gyorsétterem cég, különösen az üzemben, a laktanyában stb.)
o. fogadó, étkező is
iroda 1. o. orgonista 2. o. a tanár
orgonaművész, aki orgonát játszik • elavulás. regenschori (a templomban) • elavult. kántor (orgonaművész és énekes a templomban)
tanár, aki szakmája szerint tanít: tanár: tanárok, iskolánk tanárai; tánctanár • tanár: a tanárok felelőssége • professzor • szleng. szakmai (középiskolai, főleg középiskolai tanár) • edző (aki valakit képez a természettudományi oktatásban) • elavult.: tanár • rechtor (a tanár orgonistaként is működik) • tanulmány. szleng.: iroda • učko
ütés 1. kemény, ütés valamihez, ütés valamihez • ütés • verés • verés • ütés: ütés, ütés, ütés az asztalhoz; ütések, thrashek, kalapácsok kalapáccsal • rázás • sztrájk • font: rázás, ütés az ajtón • pl.: forgácsolás • nyikorgás • nyikorgás • nyikorgás: bottal repedés a falhoz; fogja meg a dugattyút; razsd meg a szárnyad a földön • pl.: aprítás • aprítás (általában vágófegyverekkel): aprítás, darabolás karddal, bot megragadása • kifej.: mosás • dübörgés: mennydörgés mossa, fákba dübörög • dob (üreges hangokat dobogtatva): dobok a hátán ütővel héj (finoman verni) • pl. dübörgés (Šikula)
2. sztrájkol és testi fájdalmat okoz, csatával büntetik • sztrájk • kifej.: szétverés • szétverés: a gyermek ütése, ütése, szétverése, szétverése fej-fej mellett • kifej.: forgácsolás • szippantás • vakarózás • vakarózás: repesztés, kiragadás, kaparás valaki keresztben • kifej.: összetörni • dörzsölni • összetörni • ásni • összetörni • törni • aprítani • vágni: könyörtelenül fiúkendő, lyukak, törések, vágások • pl.: fülsiketítő • varrás • festés • kenőcs • szappan • fésülés • fésülés • oltás: süket, kutya seprűvel történő varrása • ostorozás • fütyülés • ostorozás • pofozkodás • repedés. doboz (ököl) • ütés • hívás.: pofon • pofon • pl.: link • szorít • csapolj • csapolj • tapsolj • légy (verd meg a kezed az arcon): nyers agglegényfalatok, pofonok, kupakok, palackok • hívás.: ütés • font (ütés hátul) • kifej.: kiragad • csaj ki • suhog (nagyon, kemény verés) • mosás (általában amikor munkára ösztönzik): lemossa a lovakat • beszél. kifejez gép: gépelje a fiút öklével • pl. tasať (Tatarka) • pl.: tantušiť • tentušiť: földre döngölte és tantušiť • finoman. al. azt.: szopás • ostor: nem szabad kutyát szívni • kifej.: dadogás • pofon • fraz. vége. írj a hátadra
3. ütéskor sötét hangot ad ki • üt: az óra üt, üti • kopogtat • kopogtat • kopogtat • kopogtat • kopogtat • kopog (szív körül) • ugrik (hangosan dobog; a szív körül) • lüktet: ver • ver: erei erősen lüktetnek, a vér dobog; a szíve hevesen dobog
4. halált okoz • megöli • megöli: megveri, megöli a legyeket • kifejez.: süketek • sikló: süketek, sült patkányok • mészárlás (tömegverés)
canter p. elpusztítani 2, 3
elpusztítani 1. nagy kárt, pusztítást okozni • kárt • elrontani • leromlik: dohányzással tönkreteszi egészségét; rontja a játékokat • tönkreteszi • kifosztja • tönkreteszi • kifosztja • tönkreteszi: háborúk pusztítanak, tönkreteszik az országot • elpusztítanak • pusztítanak: vegyszerek rombolják a talajt • lebontják • lebontják (elpusztítják az épületeket): lebontják a berendezéseket, házakat • lebontják (elpusztítják a közösséget): fokozatosan szétszerelik szervezetekből • pl.: elpusztítani • lenyomni • lenyomni: eső elpusztítani a termést • pl.: tabletta • púp
2. lelki szenvedést okozni • kínozni • kínozni • kínozni • kínozni: tönkreteszik, lelkiismeret-furdalás gyötri őket • pestis • tapossák • felfalják (ugyanakkor kimerítik): kínzás • harapás • rágás • veszekedés • kantár • elpusztítás • rágás • összetörés • pengetés • pengetés • égés • púp: rágcsál, féltékenység égette; az alkohol betartja a fiatalok erkölcseit
3. halált okoz, kihalás • ölés • ölés • hulladék: a rovarok kémiai megsemmisítése; kiirtott kártevők • elpusztultak • erjedtek • megérkeztek: szarvasmarhák érkeztek a vágóhídra • kifej.: kantár • vágás • hentes • hegesztés: hadsereg kantin, kirabolt lakosság; tűzbányák hegy • subšt. gargarizál