A szlovák nyelv rövid szótára

pren. kifejez val vel. Győzd le ellenfeledet meggyőzően

kiolvad

2. kifújni oltásra: p. lámpa, gyertya

3. kifej. sietve (mindkettő nem felületesen): egy pillanat alatt, ha s

A szlovák helyesírás szabályai

  • Szlovák szótár (1959 - 1968) 1

    1. (mit, kit) fújva, hogy valamit eltávolítson valaminek a felületéről, fújjon, elfújjon: Fúj a szél, fúj a lefelé. (Min.) Feltápászkodtam az emeletre, nem fújt jól (Min.) Majdnem elfújt a szél. Porot fúj a tenyérről. (Tim.) Felfújta a tej tetejét. . (Karv.);
    pren. [A gyilkos] kifújja a földből a fanfare (Mih.) Destroy hangját.

    2. (társ) lefújás: p. gyertya, lámpa, láng;
    A gyermek egy buborékot (Jégé) fúj bele, hogy összeomoljon. Mi a fene vetette el az itteni vasutakat, a furmán nőket és bármit elrobbantottak (Kuk.) Megálltak. Mintha elfújták volna, miután Lengyelországot (Tat.) Gyorsan legyőzték, megszállták.

    3. hívás. kifejez (mit) tenni valamit gyorsan, egyszerűen, gyorsan (általában felületesen): "Inkább csináld a hengereket!" "Nem tudja csak úgy lefújni" - védekezik. (Kuk.) Nem tudom, mit csinálnánk azon a fél napon, egy órán belül felrobbantanánk. (Karv.) Az egyik napról a másikra fújt "félénk tanácsot" buboréknak tekintette (Zab.) Sietve kialakult.