8 találat (1 oldal)
szüret 1. o. leüt 1 2. o. ölni 1
2. nyomás vezetni valahova • tolás • kalapács • kalapács be • pletyka: ölni, szöget tolni a várba; kalapácsot, tegyen egy csapot a falba • hígítsa. csinálni (Tajsky) • megállni • süllyedni: megállni, az oszlopot a földbe süllyeszteni • tolni • tolni • kalapálni • ölni (fokozatosan)
3. o. pazarlás 4 o. szünet 1 5. o. elpusztítani 1 6. o. elhajt 2
hajtogatás 1. fel helyezett al. rögzítette az elemet és elmentette a könyvet. levenni: hajtogatni, levenni a fejről a kalapot; kirakja a rakományt az autó könyvéből. kap: bilincs valaki bilincs • felakaszt (felakaszt valamit): felakaszt, hajtogat egy képet a falról • felakaszt (telefon, kézibeszélő) • hajtogat • könyv. fényképezzen (fokozatosan, több dolog stb. különböző helyekről): tegye le a könyveket a polcról • vegye le: vegye le a gyereket a hintáról
2. összerakni és így egy egészet alkotni • összeszerelni: a szétszerelt órát már nem lehetett összeszerelni, összeszerelni • összeszerelni • összeszerelni (kész alkatrészekből): összeállítani a készletet, összeszerelni a házat • kijelentkezni (összeállítani a rönköket): ház rönkökből készült • összeállít • összeállít • telefonhívás. mester (kitalálni és egésszé tenni): összeszerelte magát, megépítette a készülék hívását. jelentés • pl. pince (elhamarkodottan, következetlenül): ledöntötte a ládát, celláztatta a régi táblákat • újra (kezek) • összefoglalás • összegzés: amikor összes tényt összefoglalok ... • stilizálok • fogalmazok (hajtogatok, komponálok stilizálva): stilizáljuk a az előadás szövege
3. tegye hajtásokba, tegye egymás fölé • hajtogatás: hajtogatás, papír, szövet hajtogatása • hajtás • hajtás: hajtogatás, a lap szélének hajtása
4. kifej. fizikailag (szavakban és szavakban egyaránt) támadásra és felülkerekedésre • leütés: hajtás, földre döngetés az ellenféllel • kifej.: kopogás • ferde: kopogtat, ferdít valakit egy csapással • összeesés • vágás • könyv. szüret: neos. leütötte, leütötte, földre döngölte • lő: hajtogatott, egyetlen lövéssel lőtte le az őzet
5. műalkotás (általában zenei vagy verbális) létrehozása • komponálás: az operát komponálta, húszéves korában komponálta • írta: regényt írt, kantátát • kifej.: pince • font • ragasztó • ragasztó (elhamarkodottan és felszínesen): pince, novella font • összeállítva (több mű)
6. végezzen néhány mentálisan megterhelő al. jelentős cselekedet • megtenni • megtenni: átadni, doktori fokozatot szerezni, érettségi; letette a felvételi vizsgákat • átesett: letette a stressz vizsgát • sikeres: sikeresen teljesítette a záróünnepséget • könyv. tenni: a tisztaság fogadalmát tenni; tesz, esküt tesz • letesz (fokozatosan)
7. o. feladja 8. o. fizetni 1
leüt 1. éles ütéssel, ütéssel valami elesését, elválasztását, lefelé haladását al. egymásnak • dobálás • lehúzás: leütés, ledobás, bottal diót húzni a fáról; a lövés megdöntötte, földre döntötte • leütötte • leütötte (éles mozdulattal): leütötte, földre döngölte az ellenfelet • összeomlott (fentről lefelé): egy szakadékba csapódott • söpört zavartan: lesöpörte a csészét az asztalról • könyvek. kopogni: az ütés földre döntött • pren. kifejez leigázni: visszafogottnak esni. uronit: vihar tört ki az ágon, uronil a virág • ugrál (lepattan vagy lefelé mozog): visszapattan az épület sarkáról; ökölbe szorítja a labdát • nézzen körül • nézzen • dobja fel • tekerje (fokozatosan, több dolog)
2. vegye fel az összeg egy részét • vegye fel • vegye fel: vonja le, vegye fel az összeg egy százalékát; leütötte, levonta a fizetésemből • levonta • levonta: levonjuk, levonjuk a fizetéséből
esés 1. alacsonyabb helyzetbe kerülés • zuhanás: a madár leesett, leesett a földre • leesett • leült • letelepedett • letelepedett • letérdelt • lefeküdt (a leeső részecskék erősebbé, keményebbé váltak): a föld leesett, letelepedett, letelepedett; az épület lefeküdt, letérdelt • leesett (beesett az üres helyre): a sír leesett • leesett • lefeküdt • leesett: a föld leesett, letelepedett • leesett • leesett (kb. kb. víz): a folyó leesett • könyveket akasztani. emelkedni • leesni • leereszkedni: a szárnyak lógtak, leereszkedtek • pl.: leesik • leesik • leesik • leesik (tehetetlenségtől, tehertől stb.): lehullott a feje, vállára esett; bajusza még függőlegesebb volt; a gazdag aratásból lógó ágak • felkelni • összeomlani (egyensúly, eszméletvesztés stb. esetén) • leesni (az egész testtel): a ló tehetetlenül a földre zuhant • hígítva. tegye le (Timrava)
2. veszít az intenzitás, az érték, a jelentés stb. • csökkenteni: bátorsága csökkent; a hús ára csökkent • csökkent: csökkent a jelentkezők száma
lehajolni p. 1. esés, 1. esés
2. fuss a magasból apró részecskékben (eső, hó stb. Körül) • esés: (s) eső esett, (ek) harmat esett • támadás • támadás • zuhany: megtámadt, megtámadt hó; megtámadott, lezuhanyozott levelek • eső (sok) • eső • zuhany (kevés) • híg. túlcsordulás (kicsit, alkalmanként): mindent elöntött egy csendes eső
3. szétesni, szétesni egy halom alkatrészen • leesni • összeomlani • összeomlani • szétesni • összeomlani • szétesni • összeomlani: a ház (ok) leomlott; a tető, az épület beomlott, beomlott, beomlott
összeomlani 1. hirtelen lefeküdni a test teljes súlyával (tudatosan al. eszméletvesztés, erővesztés esetén; a fákról, ha kivágják, kiszakítják) • feldobni • kidobni: a lefektetett ember elesett, az ágyra dobálva; a fűre gurult kutya • összeesett: a kimerültségtől a padlóra esett • leesés • leesés: nem kormányzati esés a székről • leesés: aláesésként esés • összeomlás • lovaglás (egyensúlyvesztés, eszméletvesztéskor): részeg hajtogatott, a a föld • verni (egész test): tehetetlenül a földre verni • kifej. elesni: az üzenet után a kanapéra esett • kifej.: lógni • lógni • megbélyegezni • lelépni: lelépni, az ágyra lépni, ahogy öltözött volt • elesni (nagy teherrel esni): mintha a szívén lévő szikla volna elesett • pl. megszabadulni (nehéz dolgokon): nedves havat dobtak le a tetőről a mennydörgéssel egyszerre • feküdj le (a gabonára): a vihar után a gabona lefeküdt