A lexikográfia (gr. Lexikon/szótár + grafin/írás) egy nyelv szókincsének feldolgozásával foglalkozik különféle típusú szótárakká. Úttörő munka volt a lexikográfia területén Anton Bernolák által összeállított és 1825 - 1827-ben Budán megjelentetett hatkötetes szlovák szlovák cseh-latin-német-magyar.
A szlovák nyelv leggyakrabban használt szótára a Szlovák nyelv rövid szótára. Ez egynyelvű szótár egy kötetben. Rögzíti a kortárs szlovák szókincs leggyakrabban használt szókincsét/alapszókincs/és körülbelül 50 000 szót tartalmaz.
A szótárak típusai
Értelmező - elmagyarázza a szavak jelentését, rövid és tömör leírást ad a megnevezett tárgy, koncepció, tulajdonságok, történet jellemzőiről és tulajdonságairól.
Fordítás - két vagy több nyelv szókincsével szembesül.
Idegen szavak - típusú magyarázó szótár, elmagyarázza a hazai szókincsbe vett idegen eredetű szavak és kifejezések jelentését.
Etimológiai - jelzi a szó eredetét (ebből alakult ki a szó, honnan származik) és jelentését.
Dialektológiai - nyelvjárási szótár.
Phraseologikus - elmagyarázza a frazeológiai egységek jelentését.
Helyesírás - helyesírási szempontból problematikus szavakat dolgozza fel.
Ortoepikus - irodalmi kiejtési szótár.
Szinonim - szinonim tippeket vagy szinonimapárokat tartalmaz.
Frekvencia - szavak listája aszerint, hogy milyen gyakran jelennek meg összefüggő szövegekben.
Párhuzamos - hangzatos és nyelvtanilag hasonló, de eltérő jelentésű szavakat tartalmaz.
Retrográd a feldolgozási kritérium a szavak nyelvtani utótagok szerinti gyakorisága.