gyermekeknek

Bár úgy tűnhet, hogy a mai világ nem sok lehetőséget ad a csendre, Maria Montessori csendgyakorlatokat ajánlott az óvodai létesítményekben. Montessori csendgyakorlatai az első lépés, amely a gyerekeket koncentrálásra, majd elhallgatásra, megnyugvásra és a saját belső terükbe való behatolásra készteti. Ezek spirituális folyamatok a belső üresség és zsibbadás pótlására.

Nehéz nyugtatni a gyerekeket a mai zajos világban. Az osztályok tele vannak gyerekekkel, akikre mindkét oldalról információkat öntenek. Ma a zajos ingerekre reagálunk a legjobban, és életünk valahogy egyre halkabban tűnik el. Így nincs lehetőségünk hallgatni magunkat, elidegenedtünk önmagunktól és másoktól. A gyermekeket a csend világába vinni azt jelenti, hogy megnyitjuk számukra belső világuk korlátlan és gazdag határait. Montessori Mária csendben humanizáló ágensnek nevezte. Amikor a gyermek megtanulja megtapasztalni a csendet és élvezni azt, érzi, hogy képes uralkodni magán, figyelmesebb és ügyesebb lesz. A csend az a pillanat, amely a gyermek mentális életét alakítja. Ez befolyásolja a gyermek koncentrációját, ugyanakkor társadalmi, erkölcsi és szellemi érzést alakít ki. A csendes gyakorlatok megnyitják az utat a gyermek előtt önmagának és belső változásainak.

Maria Montessori a hallgatást valami önkéntesként érti

A csend fogalmának különbsége a klasszikus pedagógia és Maria Montessori pedagógiája között annak megértésében rejlik. A józan ész szerint a tanár csak akkor oldja meg a csend problémáját, ha a zaj elviselhetetlen. A tanár csak ezután kezd el foglalkozni a csönddel, de ez kényszerített csend. Ebben az esetben a csendesség azt jelenti, hogy a hatalom, a tanár uralma hatása alatt áll, ami a gyermeket kényelmetlenül érzi. Mivel a csendet büntetés hatása alatt tartják, a gyermek nyugtalan, ami azt jelenti, hogy nem sokáig él ebben az állapotban.

Maria Montessori a hallgatást valami önkéntesként érti, a tanár hozzáállása döntő. A hallgatók hallgatása a tanár hallgatásával kezdődik. Szükséges, hogy maga a tanár is nyugodt és belső egyensúlyban legyen. A belső béke segít abban, hogy a tanár érzékenyebben reagáljon a gyermekek nyilatkozataira, mert a gyerekek éppen ezek révén fejeznek ki valami fontosat. Ugyanígy a csend maga a tanár is érzékenyebb felfogására vezeti önmagát. Ez lehetőséget ad neki a viselkedés megváltoztatására és megvalósítására. Például a beszéd üteme és tónusa, mozdulatai, arckifejezése, gesztusai. Az a tény, hogy az elért belső békét átadja magának a gyerekeknek.

Több gyakorlat a csend gyakorlására

1. Csendet hallgatunk. Javasoljuk, hogy a gyermekek csukják be a szemüket, és csendben hallgassanak. Aztán megbeszéljük, ki mit hallott.

2. Hallgatjuk a bent lévő csendet. A gyermekeknek azt tanácsolják, hogy a szemüket és a fülüket takarják el a kezükkel. Amikor a gyermek nyugalomban van, hallja a szívverését és a saját légzését.

3. Csevegést hallunk. Azt mondjuk a gyerekeknek, hogy vegyenek kekszet vagy kukoricapelyhet, csukják be a szemüket, és takarja el a fülét a kezével. Mindannyian együtt kezdünk rágni és hallgatni. Aztán megbeszéljük, milyen a hang.

4. Érintse meg a tenyerét. A gyerekek lehunyják a szemüket, és körbeérintve tollal, gallyal, virággal, szemes tüskével és hasonlókkal érintjük a gyerekek tenyerét. Megbeszéljük, ki mit érzett.

5. Javasoljuk, hogy a gyermekek csukják be a szemüket és nyújtsák ki a tenyerüket. Minden gyermek tenyerébe egy friss rózsasziromot teszünk. Előtte azt mondjuk: "Adok neked valamit, és meg kell tippelned, mi az. Lehetséges érezni és szagolni. Aki azt hiszi, hogy tudja, előre teszi a kezét, és akihez hozzáérek, kitalálja és ki tudja nyitni a szemét. ”Megbeszéljük, ki találta ki és hogyan érezte ezt.

6. Csendesen beszélünk. A gyerekeknek egy darabig csendesen kell beszélgetniük. Ezt a feltételt nemcsak gyermekek, hanem felnőttek is teljesítik. A gyermeknek meg kell próbálnia hallani és felismerni a csendesen és távolról kimondott szavakat. Montessori szerint ehhez körültekintő észlelésre és készségre van szükség a hangok vadászatához.

7. Csendes mozgás. A gyermek kínosan és hangosan mozog, mert nem tud mást. Szükséges azonban megismertetni a mozdulatlanság különféle fokozataival, amelyek csendhez vezetnek. Különféle gyakorlatok használhatók erre. Például a gyerekeknek azt a feladatot adják, hogy hangosan, majd csendesen, hirtelen mozdulatok nélkül, hirtelen mozdulatok nélkül keljenek fel az asztaltól. Megtanítjuk a gyerekeket lábujjhegyen járni is. A padlón krétával rajzolható egy vonal, amely után a gyerekeknek lábujjhegyen kell járniuk, hogy egyáltalán ne lehessen hallani őket. A következő gyakorlatban a gyerekeknek átlépniük kell az akadályokat az akadályok között. Például az asztalok között, hogy megérintsék őket. Hasonlóképpen, a gyerekek csendesen gyakorolhatják a játékok mozgatását a polcokon. Óvatosan elvihetik és pontosan ugyanabban a helyen tárolhatják.

8. Ellipszis

Ez a gyakorlat megköveteli, hogy a gyermek fenntartsa az egyensúlyt, miközben figyeljen a talpra helyezésre. A hangulat kiegészülhet pihentető zenével. Mondja el a gyerekeknek, hogy séta közben nem beszélgetnek, és mindenkinek lehetősége van megismételni a tevékenységet, ameddig csak kell. Miután elsajátította a sétát magában az ellipszisben, lehetőség nyílik különböző változatok megközelítésére, ahol a gyerekek egyszerre járnak és különböző tárgyakat hordoznak mindkét kézben. Miután magának az ellipszisnek elsajátította a sétát, követelhetünk egy igényesebb utat, ahol a gyerekek az ellipszison járnak, és egyidejűleg mindkét kézben különféle tárgyakat hordoznak. Ezen a ponton hatalmas figyelem koncentrálódik mindkét félteke bevonásával.

9. Héjas csiga

A tanár először azt mondja a gyerekeknek, hogy tegyék sáljukat a játszószoba vagy az osztályterem valamelyik részére. Először az ellipszis után járnak egy ideig, hogy megnyugodjanak. Ezután egy körben az ellipszis mögé telepednek. Ezután a tanár megmutat nekik egy csigahéjat, amelyet minden gyermek megesz. Ezután elmondja nekik, hogy ők is egy ideig nagy csigává válnak. Így folytatja: "A csigák lassan mozognak. Sok időre van szükségük ahhoz, hogy eljussanak oda, ahol kedvelik. Ezt elképzelni próbálja meg hallgatni ezt a lassú zenét. Képzelje el, hogy elvarázsol egy nagy csiga. ”A gyerekek körbejárják az ellipszis kerületét. A tanár azt mondja nekik, hogy lazítsák meg a lábukat, hajlítsák meg őket, üljenek hajlított lábukon, térdre öleljék, majd kezüket lazán a testük mellé tegyék. Aztán így folytatja: "Képzelje el, hogy a szoba másik oldalán található a kedvenc rétje. A réten van egy lapos kő, ahol pihenhet. Amikor meghallja a háromszöget, lassan irány a „rétje”, a sála. Ha megtalálja a "kövét", ráfeküdhet, betekerhet a csigaházába, visszahúzódhat a héjához és pihenhet a napon. "

A gyakorlat végén a tanár visszahívja a gyerekeket az ellipszishez, és egy héjat helyez a kör közepére. Megismétli a gyerekeknek azt a szabályt, hogy csak az beszél és kérdezi a gyerekeket a következő kérdésektől, aki kagylót tart a kezében:

  • Hogy tetszett a játék?
  • Hogy tetszett a réted?
  • Tetszett a házadban?