Összegzés

medical

A szívelégtelenség kezelése drámai módon megváltozott az elmúlt években. A testedzésről ismert, hogy a szív- és érrendszeri és csontizomrendszerre gyakorolt ​​hatása révén csökkenti a krónikus szívelégtelenség legyengítő tüneteit, különösen a légszomjat és a fáradtságot. A képzési program optimalizálására kell összpontosítanunk, amelynek eredményeként számos tanulmány dokumentálta az endothel működésének, valamint a vázizomzat biokémiai és szövettani tulajdonságainak javulását. Mindezek a hatások, a tolerancia, a részleges megkönnyebbülés és egyéb tünetek, például az alvászavarok és az izomgyengeség, a New York Heart Association (NYHA) funkcionális osztályának funkcionális osztályozásának, az életminőség észlelésének és a súlyosságának javulásához vezetnek. tünetek.

Kulcsszavak: krónikus szívelégtelenség - fizikai aktivitás - testedzés - vázizom alacsony frekvenciájú elektromos stimulálása.

Lek Obz, 59, 2010, sz. 7–8., 294-298

Összegzés

A szívelégtelenség kezelése drámai módon megváltozott az évek során. A tornagyakorlatokról ismert, hogy a szív- és érrendszerre és a mozgásszervi rendszerre gyakorolt ​​hatások révén csökkentik a krónikus szívelégtelenség gyengítő tüneteit, például a légszomjat és a fáradtságot. Rendelkeznünk kell egy gyakorlási programmal, a gyakorlati programok optimalizálására kell összpontosítanunk. A legfrissebb jelentések dokumentálták az endoteliális funkció, valamint a vázizom biokémiai és szövettani jellemzőinek növekedését. Mindezek a hatások a testmozgás toleranciájának jelentős javulásához, más tünetek, például alvászavar és izomgyengeség részleges enyhüléséhez, a New York Heart Association (NYHA) funkcionális osztályának javulásához, az életminőség és a tünetek súlyosságának észleléséhez vezetnek.

Kulcsszavak: Krónikus szívelégtelenség, fizikai aktivitás, gyakorlatok edzése, a vázizmok alacsony frekvenciájú elektromos stimulálása.

Lek Obz, 59, 2010, 7-8, o. 294-298

A krónikus szívelégtelenségben a testedzési rend hasonló történelmi fejlődésen ment keresztül, mint a béta-blokkolókkal végzett kezelés, abszolút ellenjavallattól kezdve kifinomult használatukig. Az 1980-as évek végén a bal kamra szisztolés funkciójának csökkenését, a szívelégtelenséget, különösen a dilatált kardiomiopátiát és az ischaemiás szívbetegséget (CHD) a testmozgás ellenjavallatának tekintették. A betegek fizikai aktivitásának korlátozását javasolták. A betegség akut exacerbációi esetén a pihenést is előnyösnek ítélték, ennek következtében meghosszabbodott a mozgás minimalizálási fázisa a szívműködés további csökkenésének megakadályozása érdekében.

Azt tapasztalták azonban, hogy a nyugalmi és inaktivitási szakasz meghosszabbítása vázizom hipotrófiához, további csökkent teljesítményhez, testmozgási toleranciához vezet, amelyet a légzés és a fáradtság korlátoz, valamint a folyadék visszatartása. Az inaktivitás fokozza a másodlagos szövődmények kialakulását, mint például a vénás trombózis, a tüdőembólia, a nyomásfekély, a szívbetegség tüneteinek súlyosbodása. Az 1990-es évek elején megjelentek az első jelentések a súlyos bal kamrai szisztolés diszfunkcióban szenvedő betegek edzéséről, ami fizikai teljesítményük növekedéséhez vezetett (1).

A fő tényezők, amelyek korlátozzák a szívbetegeket a normál napi tevékenységek során, a fáradtság és a légszomj. A gyakori depresszió mellett ezek jelentősen rontják a betegek észlelt életminőségét (13). A testtűrés javítása jelentősen befolyásolhatja a betegek napi tevékenységekkel való megbirkózás képességét, csökkentheti a környezettől való függőséget és csökkentheti súlyos betegségük észlelésének intenzitását.

Koronária betegek vizsgálata jelentős

a bal kamrai diszfunkció a kardiorehabilitáció biztonságosságát és hatékonyságát értékelve jelentős javulást mutatott a szívelégtelenségben szenvedő betegek teljesítményében (2-4, 9). Számos tanulmány ma azt mutatja, hogy a krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek testzavarának többtényezős etiológiája van, és a teljesítmény képességének fontos tényezői a periféria változásai, és nem csak a szív kapacitása és a szív teljesítménye.

Az egyénileg meghatározott mozgási rendszer formájában végzett képzési tevékenységek több szinten is változásokhoz vezetnek.

Hatás a fizikai aktivitás önmagában a kockázati tényezők csökkentése érdekében nem egyszerűsíthető. Független tényezőként használják a halálozás csökkentésében is. A fizikai aktivitás növekedése közvetetten összefügg a hosszú távú kardiovaszkuláris mortalitással. Például azok a férfiak, akik hetente 500-ról 3500 kcal-ra növelték energiafelhasználásukat, jelentősen csökkentették a szívbetegségből való halál kockázatát. Azoknál, akiknek az energiafelhasználása meghaladta a heti 2000 kcal-ot, a kardiovaszkuláris mortalitás 24% -kal csökkent. A kezdetben inaktív férfiaknál, akik fokozták fizikai aktivitásukat, alacsonyabb volt a kockázat, mint azoknál, akik inaktívak maradtak (5).

A fizikai aktivitás további pozitív hatása van a glükóz metabolizmusára, amely fokozott inzulinérzékenységet, csökkent máj glükózszintézist, megnövekedett glükózfelhasználó sejtek számát képviseli. A csaknem 100, főleg nem randomizált vizsgálat metaanalízise megerősítette, hogy a testmozgás az összkoleszterin 6,3% -os, az LDL 10,1% -os és a HDL koleszterinszint 5% -os csökkenéséhez vezet (9).

A 6 hónapos állóképesség-edzés jó hatással volt az egészséges idős férfiak hemosztatikus paramétereire. Szívelégtelenségben szenvedő betegeknél végzett vizsgálatban javult a perifériás vázizom véráramlása a fizikai edzés után, amely a szubmaximális és maximális teljesítmény során kezdetben 20-40% -kal alacsonyabb volt, ami endothel diszfunkciót okozott, és ezáltal csökkentette az értágítás képességét edzés közben- függő testmozgás. endotheliumból származó relaxációs faktor (NO) (1, 9).

Metaanalízis (9) szerint a testedzés átlagosan 2,2 ml/kg/min-rel növeli a maximális oxigénfogyasztást a testmozgás csúcsán (VO2max), a testedzés hosszát 2,4 perccel, a terhelhetőséget 15 W-mal, tesztelt távolság 6 perces, 41 m-rel meghosszabbított gyalogteszten. A maximális teljesítmény kapacitásának javítása és a szubmaximális teljesítmény növelése az anaerob küszöb eltolásával és a maximális oxigénfogyasztás (VO2max) növelésével várhatóan alkalmazkodnak a fizikai aktivitáshoz. A testmozgás javulásának eredményeként a betegek életminőségük javulásáról számolnak be. A krónikus szívelégtelenségben (CHD) szenvedő betegek életminősége összefüggésben van a normál napi tevékenységek során fellépő dyspnoével és fáradtsággal, valamint a depresszió érzésével.

A CHSZ-ben szenvedő betegek testedzését ugyanazok az elvek szabályozzák, mint más szívbetegségekben:

- Biztonság,
- rendszeresség,
- intenzitás,
- időtartam és gyakoriság.

A kardiorehabilitációs testedzésben jelenleg a következő típusú gyakorlatokat alkalmazzák:

- állóképesség, intervallum, dinamikus, izometrikus, ellenáll az edzőegység szokásos fázisainak:
- 1. fűtés, 2. fő 3. pihentető (12).

Ismeretes, hogy az edzés hatása nem függ a szívelégtelenség etiológiájától. A CHSZ-ben szenvedő betegek rehabilitációs képzési programba való felvétele tapasztalatokat igényel a CHSZ kezelésében, valamint a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedő betegek fizikai megterhelésében. Korábbi tanulmányok kardioterápiát tartalmaztak stabil NYHA II - III stádiumú betegeknél. A rehabilitációs módszerek segítségével egyénileg meghatározott testedzés előnyei azonban elérhetők a NYHA III-IV szakaszában is. Az Európai Kardiológiai Társaság szívrehabilitációs munkacsoportjának ajánlásai szerint 2007 - től 2001, kiegészítve 2006, az NYHA IV funkcionális osztályba tartozik. a testmozgás relatív ellenjavallatai között. A specifikus ellenjavallatok közé tartozik a súlyos obstruktív szelepzavar, különösen az aorta szűkület, az aktív szívizomgyulladás. A 40% alatti bal kamrai (EF) ejekciós frakció kezdetben kizárta a rendszeres edzés lehetőségét.

Az 1. táblázatban felsorolt, CHS-ben szenvedő betegek képzésébe történő felvétel kritériumai a biztonságot mint a racionális képzés egyik alapelvét veszik figyelembe.

A klinikai válasz figyelmeztet arra, hogy módosítani kell vagy meg kell szakítani az edzést, és fokozatosan kell beállítani az egyéni edzés terhelését. A megszakítás kritériumait és az egyéni képzés tevékenységének módosításának szükségességét a 2. sz. 2.

Az egyéni helyzet szempontjából kívánatos, hogy az alacsonyabb és közepesebb funkcionális károsodásban szenvedő betegek rendszeresen edzenek. Az NYHA I - III funkcionális osztályú stabilizált betegeknél, malignus kamrai diszritmiák és egyéb ellenjavallatok nélkül, az edzést az 1. táblázat mutatja. Ennek alapja az aerob dinamikus terhelés, heti 20-30 perc tartományban, heti 3-5 alkalommal. napi ritmikus bemelegítéssel kiegészített egyéni szubmaximális terhelés szintje. Az edzés végezhető gyógytornász, edző felügyelete alatt vagy otthon egyedül, az edzés intenzitásának meghatározása után. A futópadon végzett gyakorlatok, a gyors járás megfelelő. Izometrikus, ellenállási gyakorlatokat sokáig nem ajánlottak, de ezek nem ellenjavallt (6), és az elmúlt években az erőelemeket bevizsgált maximálisan kifejlesztett erő formájában tartalmazzák a programban az izolált izomcsoportok számára, amelyeket 1RM-nek jelölnek. (legfeljebb egy ismétlés). Ezeket csak az aerob dinamikus edzés egyéni elsajátítása után adják hozzá legkorábban két hét elteltével, a beteg utasítására, hogy edzett fiziológiai légzési rendszerrel gyakoroljon, Valsalva manőver nélkül.

Aerob edzés a krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek aranyszínvonalához tartozik. A klinikai gyakorlatban, különösen gyaloglás, álló kerékpár vezetése, bemelegítés, kocogás, úszás, evezés az edzés első szakaszában. Súlyos szívritmuszavarokban, ortopédiai, neurológiai vagy egyéb súlyos társbetegségekben szenvedőknek ajánljuk a tolerált testmozgást, a beltéri testmozgást, a kisgyakorlatokkal támogatott testmozgást és az ismétlések alacsony gyakoriságát. A terepi edzésnél pl. kerékpározás, még lassú, 12 km/h körüli sebességnél is kb. 50W terhelés kezelésére van szükség, ha figyelembe vesszük az edzés stresszét befolyásoló környezeti tényezőket, mint pl. ellenszél, zord terep. Az aerob edzés ezért nem ajánlott a NYHA III funkcionális csoport számára.

Nál nél edzés kerékpárergométeren a relaxációs fázis alatt a sebességet a legkisebb terhelésre állítják, a térd intraartikuláris szerkezeteinek károsodásának veszélye, ill. a bokát nem hagyjuk az úgynevezett kerékpáron. alapjáraton, ellenállás nélküli "pedálozás". A gyalogos edzés során sebességét az edzés fázisában ergometrikusan meghatározott pulzusnak, a relaxációs fázisban a minimális ütemnek megfelelően állítják.

Kocogás 80 m/perc sebességgel a sebesség alsó határa, amely lehetővé teszi a végtagok kényelmes mozgását, mert az oxigénfogyasztás körülbelül 1 W/1 testtömeg kg teljesítményt jelent, ezért nem javasoljuk magas határként a CHSZ előrehaladottabb stádiumában szenvedő betegek, valamint a nagy izomcsoportok terhelése. Séta 50 m/perc alatti sebességgel 0,3 W/testtömeg-kg felel meg. A merüléssel történő úszás megnövekedett terhelést jelent a bal kamra megnövekedett terhelése, az ékben megnövekedett pulmonáris kapilláris nyomás miatt. A 20-25 m/perc sebességgel történő úszás 100-150 W-nak megfelelő munkaterhelést jelent, és NYHA III és IV esetén nem ajánlott (8, 16).

Elemei gimnasztika, Kaliszténikus edzéssel egészítik ki a mozgáskoordinációt, a rugalmasságot, az izomerőt, de a légzőképességet is. Az ellenálló, ismétlődő gyakorlatokat egyre inkább használják a terhelés intenzitásának növelésére. A gyakorlatok megismétlése 70% 1RM mellett ajánlott kis számú ismétlésben, kis izomcsoportok összehúzódásával, a terhelés és a relaxációs szakasz arányával, például 1: 2. A CHSZ-ben szenvedő betegeknél a légzőizom edzését a légzőizom hipotrófiája és a gazdaságtalan szellőzés miatt alkalmazzák, megnövekedett izomterheléssel. Ajánlott intenzitás a maximális belégzési nyomás 25 - 35% -a (PI max.)

U alacsony fizikai erőnlétű betegek intervallum edzés után a légzési küszöb és a VO2 csúcs javulása már 3 hét után megmutatkozott. Az intervallum edzés előnyösebbnek bizonyul a csontvázizom edzéséhez fokozott kardiovaszkuláris stressz nélkül. A 30 másodperces munkafázisok, majd a maximális kapacitás 50% -ának intenzitását alkalmazó 60 másodperces relaxációs szakasz praktikusnak bizonyultak. A relaxációs szakaszban a betegek 10 W terhelés mellett kerékpározhatnak A maximális izomerő% -a. A képzési szakaszok kiválasztott ütemezésétől függően 10-12 munkafázist gyakorolnak így egy 15 perces edzés során. A NYHA III és IV funkcionális csoportban kisebb izomcsoportokat terhelünk az egyes edzéselemekbe.

Az edzés következményei nyilvánvalóak 4 hét után az aerob kapacitás javítása formájában a hagyományos programban. Az optimális válasz elérésének maximális ideje a spiroergometriai paraméterek javításában 16 - 26 hét. A klinikailag stabil, nagyon alacsony fizikai erőnlétű betegek edzésének első hetei kifejezettebb gyorsabb alkalmazkodást mutattak a testmozgáshoz, mint a magasabb erőnlétű betegeknél. A 3–4 hetes edzés hatása azonban a következő 3 hét inaktivitás során elvész.

A képzésnek már a törvényei vannak. Az edzés intenzitásának növelésének sorrendje az alábbiak szerint ajánlott: hossz, gyakoriság, intenzitás. Egyes szerzők számára a terhelés intenzitásának növelése prioritás. Az edzés kezdeti szakaszában a terhelés szintje alacsony, pl. A maximális VO2 40–50% -a az edzés 10–15 perces fő szakaszának eléréséig. A terhelés intenzitásának fokozatos fokozása 40% -ról a csúcs O2-fogyasztás 70% -ára, vagy egy magasabb tolerálható terhelés javítása során egy másik fő cél az elért terhelés-intenzitás 15-20 percre történő kiterjesztése. Az edzés fő szakaszának 30 perces intervallum elérése nem a kennel fő célja.

A CHS-ben szenvedő betegek testmozgási rendszerén belüli képzési tevékenységek jelenleg nincsenek kellőképpen kialakítva, és még mindig alapos értékelésre és felülvizsgálatra van szükségük az újonnan bevezetett képzési módszerek számára. A szakmai felügyelet mellett végzett orvosi rehabilitáció vagy egyéni egyéni tréningek során a legalkalmasabb mozgásformákat nem határozzák meg átalány alapon. Rövid távú rehabilitációs és képzési tervek összeállítása a betegek számára, különösen az NYHA III és IV funkcionális csoportokban, szükséges szakemberekkel, kardiológusokkal, rehabilitációs orvosokkal, gyógytornászokkal és oktatókkal egyeztetve, de szükségszerűen szükség van a páciens jó együttműködésére is. szerettei. Csak így lehet hosszú távon stabil állapotban tartani a betegeket, javítani funkcionális állapotukat, és az egész kezelõcsoporttal együtt részt venni életminõségük javításában.

Irodalom

A fizikai aktivitás új lehetőségei krónikus szívelégtelenség esetén

Katarína SLÁDEKOVÁ
(Az Pozsonyi Országos Kardiovaszkuláris Betegségek Intézetének Fizioterápiás és Rehabilitációs Osztályáról, dr. K. Kládeková)