A legnagyobb és legösszetettebb gép, amelynek működését a szakértők az emberiség történelmének legnagyobb tudományos kísérletének minősítik. Ez az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) által üzemeltetett nagy hadronütköző (LHC) meghatározása. 10 év telt el a gázpedál 2018. szeptember 10-i üzembe helyezése óta.

készülékek

Az LHC (Large Hadron Collider) egy 27 kilométeres kör alakú alagútban helyezkedik el 50–175 méter mélységben. A Genfi-tó közelében, Svájc és Franciaország határában épült. Körülbelül 2000 tudós vett részt 34 országból a projekt tervezésében. Szlovák tudósok is dolgoznak itt, és a létesítmény építésében szlovák vállalatok is részt vettek.

A fizikában a hadronok nehéz szubatomi részecskékre utalnak, amelyek kvarkokból vagy antikváriusok. Vannak ún erős kölcsönhatások. A részecskék ebbe a kategóriájába tartoznak a neutronok és protonok is, amelyek az atomok magját alkotják. A magokban lévő részecskék erős kölcsönhatásainak köszönhető, amelyek összetartanak annak ellenére, hogy a protonok azonos t-vel rendelkeznek. j. a pozitív elektromos töltésnek taszítania kell. A gyorsító olyan fizikai körülményeket teremt, amelyek alkalmasak az ilyen részecskék ütközésére. Különösen azt a nagy energiát biztosítja számukra, amelyet egy földalatti alagútban keringve nyernek, például egy proton másodpercenként 11 245-szer kering egy gyorsítóban, a fénysebességhez közeli sebességgel. Minden ciklusban energiája növekszik az erős elektromos mező impulzusainak köszönhetően. A részecskesugarat folyékony héliummal hűtött szupravezető elektromágnesek halmaza tartja útjában. A mágnesekben lévő vezetők körülbelül 271,3 Celsius-fokos hőmérsékleten működnek, ami még egy fokkal alacsonyabb is, mint a nyílt térben lévő környezet. Az ATLAS, ALICE, CMS, LHCb, TOTEM és LHCf detektorok a részecske ütközési helyein helyezkednek el.

A gyorsító lehetővé teszi a tudósok számára, hogy megnézzék például azokat a körülményeket, amelyek az univerzumban uralkodtak közvetlenül a létrehozása után, vagyis az ősrobbanás után. A gyorsítóban lévő részecskeütközések során is új részecskék ill. instabil részecskék, rendkívül rövid élettartammal. Egyikük és a várva várt tudósok közül a Higgs-bozon volt. A leírásának megfelelő részecskét 2012. július 4-én egy hadrongyorsítóval figyelték meg. Mint Michal Marčišovský, az LHC egyik szlovák tudósa az aldebaran.cz portálon kijelenti, a Higgs-mező kutatása kísérleti készülékeken évtizedek óta tart. Ennek a mezőnek a közvetlen megnyilvánulása a Higgs-bozon, amelyet kellően energikus részecskék ütközése hozhat létre. "Július 4-én gondosan bejelentették egy új részecske felfedezését, amely megfelel a tulajdonságainak a Higgs bozonnal. Az új részecskét egyszerre figyelték meg az ATLAS és a CMS detektorokon" - írta Marčišovský.

Az isteni részecskének is nevezett Higgs-bozon a kortárs modern fizika tudásmozaikjának eddig hiányzó jelentős részét, pontosabban az ún. Standard részecskemodell. A fizikusok szerint az egyes elemi részecskék kölcsönhatása az ún A Higgs-mezők feltételezik tömegüket. 2013. október 8-án Peter Higgs és Francios Englert megkapta a fizikai Nobel-díjat a tudományos ismeretekhez való hozzájárulásáért. Az LHC jelentős megfigyelései és felfedezései azonban tartalmazzák az ionok rekordenergiával való ütközését, a protonok és antiprotonok megfigyelését, ill. magok és antinukleáris sejtek, vagy legfeljebb öt kvarkból álló részecskék (például a protonok és a neutronok három kvarkból állnak).