A FÁK csak "valós" megoldást kínála nemzet problémái
Az elmúlt hetekben, amikor Szlovákiát gázválság sújtotta, sokaknak felmerülhetett a kérdése: hová tűnt a szlovák érdekek félelem nélküli védője, Ján Slota? Szinte a nemzetközi incidens végéig Jahnátek miniszter és Fico miniszterelnök közvetlenül a médiát játszották. Operatív módon oldottak meg, fel-alá repültek és eloltották a lehetőt. Ugyanakkor néhány ugrató "üzenet" a nemzet moráljának emeléséhez minden bizonnyal a FÁK képviselőit fogja szúrni azokban a fagyos pillanatokban. Például valamit a "Kreml bohócról", amely az utóbbi hetekben gázai miatt valóban "lóháton" ült. Vagy valami vicces divatfényű Julia Timosenko frizurájának címén - lehetőleg egy "kopott hölgy" szellemében. De hol van az SNS, amikor szüksége van rá?
Végül is mi a helyzet azzal, hogy az oroszok és az ukránok egy időre lekapcsolták a gázunkat, és Szlovákia az utóbbi évek legsúlyosabb egzisztenciális veszélybe került. Szlovákia valódi problémája kizárólag magyarok és marad. Az SNS műhely iránytűi annyiban különlegesek, hogy alapvetően csak a déli pólus felé mutatnak. És itt ismét álproblémákat oldunk meg a Csemadokkal, kétnyelvű tankönyvekkel és. politikailag inkorrekt cseh szobor Brüsszelben. Hogy őszinte legyek, az a fajta művészet, amelyet David Black művel, nem éppen az én csésze kávém. Az olyan embereket, mint ő, sokszor csak sokkolja, ha nem tartanak tiszteletben valami más számára szentet. És a sokk célja fontosabb, mint a kivitelezés vagy a szépség.
A kortárs műalkotások (köztük az álművek) megítélésekor azonban a fontosság mértékét és hierarchiáját is kicsit figyelembe kell venni. Ellenkező esetben a kritikus megkockáztatja, hogy kigúnyolják vagy zavarba hozzák. Szlovákia papírba csomagolva, zsinórral kötve a magyar trikolor színeiben, a többi EU-országgal együtt szerepel a rejtvényben. Mindegyiket többé-kevésbé ironikus formában ábrázolják. Ami Szlovákia megtervezését illeti, egy külföldi megfigyelőnek, aki nem ismeri a körülményeinket, és a szlovák közönség egy részének a magyaroktól való félelmével nem ismeri a zsinórját, esélye sincs megérteni hazánk képviseletét. Pozsony felháborodása ezért sokkal szerencsétlenebb, mint a Fekete Mű. Külföldön most olyan embereknek nézünk ki, akiknek nincs iróniája.
Egy misztifikáció, amely gondolkodásra készteti
A művészet állítólag tükröt állít fel fogyasztói számára. Azt is mondják, hogy a műalkotás csak olyan mély, mint az a személy, aki érzékeli. A fekete szobor előnye, hogy valóban gondolkodásra készteti. Európát sztereotípiák és töredezett rejtvények által érintett kontinensként ábrázolja, amelyből hirtelen valami újat kell összeállítani. Ez minden bizonnyal más kép az Unióról, mint amit az európaiak ideológusai elképzelnek, egységességre és közös menetre szólít fel a fényes holnap elérése érdekében. A karikatúrájú országok nacionalistái ugyanúgy csalódhatnak. Szlovákián kívül azonban csak Bulgáriát zavarba e hivatalos alkotások ez a műalkotás ellen.
Az entrópia az "entrópia" szóból származik, amely a rendellenesség (véletlenszerűség vagy a fizikai rendszer zavara), vagy az információ és az érzékszervi üresség mértéke. Ez megfelel Európának, mivel az egyes nemzetek (az integráció és az európai propaganda évtizedei ellenére) továbbra is az előítéletek és a klisék ujjaival néznek egymásra. Szlovákia terve megfelelő volt. A magyar kérdés irracionális helyet foglal el politikai és társadalmi vitánkban. Érzelmek nélkül keveset beszélhet erről a témáról ebben az országban. A szerző valószínűleg emiatt fogalmazta meg hazánkat ily módon. Ha a magyarokat sport miatt kezelnék itt, senkinek nem kellene Szlovákiát magyar szalámiként karikírozni.
Még azt is lehet mondani, hogy minél több nacionalista és a Külügyminisztérium tiltakozik, annál inkább maguk bizonyítják, hogy Szlovákia fekete karikatúrája több mint találó. És ha nem is ez lenne a helyzet, az egész cirkusz, még a hivatalos bocsánatkérés iránti igény is Csehországtól, a kritikusok szellemi kicsinyességéről és kicsinyességéről tanúskodik.
A pletyka politikai is lehet
Az oktatási miniszter is kommentálta az Entrope-t. Mikolaj szerint az SNS nem akarja előírni a művészeknek, hogy mit és hogyan kell ábrázolni, de nem léphetnek túl bizonyos határokat. - Ez majdnem olyan, mint 1989 előtt. Akkor is a művészek bármit megalkothattak, amit csak akartak, csak nem érinthették meg az ideológiai tabuk egész számát, és elhagyhatták a szocialista realizmus határait. - Mikolaj szerint a kritérium az, hogy a mű ne pletykás legyen, és ne sértse meg a nemzetet. Másrészt a FÁK politikája sem pletykás és sértő-e a nemzet is? Nemcsak a magyar nemzet, de különösen a szlovák nemzet, amelynek nevében ezek az emberek állítólag cselekednek?
Belousova ma azt mondta az Entropián: "Ez a paškvil felakasztja, megszégyeníti és sértegeti Szlovákiát. Ez nem a művészetről szól, ez az abszolút dekadencia. Ha ez bármit is bizonyít, akkor a mű szerzőjének teljes butasága, de politikai és erkölcsi butasága is, mert ez csak sértés."Mint már említettük, a művészetnek be kell állítania a tükröt. Ezekkel a szavakkal mintha az SNS alelnöke szidta volna tükörképét.
Mert az olyan kifejezések, mint a "Szlovákiát becsmérlő és sértő paškvil", "abszolút dekadencia", "politikai és erkölcsi butaság", "ez csak sértés" könnyen használható saját pártjának politikájának leírására. Egyébként kétféle ember létezik. - Azok, akik nagylelkűen képesek nevetni a saját karikatúrájukon, tudják, hogyan kell legelni egyedül, és tolerálják a kritikusokat is, akik tükröt állítanak nekik, hogy ne tévesszék meg álláspontjukat. Aztán ott vannak a szűklátókörű veszekedő komplex egyének, akik nemcsak a kritikától, hanem a humortól és az iróniától is félnek, mert nem tudják magukat halálosan komolyan venni. Ahol a FÁK politikusai szeretnének tartozni?