A mellkasi vagy mellkasi gerinc a gerinc leghosszabb része.
12 mellkasi csigolyából áll, az úgynevezett Th1-Th12. A bordák a mellkas gerincéhez vannak rögzítve. Kivételt képez az alsó két borda utolsó két párja, amelyeket laza bordáknak is nevezünk. A mellkasi gerinc csatlakozik a nyaki gerinchez és folytatódik az ágyéki gerincig. A mellkasi gerinc tehát a nyaktól a derékig terjed.
A mellkasi gerincnek viszonylag korlátozott a lendülete és mozgása.
Mozgását anatómiailag megakadályozza a bordák és a mellcsigolyák szilárd kölcsönös rögzítése. A mellkasi gerinc biomechanikája funkcionálisan különbözik a nyaki gerincétől. Különösen az általános mobilitás és lendület szempontjából.
A mellkasi gerinc érintettségének alapvető megnyilvánulása a lapockák görcsje.
A pengék közötti terület erős feszültségének eredményeként merül fel. A hátsó izmok az erős feszültségre izomgörcsöt hoznak létre, amely súlyos fájdalommal és tapintási érzékenységgel jár.
A mellkasi gerinc fájdalma gyakran hirtelen jelentkezik.
Egy éles dinamikus mozgás eredményeként keletkezik. A gerinc görcsökkel és elzáródásokkal reagál az izomkárosodásokra és feszültségekre. Ennek eredménye az egész érintett rész immobilizálása. A fájdalom a mellkas gerincének jelentős tünete. A fájdalom lehet nyomás vagy rozsdás. Támadásokban jöhet, vagy állandó lehet. Így a fájdalom lehet akut vagy akár krónikus.
A fájdalom nagyon gyakran a légúti kirándulásokhoz kapcsolódik.
Ez a mellkasi gerinc érintettségének tipikus kísérő jelensége. Megköti a belégzést és a kilégzést. Ennek oka a mellcsigolyák bordákkal történő rögzítése. Ez a fájdalom nagyon kellemetlen és intenzív. Nagy terhet jelent a sérült szervezet számára. Ez nagy szenvedést és az életminőség jelentős csökkenését jelenti. A munkaképesség és a teljesítmény erőteljesen csökken. A fájdalom intenzív, gyakran nem eléggé reagál a kezelésre. A fájdalom gyakorlatilag tartós, még a minimális fizikai aktivitást sem teszi lehetővé a fájdalmas szakaszban. Ez gyakran munkaképtelenséget és intenzív konzervatív kezelést igényel.
A beteg klinikai állapota problematikus, a szubjektív túlélés nagyon kellemetlen.
Ennek eredménye az életöröm elvesztése és az orvosok ismételt látogatása. Ha minimalizálni akarjuk ezen állapotok kockázatát, hangsúlyoznunk kell az alapos és szisztematikus megelőzést.
A megelőzés az izomrendszer szisztematikus és célirányos megerősítéséből áll.
A cél a mellkasi gerinc rugalmasságának növelése és mobilitásának javítása. Az alapvető eszköz a rendszeres mozgás és a fizikai aktivitás.