melyek

Részvény

Az úgynevezett kiégési szindrómát, más néven kihalási szindrómát először egy amerikai német pszichológus, Herbert Freudenberger írta le az 1970-es években. Ma ezt a szindrómát számos definícióval lehet jellemezni. Az egyszerűség kedvéért elmondhatjuk, hogy ez valamiféle mentális kimerültség állapota, amely jelentősen előfordul, különösen azokban a szakmákban, amelyek munkával és emberekkel való kapcsolattartással járnak. A mentális kimerültség állapotát kiégési szindrómának tekinthetjük, amely túlterhelésen és krónikus stresszen alapul. Ez egyben a létfontosságú gyulladás és szikra kimerültségének és elvesztésének állapota, amelyet számos mentális és fizikai tünet kísér.. A mai cikkünkben megvizsgáljuk, mely személyeket fenyegeti leginkább ez a probléma, hogyan nyilvánul meg a kiégési szindróma és hogyan kerülhető el.

Ki a leginkább veszélyeztetett?

A különböző meghatározások szerint a kiégési szindróma elsősorban a szakmai elvárások és a szakmai valóság, valamint az ideálok és a valóság közötti egyensúlyhiány eredményeként merül fel. A fent említett Freudenberger szerint ez a szindróma leggyakrabban olyan egyéneknek van kitéve, akik túlságosan elkötelezettek és lelkesek munkájukért, minden energiájukat és erőfeszítésüket erre fordítják, és a munkán kívül csak minimálisan érdekeltek. Olyan emberekről van szó, akik önként feladnak valamilyen munkát, és úgy gondolják, hogy pótolhatatlanok a munkahelyen. A kockázati tényezők és a probléma kiváltó okai lehetnek a munka és a napi rutin sztereotípiái, a túlzott munka, elegendő kikapcsolódás és társasági idő nélkül, az interperszonális kapcsolatok hiánya, a teljesítményükkel szemben támasztott magas elvárások és természetesen a hosszú távú stressz, amely mindkettőből fakad. munka és amelyet a személyes élet terhe is kísérhet.

A kiégési szindróma leggyakrabban azokat az egyéneket érinti, akiknek szakmáját magas munkaintenzitás jellemzi. Ez vonatkozik azokra a munkákra is, amelyekért az ember nagy felelősséggel tartozik, és amelyekben például nem kap megfelelő értékelést. Természetesen, mint fent említettük, ezek nagyrészt olyan szakmák, amelyekben az egyének szoros kapcsolatban állnak sok emberrel. A kockázati csoportba tartoznak az oktatásban, az egészségügyben, valamint az igazgatás és a szociális szolgáltatások területén dolgozó személyek. Tisztviselők, rendőrök, posta dolgozói és a börtön alkalmazottai szenvedhetnek ettől. A kiégésnek azonban nem kell csak a hagyományos foglalkozásokra korlátozódnia. Még a szülési szabadságon lévő kisgyermekes anyák is érezhetik annak tüneteit.

Hogyan nyilvánulhat meg a kiégés szindróma?

A kiégési szindróma főként mentális jellegű különböző tünetekkel nyilvánul meg, de részben fizikai tünetek is lehetnek. Ennek az állapotnak a kialakulása során az egyén általában több szakaszon megy keresztül. A szindróma kialakulásának alapja különösen az egyén munkaterületen végzett nagy erőfeszítése, amelyet nem eléggé értékeltek. Idővel általában egy személy abbahagyja az eljárást, és elveszíti a rendszert a munkahelyén. A neurózis tünetei hozzáadódnak, az embernek állandóan szüksége van valamire, cselekedetei kaotikusak lehetnek. Az utolsó szakaszokban általában teljes az érdeklődés és a lelkesedés elvesztése, az ember nagy kimerültséget érez, amelyet túlzott fáradtság jellemez. A kiégés-szindróma lehet olyan folyamat, amelyet eleinte viszonylag nehéz azonosítani, de ennek eredményeként az embernek végül szüksége lehet egy pszichológus szakmai segítségére.

Megemlíthetünk néhány figyelmeztető jelet, amelyeket mindenképpen nem kell félvállról venni. Ide tartoznak a teljesítmény fokozatos csökkenése és az állandó fáradtság, az alvászavarok, az önbizalom csökkenése, a körülményekkel kapcsolatos negatív vélemények, a dühkitörések, a lelkesedés és a motiváció elvesztése, valamint az időhiányra való panaszkodás. Az ember nagyon kritikus önmagával szemben, problémái lehetnek koncentrációval és memóriával, szorongástól és nyomott hangulattól szenved, még mindig elégedetlen, csalódott, belső ürességet érez, és fokozatosan egyre nagyobb problémái vannak a munkahelyi vagy a magánéleti személyközi kapcsolatokkal. A kialakuló kiégés-szindrómában szenvedő egyén hajlamos másokat hibáztatni, elhanyagolja saját szükségleteit, fokozatosan elszigeteli magát és eltolja a munkával nem összefüggő dolgokat. Megemlíthetünk néhány fizikai tünetet is. Például egy ilyen személy fokozatosan hajlamosabb a betegségekre, emésztési problémákra, a szexuális étvágy elvesztésére, valamint a szív- és érrendszeri vagy légzőrendszeri problémákra.

Érdekelni fogja

Mit kell enni betegség alatt? Egyes ételek segítenek, másokat kerülni kell!

    70 0
  • 2020.08.06

Hogyan lehet elősegíteni a bél egészségét? Fedezze fel az élet indián elixírjét!

    40 0
  • 2020.07.06

Hogyan kerülhető el a probléma?

Nem hiába mondják, hogy elsősorban az egészségügyi problémákat kell megelőzni. Ennek oka, hogy a szövődményekkel sokkal nehezebb megbirkózni. Ez vonatkozik a kiégés szindrómára is. A kialakuló kihalási szindróma tünetei nehezebben felismerhetők, ráadásul egyénenként eltérőek. Annál is inkább figyelni kell lelki és testi egészségére, különösen, ha egy személynek van néhány fent említett kockázatos munkája, vagy a voroholizmus és a nagy elkötelezettség jeleit is észleli. Először ki kell tanulni kiegyensúlyozott életmódot folytatni, és meg kell találni az egyensúlyt a munka és minden más, azaz a hobbi, a kikapcsolódás vagy a szerettekkel való társadalmi kapcsolat között.

Mindig szükséges időt találni a kellő pihenésre és alvásra, fontos az aktív mozgás is. Ne kerülje az ünnepeket, tervezze meg a szabadidejét, vegyen részt társasági eseményeken. Fejlesszen nyugodtan más érdeklődéseket és kerülje a rutinokat. Célszerű megtanulni jobban kezelni és megoldani a konfliktusokat, megtanulni nemet is mondani. Legyen barátságos kapcsolata a kollégákkal. Célszerű ésszerű távolságot tartani az ügyfelektől. Ne utasítsa el az új barátságokat. A kiégés-szindróma kezelésében is a leírt intézkedések végrehajtásának van nagy hatása. Fontos az életmód megváltoztatása, a munka és a szabadidő közötti határok meghatározása, a foglalkoztatáshoz való hozzáállás megváltoztatása és az interperszonális kapcsolatok megerősítése. Fejlesztett problémák és tartós nehézségek esetén mindenképpen célszerű szakemberhez látogatni.