Németország még soha nem élt meg olyan választásokat, amelyeken a háború utáni történelem annyi "legjobbja" volt. A legunalmasabb kampány a legutóbbi időkig egy tudományos-fantasztikus választás legfigyelemreméltóbb eredményeivel tetőzött. És ki a győztes? De Guido Westerwelle, az alábecsült gyermek a német politika.
.játsszunk egy ideig a szeptemberi választásokat előidéző szuperlatívuszokkal, mert ezek valami alapvetőet mutatnak: a háború utáni német politikát alakító nagy tömegpártok korszaka végleg befejeződhetett. Az elmúlt 11 évben kormányzó szociáldemokraták (SPD) a második világháború óta elérték a legrosszabb eredményt. Csak 23 százalék teljes katasztrófa annak a pártnak, amely az elmúlt évtizedekben hozzávetőlegesen 40 százalékos profithoz szokott. Angela Merkel kancellár CDU-ja, amely múlt vasárnap csak SPD nélkül élvezhette a kormányalakítást, elérte a második legrosszabb háború utáni eredményét. Testvérpártja, a bajor CSU meggyászolta a háború utáni legrosszabb eredményt. Éppen ellenkezőleg, mind a három eddig "medálos" párt, az FDP liberálisai, a Zöldek és a Baloldal párt történelmi rekordokat döntöttek: összesen a választók 36 százaléka választotta meg őket, míg a liberálisok, akik egykor 7 százalékos pártok voltak, elérte a csaknem 15 százalékot.
A CDU/CSU és különösen az SPD elkötelezett hívei csak nosztalgikusan tudnak felidézni olyan időket, amikor a németek több mint kétharmada a fekete (CDU) vagy a piros (SPD) mögött áll.
A legfontosabb azonban egy másik "legjobb", amelyet még nem tudunk: Németországnak lesz-e az elmúlt 30 év legbátrabb kormánya? Sürgősen szüksége van rá, és korántsem kapcsolódik csak a gazdasági válsághoz.
.guido: jobb, ha otthon maradsz
Az biztos, hogy a liberálisok és magabiztos főnökük nem adja fel reformtervét csak azért, mert a CDU inkább folytatja a nyugodt vizekben való úszást. A média ezért arra biztatja a magabiztos Westerwellt, hogy vállalja az új kormányban az úgynevezett szuperminiszter, azaz a pénzügyminiszter és egyben a gazdaság miniszterét, akitől reformhangot tudna adni. Az FDP hagyományainak szellemében azonban Westerwelle külügyi szektorra vágyik. Az újságírók azonban rámutatnak bizonyos bonyodalomra.
"Ellenáll Németország egy meleg külügyminiszterrel?" - kérdezi a Financial Times Deutschland, utalva arra, hogy Westerwelle öt éve nyilvános kapcsolatban áll barátjával, ami problémákat okozhat neki az arab világban való utazással. Westerwell vezetésével, semmi forradalmi nem történne a német külpolitikában: Konrad Adenauernek meleg kormányfője is volt a kormányban, akivel az akkori nagy kancellár megszavazta, mondván: "Nem érdekel, ha nem érint meg." Merkel kancellárnak emiatt sem kell aggódnia - ráadásul a világ körüli utazás Westerwellnek minden bizonnyal nagyobb kedve lenne, mintha otthon maradna, és a reformok beszédével bosszantaná a nemzetet.