négy

A kis rákfélék 96 órán belül fel tudják bontani a mikroplasztokat egy sejtnél kisebb részecskékre. Az írországi University College Cork környezetvédõinek tanulmánya szerint a The Guardian beszámolója.

A műanyagok széttöredezettsége eddig elsősorban a lassú fizikai folyamatoknak tulajdonítható, például a napfénynek és a hullámtevékenységnek, amely évekig, évtizedekig tarthat.

A mikroműanyagok nanoműanyagokra bomlanak

Írország szakértői azonban a mindössze két centiméter hosszú Gammarus duebeni fésűkagyló vizsgálatakor azt tapasztalták, hogy nemcsak lenyelik a mikroműanyagokat, hanem hihetetlenül gyorsan nanoműanyaggá is őrlik őket.

Mivel ezek a részecskék elég kicsiek ahhoz, hogy áthaladjanak a sejtfalakon, a tudósok attól tartanak, hogy potenciálisan károsabbak lehetnek a vadon élő állatok számára, mint az öt milliméter nagyságú mikroplasztikák.

A tudósok ritka algákat fedeztek fel Európában, 16 000 évesek, és az utolsó jégkorszakhoz kapcsolódnak

"Amikor három évvel ezelőtt elkezdtem tanulmányozni, őrültnek tűnt, hogy ilyen kicsi állatok felaprózhatják a műanyagokat, de kutatásaink azt mutatják, hogy ezeknek az állatoknak a belében felhalmozódott összes megfigyelt mikroplaszt részecske csaknem 66 százalékát alkotják a műanyag töredékek" - idézte a The Guardian Alicia Mateos-Cárdenas tanulmány szerzője.

Polietilén mikrogömböket használtak

A szakértők polietilén mikrogömböket használtak, amelyek például fluoreszkáló színű műanyag palackokban találhatók meg, így fogyasztásuk és eloszlásuk mikroszkóppal jobban megfigyelhető.

Megállapították, hogy a rákfélék a gyöngyöket egy mikrométernél kisebb nanoplasztikába aprították. Amikor a kicsi állatokat négy napon keresztül nagy koncentrációjú mikroplasztnak tették ki, a kutatók több részecskét találtak.

A véletlennek köszönhetően a tudósok egy új típusú baktériumot fedeztek fel, fémet esznek és kalóriát kapnak belőle

A kis műanyag töredékek aránya akkor volt a legmagasabb, amikor a rüh tiszta vízben volt, élelmiszer-növényi anyag jelenlétében, ami arra utal, hogy a biológiai töredezettség szorosan összefügghet az etetéssel.

Mateos-Cárdenas szerint azonban ennek a biológiai folyamatnak a teljes mechanizmusát még vizsgálni kell, mert nem világos, hogy a rákok hogyan bontják le a műanyagot.

Több mint kétszáz rákfaj

A Gammarus rákfélék több mint 200 faja él a világ óceánjaiban, folyókban és torkolataikban. A kutatások eredményei a Scientific Reports folyóiratban jelentek meg.

"Kétségtelen, hogy ez újabb réteget ad hozzá a műanyagok sorsának megértéséhez a környezetben. Amikor a műanyagok bejutnak az óceánokba és folyókba, nem igazán tudjuk, mi fog történni velük. Ha az állatok megeszik és szétaprózzák őket, az megsokszorozza a problémát "- figyelmeztetett Mateos-Cárdenas.

A megfelelő terápia lelassíthatja az öregedést, és a tudósok jelentős előrehaladást értek el a kutatás terén

A probléma globális léptéke mellett a műanyagok biológiai töredezettsége káros hatásokkal is járhat a műanyag részecskék csökkenő mérete miatt.

A nanoműanyagok felhalmozódása állati és növényi organizmusokban, ismeretlen potenciálisan negatív hatásokkal tovább bonyolíthatja a műanyag szennyezés problémáját és kihathat az egész élelmiszerláncra.