iskolák

Mi jellemző a Montessori-pedagógiára, és mit tanulnak a gyerekek egy ilyen oktatásban?

1 | GYERMEKKOR KORSZAKA

A montessori létesítményt vegyes korú gyermekek jellemzik. Ez azt jelenti, hogy egy közös területen hároméves gyerekek vannak. A korkülönbség lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy ingyenes együttműködés révén olyan kapcsolatokat alakítsanak ki, amelyeket nem jellemez rivalizálás és verseny. Az idősebb gyermekek spontán megosztják tudásukat és készségeiket a fiatalabbakkal, a kisebb gyerekek szükség esetén segítséget és támogatást találnak idősebb barátaiknál, nem kell azonnal a tanárhoz fordulniuk. Ez a Montessori osztálytermi gyermekcsoport összetartásának egyik forrása. A különböző korosztályok ösztönzik az együttműködést és minimalizálják a versenyt. Csökkenti az egocentrizmust és arra ösztönzi a gyermekeket, hogy segítsenek magukon, ami nagyon fontos a mai világ számára. Amikor egy idősebb diák valami fiatalabbat tanít, ez számára is a legjobb önismereti forma.

2 | BELSŐ MOTIVÁCIÓ

A pszichológiai fejlődés oka a gyermek belső pszichés erőiben rejlik, a gyermek iránti érdeklődés felkeltése által okozott külső ingerek megkezdik a tanulást. Ha a gyermekek belső motivációit külső motivációk váltják fel (pl. Jutalmak, büntetések, verseny, jegyek stb.), Akkor a természetes tanulási vágy megszakad. A tevékenység ekkor kényszermunkává válik, ami erős pszichológiai akadályokat okoz.

Ezért a Montessori iskolában a gyermeket nem értékelik szóban vagy bélyegek alapján. A tanár visszajelzést ad a gyermeknek, és arra ösztönzi, hogy folytassa a munkát. A gyermek jutalma maga a tevékenység elégedettsége. Belső motivációja a belső fejlesztési igénye.

A Montessori iskolában élő gyermek szabadon választhat igényeinek és érdeklődésének megfelelően egy olyan tevékenységet, amelyet addig folytat, ameddig szüksége van rá. Ő dönti el, hol és kivel fog dolgozni. A felnőtt nem avatkozik önálló tevékenységébe, csak akkor segít, amikor a gyermek kéri. A Montessori-pedagógia szabadsága a korlátozásokkal járó szabadság, olyan szabályok formájában, amelyek a gyermek számára jóak, és amelyeket a gyermek önként elfogad a nevelési folyamat során, mert hasznosnak érti őket..

A tevékenység szabad megválasztása erős motiváló tényező. A gyermek a képességeinek megfelelő tevékenységi átlagot választja, így képes kezelni. Olyan anyaggal dolgozik, amely figyelmezteti egy esetleges hibára, addig ismételgeti a gyakorlatot, amíg meg nem találja a megfelelő megoldást. A tanár nem kritikusan értékeli. Mindez oda vezet, hogy a munka eredményei kielégítik a gyermeket, örömet okoznak neki és növelik önértékelését. A boldog gyermek általában jó, nincs szüksége kívülről, a tanár részéről kiszabott fegyelemre, irányítja viselkedését, ura önmagának, belsőleg szabaddá válik. A gyermek saját tevékenységével éri el a belső szabadságot és fegyelmet.

4 | KÖRNYEZET

Az előkészített környezet a gyermek fejlődési szükségleteinek megfelelő környezet. Ez egy olyan környezet, amely serkenti természetes érdeklődését, és elegendő mozgást, érdekes és független tevékenységeket tesz lehetővé a felfedezéssel és a sikerhez szükséges visszajelzésekkel. Az előkészített környezet valamilyen módon berendezett tereket, speciális taneszközöket, a Montessori oktatásban részt vevő gyermekek és tanárok korosztályos csapatát foglalja magában.

Az eszközök többnyire nyitott szekrények, polcokkal, amelyek átgondolt elrendezés révén a nagy tantermi teret kisebb rekeszekre osztják, és a gyermekek számára bizonyos mértékű magánéletet biztosítanak. Minden osztályban egy-egy terület segédeszközeit polcokon tárolják. Az óvodában ezek: segédeszközök a gyakorlati élet tárgyaival, segédeszközök az érzékek finomításához, segédeszközök a matematikához, a nyelvoktatáshoz, segédeszközök a természet és a kultúra területén, segédeszközök a zene- és művészetoktatáshoz. A megismerés egyéb területeivel kiegészül az iskola. A tanár elmagyarázza a gyerekeknek, hogyan kell dolgozni a segédeszközökkel, és amikor kiderül, hogy a gyerekek megértik őt, hagyja, hogy önállóan dolgozzanak. A gyermekeket arra utasítják, hogy a tevékenység után ugyanarra a helyre vigyék a készüléket.

Az élet első éveiben a gyermek minden erőfeszítése a felnőttektől való fokozott függetlenség elérésére irányul. Külsőleg egy kisgyerek passzív, tehetetlen lényként jelenik meg, mindenben függ egy felnőtt segítségétől. Belül azonban folyamatosan intenzív pszichés folyamatok zajlanak, amelyek feldolgozzák az összes felhalmozódott szenzoros érzést. Ezen észlelések feldolgozása a gyermek fizikai aktivitása miatt történik. A mozgás tehát a psziché fejlődéséhez vezet, ami később a mozgások jobb koordinációjában tükröződik . Maria Montessori hangsúlyozta, hogy a gyermek kéz segítségével tanul. A tárgyak mozgatása és manipulálása révén a gyermek fejleszti személyiségét. A mozgással kapcsolatos értelmes tevékenység nagy megelégedettségének forrása, energiával tölti fel, felgyorsítja belső növekedését, segít megteremteni a mentális egyensúlyt. A növekvő gyermeknek képesnek kell lennie mozgásszerveinek tanulásra, nemcsak játékra való felhasználására. A kezével végzett munka lehetővé teszi, hogy gyermeke a tevékenységre koncentráljon.

6. | FELSZÍVÓ ELME

7. | ÉRZÉKENY IDŐSZAKOK

M. Montessori megállapította, hogy a gyermek fejlődésében vannak bizonyos fejlődési periódusok, amikor a gyermeknek rendkívüli képességei vannak valamilyen képesség megszerzésére, tapasztalatok vagy ismeretek megszerzésére. Ezek olyan tevékenységek iránti intenzív érdeklődés időszakai, amelyek speciális képességeket fejlesztenek, pl. séta, mászás, írás. Ez egy átmeneti tulajdonság, amely a képesség elsajátításakor szűnik meg. Montessori ezeket az ingerek iránti fokozott belső érzékenység periódusait érzékeny periódusoknak nevezte. Ha valamilyen oknál fogva bizonyos képességek nem tudnak kibontakozni a fokozott érzékenység idején, akkor soha nem fognak később kialakulni (beszéd), vagy a gyermeknek nagy erőfeszítéseket és erőfeszítéseket kell tennie ezek elérése érdekében..

A gyermeknek be kell érnie egy bizonyos tevékenységre. Nem kényszeríthető semmire, ha az még nem érett meg. A gyermekek fejlődése nagyon egyénileg zajlik, a tanár nem tudja pontosan tudni, hogy a gyermek jelenleg milyen fejlődési szakaszban van. Ezért nincs értelme ugyanannak a gyermekcsoportnak megkövetelni, még akkor sem, ha egyidősek.

8. | POLARIZÁLT FIGYELEM

Montessori megfigyelte, hogy egy bizonyos belső érzékenységnek kitett időszakban a gyermekek figyelmét erősen vonzza egy adott tevékenység, később ezt a jelenséget polarizált figyelemként emlegették. Hacsak a gyermeket nem zavarják, mély koncentráció van, amelytől még célzott erőfeszítések sem tudják megzavarni. A mély koncentráció állapota az ébredő belső élet megnyilvánulása. Ha a gyermek számára lehetővé válik, hogy hosszú távú, zavartalan koncentrált tevékenységet folytasson, az általa választott idő után egy mentális egyensúly áll fenn, amely belső békében, a további tevékenységek iránti spontán érdeklődésben, örömben, a hosszabb és hosszabb koncentráció képességében nyilvánul meg, jó kapcsolatok a gyerekkel. A felnőttek nincsenek közvetlen hatással a fókuszra. Csak akkor teremthetik meg a feltételeket a gyermek számára, hogy egy bizonyos fogékonyság megnyitásakor megfelelő tevékenységet válasszon, és zavartalanul végezhesse azt.

9. | NORMALIZÁLÁS

Maria Montessori a belső igények kielégítését eredményező tevékenység mély koncentrációja révén a mentális fejlődés kiegyensúlyozatlan állapotából a mentális egyensúly állapotába való visszatérés normalizálódási folyamatnak nevezte a folyamatot. Aktív tevékenység során a gyermek megtanulja irányítani nemcsak a mozgását, hanem az érzelmeit és a késztetést is olyan dolgokra, amelyek károsak számára. Az érdeklődésének és lehetőségeinek megfelelően választott munka megelégedést hoz számára, a gyermek gyakran tapasztal sikert, amelynek eredményeként pozitív kép alakul ki önmagáról, növekszik önbizalma és önbecsülése. Mindez arra ösztönzi, hogy folytassa a munkát.

Dr. Montessori normalizált gyermekeknek tekintette a kiegyensúlyozott, spontánul tanuló, önellátó, a fejlődés egyik szakaszából a másikba önállóan, a szabályokat önként tiszteletben tartó, mások tiszteletben tartó gyerekeket. Olyan gyermekekről van szó, akik a szabad munka lehetőségének eredményeként önfegyelmet fejlesztettek ki. Jellemzőiket normának tartotta. Más gyermekek, akik eltérést mutattak a normától, bizonyos problémákkal küzdő gyermekek, azok a gyerekek, akiknek viselkedése bizonyos antiszociális elemeket hordozott, valamilyen módon megjelöltnek tartott gyermekeket normalizáltnak tekintettek, "deviáns" gyermekeiknek, vagyis bizonyos eltéréssel rendelkező gyermekeiknek neveztek eltérést. Ma inkább a hiperaktív, társadalmilag nem alkalmazkodó, problémás gyermekek kifejezést fogjuk használni. M. Montessori meg volt győződve arról, hogy ezeknek a gyerekeknek szabadon választott, megszakítás nélküli tevékenység segíthet. A normalizálás előrehaladási folyamatával a gyermek egyre önállóbb lesz, és nagyobb érdeklődéssel reagáljon a környezet ingereire. Megfelelő aktivitás esetén idővel megváltozik a viselkedése.

10. | FÜGGETLENSÉG

A felnőttek általában jobban segítenek a gyerekeknek, mint amire szükségük van, vagy tevékenységet végeznek értük. De a gyermeknek nincs szüksége és nem akarja, hogy valaki segítsen neki, senki sem fejlődhet helyette. Érdeklődése kezdetben nem magára a tevékenységre irányul. Sokkal gyakrabban motiválja a probléma önálló legyőzésének vágya. Ha a felnőtt elkezd neki segíteni, akkor a gyermek elveszítheti érdeklődését a tevékenység iránt.

A munkahelyi ember formálja önmagát. A munkáért nincs ellentételezés. Nem helyettesíthető érzéssel vagy jóléttel. Ha azonban fennáll a munkaösztön zavara, akkor az nem pótolható példával vagy büntetéssel. A gyermekek munkaösztöne bizonyítja, hogy a munka az egész emberi faj ösztönös és tipikus vonása.

Amit a gyerekek megtanulnak a Montessori nevelt gyermekeknél?

A munka formái és módszerei

A tanítástól eltöltött idő 80 százaléka az általuk választott gyermekek önálló munkája, a gyerekek választják a tevékenységet, a tevékenység helyét, a tevékenység formáját (egyéni, csoportos) és az erre fordított időt. Az idő 20 százaléka tanár által vezetett munka. A hangsúly az iskolai munkán van. A gyermekek segédeszközökkel dolgoznak, saját segédeszközöket hoznak létre, projekteket valósítanak meg, aktívan használják az iskolai könyvtárat, gondoskodnak az osztálytermi környezetről, élénk beszélgetéseket folytatnak, kérdéseket tesznek fel, segítenek a fiatalabb diákoknak. Az óvodában és az alsó tagozaton az egyéni munka van túlsúlyban. Felsõbb osztályokban nagyobb az érdeklõdés a csoportmunkában. A tanulók aktívak, ha csoportban dolgoznak, csendesen beszélgetnek. A munkahelyi zaj különböző intenzitása váltakozik azzal a csendidőszakkal, amely akkor következik be, amikor a legtöbb gyermek olyan munkát végez, amely nem igényel verbális kommunikációt. A hallgatók szabadon mozoghatnak. Fontos továbbá a tiszteletteljes kommunikáció és a kölcsönös problémamegoldás fejlesztése beszélgetés útján.