Néhány példa arra, hogy az éttermi tartózkodás élmény lehet-e, vagy ha nem hagyja el, katasztrófa.
Vedd a lábad a válladra
- amikor nem tudják megmagyarázni, miért neveznek néhány oldalsó asztalt nemdohányzó területnek
- amikor a pincér a szemetet a földre söpörve megtisztítja az abroszokat
- amikor már rágógumija van "helyesen rögzítve az ínyhez"
- amikor egy tábla lóg az illemhelyeken: "Használj egymás után ecsetet!"
- amikor a pincér hitetlenkedve mér: „Az a hal drága lesz!” (A legtöbben nem tudják tapintatosan rámutatni az étel magasabb árára)
- amikor a személyzet azt súgja, hová tegye még a csokoládé terrint
- amikor csak etetőszéket tudnak ajánlani a kisgyermekeknek
- amikor a második étkezéskor válaszolnak: "Honnan tudhatom, mit tartalmaz?"
- amikor a csirke kulináris kreativitás csúcsa királyi, értsd barackkal a melleket
- amikor magának kell mennie a menübe, vagy meg kell kérdeznie a pincéreket az érkezés és távozás dátumáról
- amikor az éves port rázza meg a mű muskátlikból
- amikor minden asztalon meglátja a kötelező szlovák köretet káposztából, sárgarépából, uborkából és paprikából.
- amikor a menüben olvassa: Gordon Bleu. Bocs, visszaveszem, nem szabad enni, ahol Szlovákiában van.
Ülve marad
- amikor a pincér köszönt a kisgyermekének is
- ha elmondja, hogy csak itt brigádozik, de mindenképpen megpróbálja
- amikor megbizonyosodik róla, hogy fél órán keresztül nem keres WC-t
- amikor megdicséri kollégáit a konyhában
- amikor hajlandó világítani az előszobában 50 fő számára, csak azért, hogy az étteremben semmi ne maradjon titokban
- amikor egyedül hoz neked egy borkártyát
- amikor azt mondja, hogy a létesítmény tulajdonosát érdekli a vendégek véleménye, és azokat értelmezni fogja. Akár hiszed, akár nem, Szlovákiában még mindig több ilyen étterem található.
Szöveg: Soňa Hudecová az Igazságért
Fénykép: REDŐNY