Patricia Poprocká, 2018. október 24., 6:00

Máhrik Tibor teológus, filozófus és egyetemi tanár. Beszél a mai család problémáiról és arról, hogyan lehet harmóniát találni benne. A kommunikációt tartja a legfontosabbnak. Csak szerinte születhet kapcsolat, szeretet és öröm. Ő vezeti a Teleos vállalatot, amely családi kérdésekkel, kommunikációval, az abban bekövetkezett válsággal és gyermekneveléssel foglalkozik.

hallgatják

Fotó: Polis Alapítvány

Ma már egyre kevesebb a hagyományos család. Több a válás, valamint egyedülálló szülők vagy házasság nélkül élő párok. Beszélhetünk a család válságáról?
A családi válság fájdalmas valóság, amellyel pszichológusnál, a tárgyalóteremben, az iskolában, otthon és a munkahelyen találkozunk. Szakértők és emberek beszélgetnek erről kávé mellett. A család széthull. Nem úgy működik, ahogy kellene. A válási statisztikák önmagukért beszélnek.

Melyek a családok legfőbb problémái? Időhiány, túlterhelés a munkahelyen vagy az anyagi javak üldözése, amelyek úgy tűnik kezdik felváltani a spirituális értékeket?
További problémák vannak. A legrosszabb a válás, amely destabilizálja a családot, és fájdalmasan befolyásolja a gyermekek belső világát a legérzékenyebb helyen. Poszttraumás állapotot tapasztalnak, amikor lelkükön olyan sebek keletkeznek, amelyek egész életükben együtt járnak velük. A második probléma a kommunikáció hiánya a családban és az érdeklődés gyengülése a másik tapasztalatai iránt. A kapcsolatok felületessége, amely társadalmunk és kultúránk problémája. A harmadik probléma a szülők munkahelyi rendkívüli terhelése és az életmód miatti általános elfoglaltság.

A család tehát megszűnik biztonságos menedéke minden tagjának, ahogy annak lennie kell?
Többet várunk el a családtól, mint biztonságot vagy menedéket. Bensőségre, szeretetre, békére és megértésre számítunk. Természetesen ez egy biztonságos, gazdaságilag funkcionális és érzelmileg pozitív stimuláló környezet, de a család mindenekelőtt az a hely, ahol az emberek közösen osztják meg élettörténetüket. Formálják, tanítják, bíznak, szeretik egymást és tolerálják egymást másságukban. Ez utóbbi tulajdonságok jelentősen meggyengültek a mai családban.

Miért tűnik el a szellemiség?
Köze van az általunk vallott értékekhez és a vállalat kultúrájának megalapozásához. Fogyasztásból élünk, és nagyon a presztízsre koncentrálunk. Szeretnénk képet alkotni a sikerekről mások szemében. Ez annak a nyitott társadalomnak köszönhető, amelyben negyedszázadot éltünk. A siker kultúrája, a "birtoklás" kultúrája ill. A "birtoklás" megígéri az ember belső elégedettségét és az élet értelmének kiteljesedését. Ez azonban nem jön be, ezért az ember növeli tevékenységének és érdeklődésének ütemét a keresett béke megszerzése érdekében. Ugyanakkor vak úton halad. Rossz térkép irányítja, amelynek végén egy belső üresség és elveszett évek állnak, amelyeket másként, jobban és bölcsebben kellett használni.

Hogyan lehet megállítani?
Belső elszántságra és fegyelemre van szükség. Kohák professzor (cseh filozófus, szerkesztő megjegyzése) az önkéntes önmegtartóztatásról beszél. Hangsúlyozza a belső ellenőrzés alatt álló személy hozzáállását. Akinek ötletei vannak vagy tervei vannak, hogy megszerezze, megszerezze, megvásárolja, meglátogassa, az nem a lehetőségei (pénzügyi, időbeli, társadalmi), hanem az időtlen értékek révén szűrhet. Az embernek el kell sajátítania ilyen értékeket, majd ezek szerint kell élnie. Nincs annál rosszabb, mint amikor az ember elveszíti a létmélységét és felszínesen él. Olyan, mint egy fa, mély gyökerek nélkül, ha erős szél érkezik, nem képes ellenállni a "külső nyomásnak". Az új lehetőségek aztán egyfajta szelet hoznak létre, amely az élet forgószélébe vonzza, de amelynek nincs jövője. Ez egy hedonista élet "most" és "most", anélkül, hogy belegondolnánk, mi lesz "holnap". A házasságban és a családban azonban nemcsak a "holnapra", hanem egy vagy tíz évre, vagy az öregségre és a halálra is gondolni kell.

El kell kezdeni megtanulni hallgatni a másikat. Ki akarja üríteni saját ötlet-, terv- és ötletvilágát, és elmerül a másik belső világában - mondja Máhrik Tibor.

Fotó: Polis Alapítvány

Az idő azonban valóban kihívást jelent. Még akkor is, ha valaki azt mondja, hogy másképp akar élni, az egzisztenciális problémák, a foglalkoztatási igények általában visszahúzzák őket a hektikus helyzetbe.
Olyan, mint egy főtt béka. A víz fokozatosan felmelegszik, a béka nem tudja értékelni, és az edényben marad. Még egy ember is elkezdheti úgy járni az életben, hogy az ne a helyes irányba vezessen. És talán késő lesz. Az idő olyan gyorsan telik. Ha bármit meg akarunk tenni ez ellen, mindenkinek magával kell kezdenie. Nyíltan kell beszélnünk arról, hogy mi a jó nekünk és gyermekeinknek, és mi nem. A szülőként elkövetett hibáinkról, vagy arról, hogy mi egészséges és előnyös a gyermekek számára. Nem kerüljük el a legigényesebb szintet - és ez kritikusan tükrözi az értékrendet, amelyet élünk és vallunk. Kritikus gondolkodás egyrészt és a szív szenvedélye, hogy a jót hagyják a jobbak nevében - a pozitív változásnak ezt a két pillérét tartom.

Kinek van a legnagyobb esélye annak bizonyítására?
Stabil, érzelmileg kiegyensúlyozott, karakteres emberek, akik maguk is funkcionális és stabil családot tapasztaltak. De ördögi körbe lépünk: a válságban lévő családok nem tudnak olyan embereket felnevelni, akik stabil családokat teremthetnek. Ez az egyik oka annak, hogy a civilizáció spiráljának vagyunk tanúi, amelyet a szakító házasságok növekvő száma és az "egyedülálló" jelenség növekedése, vagyis az egyedülálló férfiak és nők számának növekedése, vagy a népesség kihalása jelent, az egy családra jutó átlagos gyermekszám továbbra is csökken.

Tehát hogyan kezdenek újra normálisan beszélni az emberek?
Ez egy nagy téma. Két dolog kell: idő és hajlandóság. Sajnos mindkét szempontból rövidebb kötelet húzunk. El kell kezdeni megtanulni hallgatni a másikat. Ki akarja üríteni saját gondolatvilágát, terveit és ötleteit, és elmerül a másik belső világában. Nemcsak szavai, hanem arckifejezése, testtartása is. Tehát figyelj igazán a másikra. Azonban nem vezetői értelemben, önnek szentelem magam, hogy elmondjam, bejelentsem, kérjem, hanem abban az értelemben, hogy MEGÉRTEM A világotokat, érzéseiteket, fájdalmaitokat, örömeiteket. Az igazi kommunikáció paradox módon azzal kezdődik, hogy hallgat és nem fejezi ki önmagát. Miért? Nos, mert mindannyian kifejezzük magunkat. Mindenki kommunikál valamit, de kevesen hallgatnak és értenek. Ezért megtapasztaljuk a magányt és a hiábavalóság érzését. Ahol azonban jó a kommunikáció, ott az ember örömet, reményt és vágyat él meg, hogy éljen, harcoljon valami értelmes dologért.

Mennyire befolyásolja a technológia a mai kommunikációt? Mobiltelefonok, közösségi hálózatok. Rosszabbítják?
A technológia elképesztő dolog! Nem jó, ha egy anya a világ minden tájáról tud beszélni lányával és unokáival, miközben kamerán látja őket? De még a technológiával is olyan, mint a tűz: jó cseléd, gonosz úr. Ha irányít minket, elveszítjük a kommunikáció képességét, és így megértjük nemcsak másokat, hanem önmagunkat is. Az ember társas lény. Nem tudok élni a körülöttem lévők nélkül. A kevesebb néha tényleg több. Ápolnunk kell a beszéd kultúráját, az önkifejezés és a beszélgetés művészetét. Nagy kihívás, de teljesíthető. Ahogy a bölcs mondja - még a nagy utazás is az első lépéssel kezdődik. Néha egy ilyen lépés a szabály - étkezéskor eltesszük a mobiltelefonokat. Máskor hasznos lehet az a bátorság, hogy az összes mobiltelefont otthon hagyják az ünnepek alatt.

Milyen előnyei vannak a közvetlen beszélgetéseknek a szöveges üzenetekkel szemben?
A beszélgetés során érzékelünk egy arckifejezést. A beszéd hangja és tempója. Érzelmek. Azonnal reagálhatunk, magyarázhatunk, pontosíthatunk. Ha valamit írnak, annak több jelentése is lehet. Melyik a helyes? A szövegeket és e-maileket csak technikai és egyszerű bejelentésekhez vagy információkhoz szabad felhasználni. Nem szabad komoly kérdésekkel, személyes problémákkal vagy mélyebb kérdésekkel foglalkoznunk. A szöveges üzeneteknek azonban óriási előnyük van. Gyorsak és gyorsan terjeszthetjük őket. Például katasztrófa-figyelmeztetés, forgalmi szolgálat és hasonlók.

Néha azonban az írásos kommunikáció könnyebb, például ha a tizenévesek nem tudnak valamit mondani a szüleiknek, akkor az írás megtehető.
Igen. Egy tinédzserben könnyebb megbízni a kijelzőn, mint szembenézni egy adott személlyel. Ez vonatkozik a felnőttekre is. Jól van. Inkább rövid SMS, mint csend. Ezt a "bemelegítő kört" azonban személyes interjúnak, egyfajta "élő" folytatásnak kell követnie. Lehetőség van a szimbólumok, szavak és rövidítések jelentésének megadására. Az élő kommunikáció során fontos motívumok, félelmek, félelmek, csalódások, sérülések világát fedezzük fel. hanem olyan álmok és nagyszerű tervek is, amelyeket nem lehet beágyazni egyetlen hangulatjelbe sem. Igen, általában kerül nekünk valamibe. Energiára van szüksége. Ha azonban megszokjuk az ilyen félénkség legyőzését, akkor is elhatárolódunk, ha rengeteg e-mailt írunk. Emlékezzünk arra, hogy ahol kommunikáció van, ott van élet is. Ahol a kommunikáció megszűnik, eljön a halál sötétsége. Ez nemcsak a családra vonatkozik, hanem a vállalatra, a falura vagy a városra is. Ha örömet és szerelmi életet akarunk átélni, ismerni kell az életet. És nem mondhatod el, ha magamra nézek. A tudás a kommunikációból születik. Ekkor kezdődik a kapcsolat. És ahol kapcsolat van, ott öröm és szeretet születhet. És az ember örömért és szeretetért van itt.