tbl 16x400 µg (blis.PVC/PCTFE/Al-perf.)
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Valsartan ratiopharm 320 mg
Filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 320 mg valzartánt tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Bézs, filmtabletta, kapszula formában módosítva (mérete kb. 8,1 x 17,7 mm).
A tabletta egyenlő felekre osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Az esszenciális magas vérnyomás kezelése felnőtteknél és a magas vérnyomás kezelése 6-18 éves gyermekeknél és serdülőknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A valzartán ajánlott kezdő adagja 80 mg naponta egyszer. A vérnyomáscsökkentő hatás egyértelműen 2 héten belül nyilvánvaló, a maximális hatás 4 héten belül figyelhető meg. Egyes betegeknél, akiknek a vérnyomása nem szabályozható megfelelően, a napi adag 160 mg-ra és maximum 320 mg-ra emelhető.
A valzartánt más antihipertenzív szerekkel kombinálva is adhatjuk. Ezekben a betegeknél egy vizelethajtó, például hidroklorotiazid hozzáadása még nagyobb vérnyomásesést okoz.
További információk speciális betegcsoportokhoz
Idős betegeknél nincs szükség az adag módosítására.
Vesekárosodás
10 ml/percnél nagyobb kreatinin-clearance-szel rendelkező felnőtt betegeknél nincs szükség dózismódosításra (lásd 4.4 és 5.2 pont).
Májkárosodás
A valzartán ellenjavallt súlyos májkárosodásban, biliáris cirrhosisban és kolesztázisban szenvedő betegeknél (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont). Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban, kolesztázis nélküli betegeknél az adag nem haladhatja meg a 80 mg-ot.
6-18 éves gyermekek és serdülők
A kezdő adag naponta egyszer 40 mg a 35 kg alatti testtömegű gyermekeknél, és 80 mg naponta egyszer a 35 kg vagy annál nagyobb testtömegű serdülőknél. Az adagot a vérnyomásválasz alapján kell beállítani. A klinikai vizsgálatok során vizsgált maximális dózisokat az alábbi táblázat tartalmazza.
A felsoroltnál magasabb dózisokat nem vizsgálták, ezért nem ajánlott.
Májkárosodásban szenvedő, 6-18 éves gyermekeknél történő alkalmazás
Csakúgy, mint a felnőtteknél, a valzartán ellenjavallt súlyos májkárosodásban, epebetegségben szenvedő cirrhosisban szenvedő és kolesztázisos betegeknél (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont). Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő gyermekkorú betegeknél korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre. Ezeknél a betegeknél a valzartán dózisa nem haladhatja meg a 80 mg-ot.
Szívelégtelenség és közelmúltbeli szívinfarktus gyermekgyógyászati betegeknél
A valzartán nem ajánlott szívelégtelenség vagy közelmúltbeli szívinfarktus kezelésére gyermekeknél és 18 év alatti serdülőknél, a biztonságosságra és a hatásosságra vonatkozó adatok hiánya miatt.
A valzartánt étellel együtt vagy anélkül is be lehet venni, vízzel együtt.
Ellenjavallatok
A készítmény hatóanyagával vagy bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.
Súlyos májkárosodás, epe cirrhosis, kolesztázis.
A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Nem ajánlott egyidejűleg kálium-kiegészítők, kálium-megtakarító vizelethajtók és káliumtartalmú sópótlók vagy más olyan gyógyszerek, amelyek növelhetik a káliumszintet (heparin stb.). Szükség esetén káliumszint-ellenőrzésre van szükség.
Vesekárosodás
Jelenleg nincs tapasztalat a biztonságos alkalmazásról olyan betegeknél, akiknek kreatinin-clearance-e 10 ml/perc, az adag módosítása nem szükséges (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Májkárosodás
A valzartánt óvatosan kell alkalmazni enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban, kolesztázis nélkül (lásd 4.2 és 5.2 pont).
Nátrium- és/vagy térfogathiányos betegek
Súlyos nátrium- és/vagy térfogathiányban szenvedő betegeknél, pl. azoknál, akik nagy dózisú vizelethajtókat kapnak, a valzartán-kezelés megkezdése után ritkán jelentkezhet tüneti hipotenzió. A nátrium- és/vagy térfogatcsökkenést a valzartán-terápia megkezdése előtt kell beállítani, pl. a vizelethajtó adagjának csökkentésével.
Veseartér szűkület
A valzartán biztonságosságát nem igazolták bilaterális veseartéria-szűkületben vagy magányos vese szűkületében szenvedő betegeknél. A valzartán rövid távú beadása tizenkét, egyoldalú veseartéria-szűkület következtében renovaskuláris hipertóniában szenvedő betegnek nem okozott jelentős változásokat a vese hemodinamikájában, a szérum kreatininben vagy a vér karbamid-nitrogénjében (BUN). Mivel más, a renin-angiotenzin rendszert befolyásoló gyógyszerek növelhetik a vér karbamidját vagy a szérum kreatinint az egyoldalú veseartéria-szűkületben szenvedő betegeknél, a betegek valzartánnal történő kezelése esetén ajánlott a vesefunkció monitorozása.
Jelenleg nincs tapasztalat a valzartán biztonságos alkalmazásáról nemrégiben vesetranszplantált betegeknél.
A valzartán-kezelés nem alkalmazható primer hiperaldoszteronizmusban szenvedő betegeknél, mivel renin-angiotenzin-aldoszteron rendszerük nem aktiválódik.
Aorta és mitrális szelep szűkület, obstruktív hipertrófiás kardiomiopátia
Mint más értágítóknál, különös óvatosság szükséges aorta- és mitrális stenosisban vagy hipertrófiás obstruktív kardiomiopátiában (HOCM) szenvedő betegeknél.
Terhesség alatt el kell kezdeni az angiotenzin II receptor antagonisták (AIIRA) alkalmazását. Hacsak az angiotenzin II receptor antagonista terápia folytatásának elengedhetetlennek tekinthető, a teherbe esni szándékozó betegeknek folytatniuk kell az alternatív vérnyomáscsökkentő kezelést olyan gyógyszerekkel, amelyeknek a terhességben történő alkalmazása bizonyítottan biztonságos. Ha terhességet diagnosztizálnak, az angiotenzin II receptor antagonistákkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív terápiát kell kezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
Egyéb állapotok a renin-angiotenzin rendszer stimulálásával
Azoknál a betegeknél, akiknek vesefunkciója függhet a renin-angiotenzin rendszer aktivitásától (pl. Súlyos pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegeknél), az angiotenzin-konvertáló enzim gátlókkal történő kezelést oliguria és/vagy progresszív azotemia, ritkán akut veseelégtelenség társította. kudarc/kudarc vagy halál. Mivel a valzartán egy angiotenzin II receptor antagonista, nem zárható ki, hogy a valzartán alkalmazása vesekárosodással járhat.
Vesekárosodás
30 ml/perc kreatinin-clearance-szel rendelkező gyermekkorú betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd 4.4 és 5.2 pont). A valzartán-kezelés alatt a vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell. Ez különösen akkor fontos, ha a valzartánt más, esetleg veseelégtelenséggel járó állapotok (láz, dehidráció) jelenlétében adják be.
Májkárosodás
Csakúgy, mint a felnőtteknél, a valzartán ellenjavallt súlyos májkárosodásban, epe-cirrhosisban és kolesztázisban szenvedő gyermekeknél (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 pont). Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő gyermekkorú betegeknél korlátozott klinikai tapasztalat áll rendelkezésre. Ezeknél a betegeknél a valzartán dózisa nem haladhatja meg a 80 mg-ot.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Egyidejű alkalmazás nem ajánlott
Az ACE-gátlókkal történő egyidejű kezelés során a szérum lítium-koncentrációjának és toxicitásának reverzibilis növekedését jelentették. A valzartán és a lítium egyidejű alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok hiánya miatt ez a kombináció nem ajánlott. Ha a kombináció szükségesnek bizonyul, ajánlott a szérum lítiumszint gondos ellenőrzése.
Kálium-megtakarító vízhajtók, kálium-kiegészítők, kálium-tartalmú sópótlók és egyéb olyan anyagok, amelyek növelhetik a káliumszintet
Ha a valzartánnal kombinálva szükségesnek tartják a káliumszintet befolyásoló gyógyszert, a plazma káliumszintjének monitorozása ajánlott.
Óvatosan kell eljárni egyidejű alkalmazás esetén
Nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), beleértve a COX-2 szelektív inhibitorait, acetilszalicilsavat (> 3 g/nap) és nem szelektív NSAID-okat
Ha az angiotenzin II antagonistákat nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel együtt adják, a vérnyomáscsökkentő hatás gyengülhet. Ezenkívül az angiotenzin II antagonisták és az NSAID-ok együttes alkalmazása a vesefunkció romlásának és a szérum káliumszint növekedésének fokozott kockázatához vezethet. Ezért a kezelés kezdetén figyelemmel kell kísérni a vesefunkciót, valamint biztosítani kell a beteg megfelelő hidratáltságát.
Gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatok során a valzartán nem mutatott klinikailag releváns kölcsönhatást a valzartánnal és az alábbiak egyikével: cimetidin, warfarin, furoszemid, digoxin, atenolol, indometacin, hidroklorotiazid, amlodipin, glibenklamid.
Gyermekek és serdülőkori magas vérnyomás esetén, amely gyakran vesekárosodás következménye, óvatosság szükséges, ha valzartánt és más, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert gátló és a szérum káliumszintet gátló szereket egyidejűleg alkalmaznak. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Az angiotenzin II receptor antagonisták alkalmazása a terhesség első trimeszterében nem ajánlott (lásd 4.4 pont). Az angiotenzin II receptor gátlók alkalmazása ellenjavallt a terhesség második és harmadik trimeszterében (lásd 4.3 és 4.4 pont).
A terhesség első trimeszterében az ACE-gátló expozícióját követő teratogenitás kockázatának epidemiológiai bizonyítékai nem voltak meggyőzőek, de a kockázat kismértékű növekedése nem zárható ki. Bár nincsenek kontrollált epidemiológiai adatok az angiotenzin II receptor antagonisták (AIIRA) kockázatáról, ennek a gyógyszercsoportnak hasonló kockázatai lehetnek. Hacsak nem tartják szükségesnek az AIIRA-kezelés szükségességét, a teherbe esni szándékozó betegeket át kell váltani olyan alternatív antihipertenzív kezelésekre, amelyeknek a terhesség alatt történő alkalmazása bizonyítottan biztonságos. Ha terhességet diagnosztizálnak, az AIIRA-val történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív terápiát kell bevezetni.
Az AIIRA-knak a második és a harmadik trimeszterben történő kitettségéről ismert, hogy embereknél foetotoxicitást (csökkent vesefunkció, oligohidramnion, koponya csontosodási retardációja) és újszülöttkori toxicitást (veseelégtelenség, hipotenzió, hiperkalémia) okoz. Lásd még az 5.3 pontot "A preklinikai biztonságossági adatok".
Ha az AIIRA expozíció a terhesség második trimeszterétől kezdődik, akkor ajánlott ultrahanggal ellenőrizni a vesefunkciót és a koponyát.
Azokat a csecsemőket, akiknek édesanyja AIIRA-t szedett, szorosan ellenőrizni kell az esetleges hipotenzió kialakulását (lásd még 4.3 és 4.4 pont).
Mivel a valzartán szoptatás alatt történő alkalmazásáról nincs információ, a valsartan szoptatás alatt történő alkalmazása nem ajánlott, és a szoptatás során jobban megalapozott biztonsági profilú alternatív kezelési módok előnyösebbek, különösen újszülött vagy koraszülött szoptatása esetén.
A valzartánnak nem volt káros hatása a hím vagy nőstény patkányok reproduktív teljesítményére, ha orális dózisban legfeljebb 200 mg/kg/nap. Ez az adag a maximális ajánlott emberi dózis 6-szorosa az mg/m2 alapján (a számítás 320 mg/nap orális adagot és 60 kg-os beteget feltételez).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták. A ritka szédülés vagy fáradtság lehetőségét mérlegelni kell gépjárművezetés és gépek kezelése közben.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Kontrollált klinikai vizsgálatokban magas vérnyomásban szenvedő felnőtt betegeknél a mellékhatások általános előfordulása hasonló volt a placebóval, összhangban a valzartán farmakológiájával. A mellékhatások előfordulása nem tűnt összefüggőnek a dózissal vagy a kezelés időtartamával, és nem tűnt összefüggésben nemével, életkorával vagy fajával sem.
A klinikai vizsgálatok során jelentett mellékhatásokat, a forgalomba hozatalt követő tapasztalatokat és a laboratóriumi eredményeket az alábbiakban szervrendszerenként soroljuk fel.
Az alábbiakban a mellékhatásokat gyakoriság szerint soroljuk fel, a legmagasabb gyakoriságot először. A következő megállapodást alkalmazzák: nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 - 35 kg-ot kapott napi 20, 80 és 160 mg valzartán tabletta (alacsony, közepes és nagy adag). A 2. hét végén a valzartán dózisfüggő módon csökkentette a szisztolés és a diasztolés vérnyomást. Összességében a valzartán mind a három dózisszintje (alacsony, közepes és nagy dózis) szignifikánsan csökkentette a szisztolés vérnyomást a kiindulási értékhez képest: alacsony 8-al, közepesen 10-vel és nagy dózis 12 Hgmm-rel. A betegeket újra randomizálták, hogy folytassák ugyanazzal a valzartán dózissal, vagy váltsanak placebóra. A kiindulási szisztolés vérnyomás -4 és -7 Hgmm-rel alacsonyabb volt azoknál a betegeknél, akik folytatták a közepes és nagy dózisú valzartánt, mint a placebót kapó betegeknél. Alacsony valzartán-dózist szedő betegeknél a kiindulási szisztolés vérnyomás hasonló volt a placebót kapó betegekéval. Összességében a valzartán dózisfüggő vérnyomáscsökkentő hatását figyelték meg az összes demográfiai alcsoportban.
Egy másik klinikai vizsgálatban, amelyben 300, 6-18 éves gyermek hipertóniás beteg vett részt, a vizsgálatba bevonható betegeket randomizálták valzartán vagy enalapril tabletta 12 héten át. ≥18 kg és 18 kg közötti testtömegű gyermekek 35 kg és 10 ml/perc) nem
dózis módosítása szükséges. Jelenleg nincs tapasztalat a biztonságos alkalmazásról olyan betegeknél, akiknél a kreatinin-clearance 30 ml/perc, és az adag módosítása nem szükséges. A vesefunkciót és a szérum káliumszintet szorosan ellenőrizni kell (lásd 4.4 és 5.2 pont).
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
A farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási és rákkeltő hatások hagyományos preklinikai adatai nem mutatnak különleges veszélyt az emberre.
Patkányokban a vemhesség és a laktáció utolsó napjaiban az anyai szempontból toxikus dózisok (600 mg/kg/nap) alacsonyabb túlélést, alacsonyabb súlygyarapodást és késleltetett fejlődést (fülelválasztás és hallójárat-nyitás) eredményeztek az utódokban (lásd 4.6 pont). Ezek a dózisok patkányokban (600 mg/kg/nap) megközelítőleg 18-szor nagyobbak, mint a maximálisan ajánlott emberi dózisok, amelyeket mg/m2 alapján számolnak (a számítás 320 mg/nap orális adagot és 60 kg-os beteget feltételez).
A preklinikai biztonságossági vizsgálatok során a patkányoknak adott nagy dózisú valzartán (200–600 mg/testtömeg-kg) csökkentette a vörösvérsejt-paramétereket (eritrociták, hemoglobin, hematokrit) és megerősítette a vese hemodinamikájának változásait (a plazma karbamid kismértékű növekedése, vese tubuláris hiperplázia) és basophilia). férfiaknál). Ezek a dózisok patkányokban (200–600 mg/testtömeg-kg) körülbelül 6–18-szor magasabbak, mint az mg/m2 alapon számított maximális ajánlott emberi dózisok (a számítás 320 mg/nap orális dózist és 60 kg beteg). A marmosetsben ugyanazok az adagok hasonló változásokat okoztak, bár súlyosabbak, különösen a vesékben, ahol a változások nephropathiát eredményeztek, ami megnövekedett karbamid- és kreatininszintet eredményezett.
A vese juxtaglomeruláris sejtek hipertrófiáját mindkét fajnál megfigyelték. Minden változást a valzartán farmakológiai aktivitásának tulajdonítottak, amely hosszan tartó hipotenziót okoz, különösen a marmosets-ben. A vese juxtaglomeruláris sejtek hipertrófiája nem releváns az ajánlott valzartán-dózist kapó embereknél.
Napi orális adagolás újszülött és fiatalkorú patkányokban (a szülés után a 7. és a 70. nap között) a valzartán olyan alacsony dózisokban, mint 1 mg/kg/nap (a szisztémás szisztémás szisztémás szisztémás szisztémás szisztémás szisztémás szisztémás szisztémás szedés esetén a gyermekeknek ajánlott maximális adag kb. 10-35% -a). expozíció) tartós, irreverzibilis vesekárosodást eredményezett. Ezek a hatások az angiotenzin konvertáló enzim inhibitorok és a II. Típusú angiotenzin blokkolók várható fokozott farmakológiai hatását jelentik. Ezeket a hatásokat akkor figyeljük meg, amikor a patkányokat az élet első 13 napján kezeljük. Ez az időszak megfelel a 36. terhességi hétnek az embereknél, és ez az időszak néha 44 hétig is elhúzódhat az embernél történő fogantatás után. A valsartán-vizsgálatban részt vevő fiatal patkányok a 70. napig kaptak dózist, és nem zárható ki a vese érésére gyakorolt hatás (posztnatális 4-6 hét). A funkcionális veseérés az emberi élet első évében folyamatos folyamat. Következésképpen nem zárható ki a klinikai jelentőség az éves gyermekeknél