sajtóvélemény

Vélemény: Amikor a "bélszín" a hús eredete nem számít

Ennek a jogalkotási munkának az alkotói valószínűleg abban reménykedtek, hogy amikor nem szlovák eredetet látunk a menüben, akkor visszatérítést is tartalmazunk, és az ebédszünetben elkezdünk valami jobbat keresni. Néhány csirke, aki a szlovák zászlót viseli. Mindenki boldog és elégedett lesz. Kivéve nem.

A parlamenten keresztül elfogadták azt a törvényt, amely előírja, hogy az éttermek és étkezdék december közepétől az étlapon tegyék meg a hús eredetét.

Személy szerint nekem van problémám ezzel a rendelettel. Pontosan kettőre gondolok. Az első az, hogy az álomcél, a szlovák hús arányának növelése biztosan nem valósul meg. Egyszerűen azért, mert a menza és az étterem üzemeltetői a lehető legolcsóbban vásárolnak. És amíg a fogyasztók "megeszik", nem kell másra gondolni.

Nem mindenkinek van olyan luxusa, hogy kiválaszthatja, hova menjen ebédelni vagy vacsorázni. Az ebédszünetben egyszerűen oda megy, ahová lehet, és ahol egy gasztronómiai jegy elég ebédhez. Vagy lehetőségei versenyzői menzára korlátozódnak. Ha hétfőn ebédre lehet választani a sült csirkecombot és a tofu rizottót, akkor megüt az A-čko. Mert dolgozó emberként valószínűleg kalóriák és ízek szenvednek majd, nem pedig a comb szlovákossága.

A második rést, még egy lyukat is abban látom, hogy a törvény nem vonatkozik a félkész termékekre. A hús eredetéről sem a gyorséttermekben (rögök), sem az étteremben nem tudunk meg semmit. Bármi félkész termékként megjelölhető. Ha mégis megemlíti a brazil csirkeügyet, akkor arra is emlékezhet, hogy nem hús volt önmagában. A jogszabályok szerint ezeket az árukat húskészítményeknek nevezték.

Ez egyszerűen azért van, mert a húst sózzák, és már nem lehet húsnak minősíteni. Amikor a hús belép az EU-ba, 100% -ban húst kell tartalmaznia, semmi mást, különben termék.

Ezzel azt akarom mondani, hogy ha egy étterem vagy menza ilyen termékeket vásárol, akkor hiába kereshetünk rajta információkat a származási országról. Persze, ez segíthet abban, hogy eligazodjunk az ajánlatban, de főleg így fedhetjük fel a hazugságot. A világon előfordult olyan eset, amikor a lengyel marhahúst luxus brazil steakként értékesítették az éttermekben.

Ez a törvény nem lehet olyan rossz, mint a legtöbb, amit a védett SNS műhely produkál, de természetesen ugyanolyan felesleges.