A pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy betegségei, mintha az utóbbi időben nőtt volna. Még egy viszonylag egészséges egyénnél is, egy professzionális endokrinológiai (tirológiai) vizsgálat során kiderülhet egy kóros lelet a pajzsmirigyről - már most észleljük a betegség szubklinikai formáit, amelyet egyre jobb technológiák (szonográfiai eszközök, laboratóriumi paraméterek) tesznek lehetővé. A szokásos gyakorlatban ezért ezekre a betegségekre is gondolni kell, még akkor is, ha klinikai megnyilvánulásaik nem kerülnek kiemelésre.
Pajzsmirigy ЕѕДѕaza
Általában a pajzsmirigy betegség (pajzsmirigy betegség) funkcionális vagy morfológiai változások szerint két alapvető csoportra osztható. Egy bizonyos speciális csoport a gyulladásos változások, amelyek átfedésben vannak mindkét csoportban.
Funkcionális változások
Morfológiai változások
A funkcionális pajzsmirigy betegségektől eltérően a laboratóriumi paraméterek nem segítenek a morfológiai változások diagnosztizálásában. Azonban az ultrahangvizsgálat pótolhatatlan helyet játszik itt, mellyel felmérhetjük a méretet és az alakot (volumetria), a parenchima felépítését (echogeonitás, textúra - fontos az autoimmun változások értékeléséhez), a fokális változásokat (csomópontok, pszeudociszták) . Csomóváltozások esetén a perkután aspirációs biopsziát (PAB), amely utólag képes megkülönböztetni a jóindulatú és a rosszindulatú sejteket, valamint a gyulladásos változásokat, kiegészítik a csomók szerkezetére és működésére vonatkozó információk (vagy azok jellege a malignitás szempontjából). . A CT és MR vizsgálatok felbontása nem jobb, mint az USG, ezért alkalmatlanok a pajzsmirigy betegségeinek vizsgálatára. A szcintigráfiai vizsgálatot (ha egyszer széles körben alkalmazták) csak 3 esetben javallják - 1. hiperfluid noduláris golyva (lásd fent), 2. neoplazia esetén a teljes sztrumektómia utáni állapotokban (ha lehetséges maradékot akarunk találni, vagy MTS az LU-ban), 3 ha méhen kívüli lerakódott pajzsmirigy szövetet keresünk (pl. nyelv alatti golyva).
Volumetria. Az egyik morfológiai változás a pajzsmirigy méretének megváltozása. Megnagyobbodott pajzsmirigynek nevezzük (és ezért nem mindig a helyes diagnosztikai következtetés, amikor minden pajzsmirigy-betegség golyvájáról beszélünk) - a férfiaknál a normál térfogat felső határát tekintjük 20 ml-nek, nőknél 16 ml-nek. Különböző etiológia szerint megkülönböztetünk diffúz normechogén golyvát (az USG-nél jelentős echostrukturális változások nélkül), diffúz hipoechogén goitert, különböző durva szerkezettel (autoimmun érintettség esetén DLT alapján) és diffúz alapú golyvát (jellemző a morbiditásra). Ha a megnagyobbodott pajzsmirigy parenchymájában csomópont van, akkor noduláris golyváról beszélünk. Éppen ellenkezőleg, különböző okokból a térfogat csökkenése is előfordulhat, amikor hipotrófiáról (4 ml alatt) vagy. a pajzsmirigy atrófiája (pl. a DLT atrófiás változatában). Nem szabad megfeledkeznünk a golyva műtét utáni állapotokról sem, amikor a szubtotális strumectomia után különféle nagy maradványokat találhatunk (a teljes strumectomiában nem látható pajzsmirigy parenchima az USG-ben).
ÁBRA. 1 Normális megállapítás
ÁBRA. 2 Diffúz golyva DLT-vel 1
ÁBRA. 3 Thyrotoxicosis hipervaszkularizált parenchymával
ÁBRA. 4 A teljes sztrumektómia utáni állapot
Álciszták. Szinte mind, ill. az összes általánosan leírt üreg és a ciszták vagy cystoidok a szokásos USG-vizsgálatban valójában pszeudociszták, mivel patofiziológiai értelemben nem igaz ciszták (nincs saját bélésük). Ezért a leírásban mindig az álciszta szót kell használni. Gyakori, néha véletlenszerű megállapítások, de a klinikai gyakorlat szempontjából nem kiemelt jelentőségűek. Kivételt képeznek a posthemorrhagiás álsejtek, amelyek nagy méreteket is elérhetnek (klinikailag a páciens rövid időn belül "a nyakán lévő torok" megjelenéséről számol be) - ebben az esetben folytatjuk az ürítési defektet. egy ilyen álciszta ismételt feltöltésével a műtét számára is.
ÁBRA. 5 Álciszta
ÁBRA. 6 Komplex szerkezet csomópont
ÁBRA. 7 Csökkent echogenicitási csomópont
Gyulladásos változások
Gyakoribbak, mint azt korábban gondolták - különösen a krónikus diffúz limfocita pajzsmirigy-gyulladás (DLT) tünetmentes és szubklinikai formái, amelyek klinikailag egyáltalán nem nyilvánulnak meg, és a pajzsmirigy parazita rendellenességének echoscience változásai miatt magasabb szintű antitestek találhatók gyakori. Több nő (valamint egyéb pajzsmirigybetegség) szenved a betegségben, és az örökletes összefüggések gyakran öröklődnek (sok családot és generációt sokszor kezelnek).
Krónikus diffúz limfocita pajzsmirigy-gyulladás (DLT). Ennek oka az immunrendszer károsodása (autoimmunitás) a pajzsmirigy (peroxidáz, tiroglobulin elleni) ellenanyagok termelésének értelmében, amelyek elpusztítják a pajzsmirigy parenchymáját, és ezáltal hipofunkciót okozhatnak. A pajzsmirigy megakadályozza a hypothyreosis kialakulását azáltal, hogy fokozatosan növeli annak mennyiségét, és így diffúz autoimmun golyva fordulhat elő. A klinikai gyakorlatban a DLT lehetséges megnyilvánulásainak spektruma nagyon változatos - a tünetmentes folyamattól a jelentős diszfunkcióig vagy a morfológiai változások megállapításáig. A DLT-kezelés mindig egész életen át tartó, a hormonális állapot féléves és egyéves időközönként történő monitorozásának szükségességével a funkció esetleges romlása és ezáltal a helyettesítő kezelés dózisának kiigazításának (növelésének) szükségessége miatt.
Szubakut pajzsmirigy-gyulladás. Az etiológia még nincs teljesen megoldva, az egyik lehetőség vírus eredetű. Fontos azonban, hogy ez a gyulladás klinikájára, a hormonális változások megnyilvánulásaira és az USG-képre jellemző legyen. Gyakran mindennek a kezdete egy banális fertőzés (KHCD), amelyet 2-3 hét fájdalom követ a nyakban (pajzsmirigy), migrációs jellegű, subfebrile, magas ülepítés a laboratóriumban. Ha a betegségre gondolunk, akkor a diagnózist az USG vizsgálata erősíti meg, amikor kúszó hipoechogén lerakódásokat találunk, amelyek zökkenőmentes átmenetet mutatnak a környező normál pajzsmirigy-parenchymába - ezeken a helyeken a szonda érintésére algai reakció lép fel. Hormonálisan hipertireózist (fT4 megnövekedett, TSH által elnyomott) találunk, amelyet azonban tirosztatikumokkal nem kezelünk (sejttörésből származik) - az állapotot csak tüneti úton oldjuk meg béta-blokkolókkal. Idővel, amikor a gyulladás alábbhagy, elfogjuk az átmenetet a hypothyreosisra, amikor szubsztitúciós kezelésre van szükség (általában szintén egész életen át). Az egész folyamat hosszú távú, több hónapig is eltarthat. Diagnosztikai zavar esetén PAB-val egészíthetjük ki a vizsgálatot, ahol a többmagú sejtek tipikus megállapítása található citológiai kenetben.
Akut pajzsmirigy-gyulladás.Ez egy bakteriális (vagy TB) eredetű gyulladás ritka típusa. Ennek oka a baktériumok bejutása a pajzsmirigy parenchimájába (sérülés, szeptikus állapotok stb.). Intézetünk hosszú távú gyakorlatában (NEDU ДЅubochЕ € a) még nem találkoztunk ezzel a változattal.
Elsődleges hyperparathyreosis
ÁBRA. 8 Parathormon adenoma
ÁBRA. 9 Adenoma PT
Következtetésképpen Hangsúlyozni kell azt a tényt, hogy a modern endokrinológiában vagy a tirológiában nem nélkülözhetjük az ultrahangvizsgálatot, amely nélkülözhetetlen a pajzsmirigy morfológiai változásainak diagnosztizálásában, valamint a mellékpajzsmirigy adenomáinak lokalizációjában. A pajzsmirigy működésének felméréséhez meg kell határozni a hormonális paramétereket, de a diagnosztikai folyamat részeként fontos meghatározni az autoantitesteket, amelyek gyakran észlelik a tünetmentes DLT-t és ismerik a betegség prognózisát. Figyelembe kell venni a pajzsmirigy betegség vagy a hiperparatireózis lehetőségét, még akkor is, ha a betegség első látásra nem látható.