amikor

Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint az oszteoporózis egy metabolikus csontbetegség, amely a csonttömeg csökkenését okozza, ennek következtében megnő a törések kockázata. 2050-re az előrejelzések szerint az oszteoporotikus törések incidenciája világszerte 310% -kal nő a férfiaknál, a nőknél pedig 240% -kal 1990-hez képest.

A világon leggyakrabban előforduló csontritkulásos törések közé tartozik a csigolya, a csukló és a comb nyakának törése. Előfordulásuk az életkor előrehaladtával növekszik. A páciens egészsége és életminősége szempontjából a legpusztítóbb a combnyak törése. Az oszteoporotikus törésben szenvedő betegek kórházi kezelésének több mint 50% -a csípőtáji törés. Az ilyen típusú töréssel rendelkező betegek akár 20% -a a sérüléstől számított egy éven belül meghal. Ötből négy beteg a combnyak törése után, még egy évvel a sérülés után sem képes teljesen önállóan gondoskodni magáról, és a mindennapi életben legalább egy tevékenységhez gondozó segítségére van szükség. A combnyaktörés következtében meghalás kockázata kétszer akkora, mint tíz évvel a törés után.

A csontritkulást, közismertebb nevén csontvékonyodást gyakran összetévesztik az öregedés "természetes" és szükséges mellékhatásával. Ez azonban nem így van. Habár az életkor előrehaladtával az oszteoporózis előfordulása növekszik, a megelőzésnek, a magas kockázatú betegek korai felismerésének és a megfelelő kezelésnek köszönhetően hatékonyan csökkenthető az osteoporotikus törések kockázata, vagy megelőzhető egy másik. "Az antiporotikus kezelés 40-60 százalékkal csökkenti a beteg csontritkulás okozta törésének kockázatát. Nagyon fontos azonban, hogy a kezelést rendszeresen és hosszú ideig szedjük, és ne szakítsuk meg.

Ennek ellenére, még hazánkban is, azoknak a több mint 60 százaléka, akiknek ajánlott a kezelés, önkényesen felmondja a megkezdésétől számított egy éven belül "- magyarázza Juraj Payer professzor, a Károly Egyetem és az UNB 5. Belgyógyászati ​​Klinikájának vezetője és a a Szlovák Osteoporosis és Metabolikus Betegségek Társasága.

A cukorbetegség növeli az oszteoporotikus törések kockázatát is. "A cukorbetegség okozta oszteoporózis jelentősen növeli az oszteoporotikus törések kockázatát mindkét típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél. A cukorbetegeknél kialakulásának kockázati tényezői közé tartozik a gyenge glikémiás kompenzáció a cukorbetegség és a diabéteszes nephropathia mindkét típusában, valamint egyéb diabéteszes szövődmények - neuropátia és diabéteszes hasmenés "- mondja Peter Jackuliak docens, az LFUK 5. Belgyógyászati ​​Klinika diabetológusa és UNB.

Ugyanakkor a cukorbetegek diagnózisuk miatt hajlamosabbak az esésekre. A hipoglikémia, a nokturia, a látásromlás diabéteszes retinopátia vagy szürkehályog epizódjai vagy az egyensúlyhiány növeli az elesés kockázatát. "A betegeknek tisztában kell lenniük azzal is, hogy a cukorbetegség kezelése egyes antidiabetikumok csontanyagcserére gyakorolt ​​negatív hatása miatt a csont és szerkezeteinek megújult regenerálódását okozza. Ez a két tényező jelentősen megnöveli annak kockázatát, hogy egy cukorbeteg páciens esést szenved, ami csontritkulásos törést eredményez "- teszi hozzá Peter Jackuliak docens.

Ezen kockázatok miatt elővigyázatosságból ellenőrizni kell a csontsűrűséget cukorbetegeknél, különösen az 1. típusú betegeknél. Ez a vizsgálat elősegítheti a romló csontsűrűség időben történő felismerését. A teszt azonban nem segít a csontritkulás kimutatásában 2-es típusú cukorbetegségben. "A 2-es típusú cukorbetegek jórészt normális sűrűségűek, ezért a veszélyeztetett betegek nagy részét nem lehet elkapni" - mutat rá Peter Jackuliak docens. Hozzátette, hogy a beteg helyes kezelése érdekében az alap a beállított kezelés betartása, az életmód-kiigazítás, valamint a D-vitamin és a kalcium kiegészítése az orvos ajánlásai szerint is megfelelő.