óvodás

Mgr. Monika Nemcová

Még a hároméves gyermeked is komplex nyelvtant használ a gondolatok kifejezésére, szinte mindig helyesen hajlítja a szavakat, gazdag a szókincse és mondatokat alkot? Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy fia vagy lánya beszédfejlődése fokozatosan véget ér.

A beszédfejlődés az a folyamat, amely a gyermek életének első éveiben vonzza a legtöbb figyelmet, de a beszéd- és kommunikációs készségek fejlődése egész életen át zajlik. Az élet következő szakaszaiban új szavakat adnak hozzá, javul az írásbeli kifejezés, javul a megértés stb.

Mi jellemzi a beszédfejlődést az óvodai időszakban?

Az óvodáskorú gyermekek beszédfejlődésének tipikus jellemzője a mesemondás születése vagy másképpen hívják narratív képességek. Egyszerűen fogalmazva arról van szó, hogy felfedezzük azt a képességet, hogy koherensen beszélhessünk egy témáról, például arról, amit gyermeke megtapasztalt egy utazás során. Ugyanakkor minimálisnak tekinthetjük gyermek történetének három egymást követő mondat, amely egy témához kapcsolódik.

Ez egy gyermek monológ, amelyben a gyermek például egy eseményt mesél a parkból, leírja játékát, kedvencét, vagy elmesél egy történetet egy kedvenc könyvéből. Leggyakrabban azonban a gyerekek személyes tapasztalataikról beszélnek. Például így nézhet ki egy hároméves kislány története: „Anya, hallod? Esik és dörög. De nagy vagyok, már nem félek. Olyan "shhh" -t készítettem Ondrikról, hogy ne féljen, már nem félek. "

Ami megelőzi a mesemondás születését?

A második évig a gyermek arról beszél, hogy mi történik itt és most, a második év után olyan eseményekről kezd beszélni, amelyek jelenleg nem történnek meg. Ez a képesség elengedhetetlen a mesemondási képességek születéséhez. Tudniuk kell azonban időben tájékozódniuk, vagyis tudniuk kell, hogy valami már megtörtént, és valami még várat magára. Például megérti, hogy ma otthon leszünk, de holnap elmegy meglátogatni a nagymamáját.

Az időorientáció mellett a gyermeknek is lennie kell képes a szekvenciákat a megfelelő sorrendben összekapcsolni. Ezt például a játék során észreveszi. Ha egy gyermek először felvesz egy babát, beteker egy paplanba és babakocsiba teszi, akkor tudja, hogy képes láncolni az egységeket. Vagy tudni fogja, ha gyermeke tudja, hogy lefekvés előtt megfürödünk, majd megmossuk a fogunkat, majd felvesszük a pizsamát és végül könyvet olvasunk.

A beszédkészség születésének utolsó előfeltétele, hogy a gyermek ezt megértse A körülöttünk zajló eseményeknek megvan az oka. Például megérti, hogy a cipője nedves, mert beugrott egy bumba.

Beszélgetés változik az életkorral. Hogyan történik?

A mesemondási képességek születése nem egyszeri eset. Az életkor előrehaladtával fejlődnek és fokozatosan javulnak. Az első elbeszélés (mesemondási képességek) a második év után kezdenek megjelenni, kb. a 30. hónap környékén, és gyakran ezek a gyermek beszélgetései egy olyan eseményről, amely erős érzéseket váltott ki benne.

Például, amikor a gyerek fél vagy valamit kinevet. Ebben az időszakban a gyermek egymás után több kommunikációs mondatot állít elő, de a mondatok közötti kapcsolat nem egyértelmű. Hiányzik belőlük az idősorrend vagy a logika, és úgy tűnik, mintha a gyermek mindenről "egy rakásban" beszélne. Egyelőre nem valódi történetmesélésről beszélünk, hanem egyfajta előzményről a valódi gyermeki narratívákról.

"Van egy ruhám. Vannak ilyen virágok, és ez az én cipőm. Kimegyünk a játszótérre. ”A„ rúgásban ”szereplő lány új virágos ruhájáról beszél, de arról is, hogy játszótérre akar menni.

Csak a harmadik év után összefüggő gyermekmonológok kezdenek megjelenni, amelyeket egy központi téma köt össze. Ebben a korban úgy tűnik, hogy míg egy gyermek kommunikációs mondatokat állít elő, amelyek egy témához kapcsolódnak, ezeket a mondatokat nem kell időrendben rendezni. Ez azt jelenti, hogy a gyermek gyakran nem mondja el az eseményt a pontos időrendben, ahogy történt. Például a gyermek elmagyarázza: „Kiválasztottam egy kotrógépet. Nedves, jaj. Itt vagyok. Itt fogom letenni a földre, mert a vízbe esett. "

A negyedik év után már számíthat egy összetettebb elbeszélésre, amelynek van egy bizonyos szerkezete. Az elbeszélés már hasonlít egy igaz történethez. Egyszerű történetmesélésről, egyszerű elbeszélésekről beszélünk. Ezekben a gyermek leírja a személyeket (karaktereket), a felmerült problémát, leírja a személyek célját és azt is, hogy az esemény hogyan ért véget. Ebben a korban a gyermek már használ olyan kötőszavakat, mint "és" és "majd".

"Nem akarok fürdeni, fáj a lábam. A szúnyog itt ilyen volt, megharapott, majd anyám odaadta. Ez az anyám gyógyszereket adott nekem, hogy ne fájjon, tudod. " Például egy gyermek így meséli el, hogyan harapta meg egy szúnyog.

Gyakran 4. és 5. év között előfordul, hogy a gyermek által kifejtett következtetés logikusan nem következhet abból az eseményből, amelyről beszél. A gyermeknek ugyanis még nem kell teljes mértékben megértenie a bonyolultabb oksági összefüggést (okokat és következményeket), ami tükröződik történetében. Például a gyermek azt mondja, hogy az anya öntözi a virágokat, mert szomjasak. Ezt megtanulta, de nem kell teljesen megértenie, hogy azok a virágok, amelyek nem öntöznek, elsorvadnak és kiszáradnak.

Az ötödik évben a gyermek már megjelölheti a beszélgetés kezdetét, vagyis olyan szavakat fog használni, mint "Első", "első" stb., hanem a történetének a végét is olyan kifejezésekkel, mint "és ennyi", "vég" vagy "kész". Még a gyermek 5 éves korában sem képes még teljes mértékben értékelni a hallgató perspektíváját, vagyis kinek szól a történet. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a gyermek nem mond el fontos információkat, mert úgy gondolja, hogy a hallgató ugyanolyan tudással rendelkezik, mint maga a gyermek.

Vagy nem veszi figyelembe annak a szereplőnek a perspektíváját sem, akire az elbeszélés vonatkozik. Például a gyermek nem fejezi ki a szereplők túlélését, vagyis azt, hogy a karakter hogyan reagált a megtörtént eseményekre. Ezeket a készségeket később, fiatalabb iskolás korban fejlesztik és fejlesztik.

A megértés is fontos!

Mint a beszédfejlődésnél gyakran előfordul, nemcsak a történetek, tapasztalatok és tapasztalatok előállítása javul az életkor előrehaladtával: így megértésük is. Ez is fejlődik, és hároméves korától kezdve a gyermek javítja a hallás megértését. A megértés már nem csak konkrét szavakhoz vagy mondatokhoz kötődik, hanem az elbeszélés egészéhez.

Amikor egy anya elmondja tapasztalatait vagy mesét olvas, a gyermek még mindig jobban és jobban megérti azokat az információkat, amelyeket közvetlenül kifejeztek - például azt, hogy milyen emberek/szereplők jelentek meg a történetben. De megérti azokat az információkat is, amelyek nem hangzottak "hangosan", hanem az elmondott mondatokból kellett származniuk.

Például, amikor anya megkérdezi: "Miért lépett be az egér a lyukba?", a gyermek helyesen válaszol - Mivel el akart rejtőzni, félt. Annak ellenére válaszol, hogy szó szerint nem hallották, de azt mondták neki, hogy az egeret éhes macska üldözi, ezért a gyermek helyesen rajzolta meg a válaszát.

Miért kell odafigyelni gyermeke mesemondására?

A fent leírt beszédkészség nagyon fontos a gyermek beszédfejlődésében, különösen azért, mert szorosan kapcsolódik a jövőbeni iskolai eredményekhez. Mit is jelent ez pontosan? A kutatások azt mutatják, hogy az elbeszélés megértésének képessége tűnik a legfontosabb tényezőnek a jövőbeli szövegértéshez képest. Az olvasott szöveg megértésének képessége teszi lehetővé a gyermek számára új információk megszerzését, tanulást és oktatást.

Egyszerűen fogalmazva, ha gyermeke nem érti a beszélt folyamatos elbeszélést (például egy történetet), akkor lehet, hogy nem is érti, amit olvas, és ez problémákat fog okozni új ismereteinek elsajátításában. Ráadásul minél jobban megérti a gyermek az összefüggő beszélgetést az óvodás korban, annál jobban megérti a tanár értelmezését.

Az elbeszélési készségek az írás folyamatában is megmutatkoznak, tehát ha a gyermek nem beszél, akkor valószínűleg problémái vannak az írással, például az írásmóddal. Ezért, ha gyanítja, hogy gyermeke nem a korának megfelelően fejlődik a mesemondás területén (legyen szó produkcióról vagy szövegértésről), ne habozzon kapcsolatba lépni logopédussal.

Hogyan fejlesztheti a szülő gyermeke mesemondó képességeit?

Mivel az elbeszélő készség nagyon fontos a gyermek beszédfejlődésében, különösen a jövőbeli olvasási műveltség szempontjából, nem szabad, hogy észrevétlenül maradjanak. Bár mi, szülők, követhetjük ezt a képességet, mindenekelőtt aktívan segíthetjük gyermekünket a történet kidolgozásában és jobb megértésében. A jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy a gyerekek a legtöbbet a történet különböző aspektusairól folytatott beszélgetésekből merítik.

Ezért, ha egy gyermek elbeszélését szeretné fejleszteni, olvassa el az életkorának megfelelő könyveket, és beszélje meg a történetben történteket. Tegyen fel kérdéseket a gyermeknek, ösztönözze gondolkodásra.

Megkérdezheti, hogy milyen karakterek jelentek meg a történetben, hol játszódott le a történet, milyen probléma merült fel ott, hogyan oldódott meg később, de ne felejtse el megkérdezni a történet szereplőjének érzéseit, gondolatait, céljait és motivációit. Történetgé teszik a történetet, és nem csak az események szigorú leírására.

Kérdezd meg!

Használjon mást képvázlatok (storyboards) és sorrendkártyák interjú formájában pedig tanítsa meg a gyermeknek azt a struktúrát, amely szerint önállóan el tudja mesélni vagy el tudja mesélni a történetet. Kezdje nyugodtan a hagyományos "ahol volt, ott volt" kezdettel, és tegye rutinná. Tanítsa meg gyermekét, hogy fejezze ki, milyen karakterek jelentek meg a történetben, és mit tapasztaltak. Ki ez a történet? Ezután "megvitassák" a felmerült problémát és annak megoldását. Ez a legkönnyebb a gyermek számára.

Amikor gyermeke képes kezelni ezt, vezesse rá, hogy fejezze ki motivációját. Miért viselkedik a karakter úgy, hogy probléma lép fel? Beszéljen arról is, hogy a karakter motivációja alapján mit akart tenni, mi volt a célja. Fokozatosan koncentráljon arra, hogy gyermeke kifejezze, hogyan reagált a karakter a konfliktus megoldására.

Alig várta? Szomorú volt? Dühös volt a karakter? Ne felejtsd el megbeszélni, hol és mikor történt a történet. Úgy tűnhet, hogy a történetben az idő és a tér figyelembevétele a legkönnyebb feladat, de paradox módon egy gyermek számára nagyon nehéz.

Az 5 éves kor után a gyermekek csupán 30% -a tudja kifejezni ezt a szempontot a történetben. Ha később nem verbális tevékenységeket ad a történethez (pl. Színház, bábokkal való történet), a hatás garantált!