Hallottál már oxalátokról? Tudja, hogy fontos szerepet játszanak a természetben? De éppen ellenkezőleg, komoly problémákat okozhatnak-e testünkben a vesekövek képződésével kapcsolatban? Még a C-vitamin is átalakul a szervezet oxalátjaivá.

emberi

Az oxalátok a természetben előforduló anyagok. Ezek a növényekben természetesen megtalálható oxálsav oldható vagy oldhatatlan sói. De előfordulnak az állati és az emberi testben is. Kémiai szempontból az oxalátok a fent említett növények, állatok és emberek által termelt szerves savak közé tartoznak. Metabolikus folyamatok eredményei. Testünk mindig tartalmaz oxalátokat, sejtjeink mindig átalakítanak egyes anyagokat oxalátokká. Például a C-vitamin az egyik olyan anyag, amelyet testünk oxalátokká alakít.

Az oxalátokkal kapcsolatban fontos beszélni az emberi test magas oxalátkoncentrációival járó kockázatokról. Ez főleg az urolithiasis nevű betegség, amelyben a vese, ill. A húgyutak kristályos részecskéket képeznek, amelyek kövekként ismertek. Feltételezzük, hogy a napi 300 mg oxalátot nem meghaladó dózis megfelelő kalciumbevitel mellett nem jelentheti e kristályos részecskék képződésének kockázatát. Az urolithiasis fő kockázati tényezője a hyperoxaluria, vagyis az oxalátok fokozott jelenléte a vizeletben.

Bizonyára hallottál már a C-vitamin megadózisai formájában történő kezelésről, amelynek vannak támogatói, de ellenzői is, főleg az orvosok sorában. Bevallom, egészen a legutóbbi időkig elítéltem az orvosokat ezért a hozzáállásért, mert a C-vitamin sok betegség olcsó kezelési formájának tűnt. Különösen jó tapasztalataim vannak az influenza kezelésében. 3 nap megadózisú C-vitamin szedése és fitt voltam. A betegségnek nyoma sincs. Feleségemnek köszönhetően megismertem az oxalátok fogalmát, és jobban érdekelt, hogy miről is van szó. És az oxalátok és a C-vitamin termelése közötti kapcsolat meglepett, és hirtelen meglepett, miért ellenzik ezek az orvosok a hosszú távú fokozott használatát.

Az olvasottak alapján számomra úgy tűnik, hogy az oxalátok feleslegesek az emberi testben, csupán az anyagcsere melléktermékei, vagy növények fogyasztásával jutnak be a szervezetbe. És a növényekben való jelenlétük nagy jelentőséggel bír egész bolygónk számára. Felelősek a légkör szén-dioxid-csökkentéséért, részt vesznek a fotoszintézisben.

A vékonybél betegségével küzdő embereknek figyelniük kell. Rossz funkciója miatt a zsírok és az epesavak helytelenül szívódnak fel. A fel nem szívódott epe és zsírsavak növelik az oxalátok béláteresztő képességét. Ezek szabadon felszívódó szappanvegyületeket állítanak elő, amelyek többek között hasmenést okoznak. Jelenleg különféle vizsgálatokat végeznek az oxalátok emberi testre gyakorolt ​​hatásairól. Lényegében azonban már világos, hogy az oxalátok reagálnak egyes ásványi anyagokkal, például magnéziummal, cinkkel, rézzel, vasalattal és megváltoztatják működésüket. Ennek eredménye lehet a hiányuk.

Annak érdekében, hogy jobban megértsük ezt a problémát, tegyük fel, hogy az élelmiszerből származó tápanyagok hogyan jutnak be sejtjeinkbe. Emésztéskor az étel átjut a vékonybélen. A bélsejtek szabályozzák a bélfalon átjutó és a véráramba jutó anyagok mennyiségét. Ezt úgy teszik, hogy szabályozzák a sejtmembránon átívelő hordozók számát, és lehetővé teszik bizonyos anyagok bejutását a sejtbe. A bélsejtek mind a belépést, mind a kilépést ellenőrzik. Rajtuk keresztül az anyagok a belekből a vérbe jutnak, de fordítva is, a vérből a belekbe. Testünk jelzéseket küld a bélsejteknek utasításokkal, hogy milyen anyagokat szívjon fel és milyen mennyiségben.

Ez akkor áll fenn, ha egészséges vékonybélünk van. Angolul van egy "leaky gut" kifejezés, fordításban "leaky gut". Ne aggódjon, ez szó szerint nem jelent lyukat a bélben. Ez egy olyan kifejezés, amelyet az orvostudomány ismer, de további diagnózist igényel. Röviden: ez fokozott béláteresztő képességet jelent, amikor a bélsejtek nem működnek megfelelően, és olyan anyagokat bocsátanak ki a vérbe, amelyek egyébként nem jutnának oda, beleértve az ebben a cikkben említett toxinokat vagy oxalátokat.

A vizeletben található oxalátfelesleg elsősorban az étrendnek köszönhető. Ez nem csak a magas tartalmú ételek bevitele, hanem a fokozott zsírfogyasztás, valamint az alacsony kalcium- és magnéziumfogyasztás is. Ehhez hozzá kell adni a bélbaktériumok veszteségét, amelyek fontos szerepet játszanak az oxalátok eliminációjában.

Az oxalátok az emberi testben két forrásból származnak. Vagy testünk maga állítja elő őket, vagy táplálék formájában kerülnek oda. Az oxalátok magas jelenléte két oldalról is problémákat okozhat nekünk. A bélrendszeren belül és kívül. Amikor a vékonybél megfelelően működik, magas mennyiségű oxalát látható a vizeletben, ami később vesekövek kialakulásához vezethet. Amikor az oxalátok átjutnak a bélben, bizonyos bélbaktériumok táplálékává válnak (prebiotikumokká válnak). Például a Lactobacillus acidophilus vagy az Oxalobacter formigenes. A probléma azonban manapság a bélbaktériumokat elpusztító antibiotikumok fokozott bevitele. Az oxalátoknak tehát nincs senkijük, akiket egyre inkább a vizelettel választanak ki.

Ha azonban a bél nem működik megfelelően, gyakori gyulladásnak van kitéve (Crohn-betegség), vagy a fent említett permeabilis bél szindrómában szenved, az oxalátok szabadon hozzáférhetnek testünk más részeihez. A szerveinket, agyunkat alkotó sejtekbe. Ott más anyagokkal reagálhatnak és különféle problémákat okozhatnak betegségek formájában.

Chilében találtak egy múmiát, és röntgenvizsgálatnak vetették alá. A tudósok egy golflabda méretű oxalátkövet találtak a veséjükben. Ez a felfedezés arról tanúskodik, hogy az ősi civilizációk már szenvedtek vesekőben és oxalát-toxicitásban.

Mellékelem a magas oxaláttartalmú termékek listáját:

Cékla, sárgarépa, zeller, mángold (leveles cékla), olajbogyó, hibiszkusz, burgonya, rebarbara, spenót, csokoládé, mandula, bab, kesudió, földimogyoró, szezám, szója, dió, hajdina, búza, búzaliszt, rozs, szeder, füge, kivi, málna, fekete tea.