absztrakt
Célok: Annak tisztázása, hogy a vörösbor-polifenol-vegyületek akut fogyasztása szabályozza-e a lipid- és lipoprotein-anyagcserét diszlipidémiás posztmenopauzában szenvedő nőknél.
TERVEZÉS: Nyolc diszlipidémiás posztmenopauzában szenvedő nő vegyes ételt fogyasztott vízzel, alkoholizált vörösborral vagy alkoholos vörösborral kísérve három külön látogatáson, véletlenszerű sorrendben, 2 hét különbséggel. Egy és hat órával a szülés utáni vérmintákat vettünk, és elemeztük a plazma apolipoprotein B48 (apoB48; a chilomikronok (CM) és azok maradványai (CMR) specifikus marker) szempontjából; teljes, LDL- és HDL-koleszterin; trigliceridek (TAG); inzulin és glükóz minden időpontban.
AZ EREDMÉNYEK: Alkoholos és alkoholmentes vörösborok fogyasztása után csökkent az étkezés utáni apoB48 szintje a vízhez képest.
KÖVETKEZTETÉS: A vörösbor enyhíti az étkezés utáni plazma CM és CMR szintjét, feltehetően az étrendi zsír felszívódásának késleltetésével, amit a plazma apoB48 szintjének csökkenése jelez. Az étkezés utáni lipoproteinek csökkenése a vörösbor fogyasztása után részben magyarázhatja a franciák alacsony kardiovaszkuláris mortalitását.
Nem csak elégtelen, hanem paradox bizonyíték is van arra vonatkozóan, hogy az egészséges életmód program keretében ne engedjük bizalmasan népszerűsíteni a borfogyasztást. A bor, vagy inkább az alkohol, kalóriát takarít meg, és hozzájárulhat a zsigeri elhízás kialakulásához. Világszerte az elhízást járványnak tekintik, és állítólag felelős a súlyos és költséges anyagcserezavarok, köztük a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a rák egyes típusainak kialakulásáért. A bor- és alkoholfogyasztással járó várható előnyökről egyesek azt állítják, hogy ellensúlyozzák a májműködési zavarok és a gyomor-bélrendszeri rák kialakulására való hajlamot. Ezenkívül az elmúlt években nagyszabású longitudinális vizsgálatok, amelyek az étrendi antioxidánsok szív- és érrendszeri betegségekre gyakorolt lehetséges előnyeit vizsgálják, meglehetősen jelentéktelenek voltak, alig vagy egyáltalán nem befolyásolták a betegség gyakoriságát és súlyosságát. Valóban, halmozódó bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az oxidatív stressz a szív- és érrendszeri betegségek következménye és nem szükségszerűsége. Ezért kétséges, hogy a borfogyasztás minek tekinthető előnyösnek.
A szívbetegségek patológiájának középpontjában a koleszterin felhalmozódása áll a szívet tápláló erek falában. Az artéria falában a koleszterin felhalmozódása a lipoproteineknek nevezett koleszterintartalmú részecskékből származik. Megvizsgáltuk, hogy a vörösbor miként lehet előnyös a szívbetegségek megelőzésében azáltal, hogy csökkenti a lipoprotein termelést és növeli a májból való kiürülését. Ez a két szabályozási pont kritikus jelentőségű a keringésben lévő koleszterintartalmú lipoproteinek számának csökkentésében.
Vörösbor és szívbetegség
Emberben a lipoproteinek besorolhatók bélből vagy májból származókká. A bélből származó lipoproteinek, az úgynevezett chilomicronok (CM) az összes étkezési zsír szállítására szolgálnak a bélből a test perifériás szöveteibe. Az élelmiszer-lipidek mellett a CM számos bevitt vegyületet is szállít a véráramba. Ezek a lipoproteinek a keringésben egyszer CM-maradékokká alakulnak. Másrészt a májból származó lipoproteinek, amelyeket nagyon kis sűrűségű lipoproteineknek (VLDL) neveznek, a májba vannak csomagolva, és miután a keringésbe kerülnek, alacsony sűrűségű lipoproteinekké (LDL) alakulnak át. A szívbetegségek patológiájának középpontjában a koleszterin felhalmozódása áll a szívet tápláló erek falában. Az LDL és a CM maradványok egyaránt behatolhatnak az artéria falába, tárolják a koleszterint és stimulálhatják az érelmeszesedés kialakulását. 7, 8
Az alkoholizált vörösbor és az atorvasztatin hatása a HepG2 sejtek apoB100 szekréciójára. A HepG2 sejteket 5 µM alkoholizált vörösborral (RW-OH) vagy 10 µM atorvasztatinnal inkubáltuk 24 órán át szérummentes DMEM háttérben. Az ApoB100-at két példányban mértük Western Blotting ECL detektálással, a „Módszerek” részben leírtak szerint. Mindegyik kísérletet kétszer hajtottuk végre, és az autoradiográfiás apoB100 sávsűrűségeket denzitometriával számszerűsítettük. A táptalajban az ApoB100 koncentrációit a kontroll ± ± százalékában fejeztük ki három ismétléssel végzett kísérletből. A kontroll sejtek által a táptalajba kiválasztott apoB100 átlagos átmérője 0,51 ± 0,054 ug/mg sejtfehérje/ml táptalaj volt. * azokat az értékeket jelöli, amelyek jelentősen eltérnek a P-ben lévő kontrollértékektől
Alkoholizált vörösbort, dúsított vörösbort vagy vizet fogyasztó postmenopauzás nőknél az apoB48 plazmaszintje. Nyolc diszlipidémiás posztmenopauzás nő egyenként kevert ételt fogyasztott vízzel, alkoholizált vörösborral vagy alkoholos vörösborral, három külön látogatáson, véletlenszerű sorrendben, 2 hét különbséggel. Vettünk egy éhomi vérmintát, étkezés után hat órával, majd elemeztük plazma apoB48 (specifikus CM marker és maradványai (CMR)) gélelektroforézist és Western blot/fokozott kemilumineszcenciát alkalmazva. Az adatokat ismételt ANOVA mérésekkel és párosított t-tesztekkel elemeztük. * azokat az értékeket jelöli, amelyek jelentősen eltérnek a P-nél lévő kontrollértékektől