pszichológus

HERÉNYIOVÁ GABRIELA pszichológus, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán tanít és iskolapszichológiára specializálódott.

Beszéltünk arról, hogy néznek ki az első évesek az iskolában, ami fontos számukra a szülők és a tanárok részéről, de arról is, hogy a tanárok hogyan tudják motiválni az idősebb gyerekeket az iskolába való örömmel való visszatérésre.

Hogyan befolyásolhatják a szülők a gyermek iskolába lépését?

A helytelen időzítés végzetes lehet. A szülőknek először meg kell hallgatniuk a pszichológust, hogy a gyermek készen áll-e az iskolakezdésre a sikeres kezdés érdekében. Nagyon fontos, hogy a gyermek készen álljon az iskolára. Ha a szülők úgy döntenek, hogy az elhalasztási szakértők ajánlásai ellenére iskolába állítják, akkor azok sok problémát okozhatnak neki. És nemcsak neki, hanem a tanárnak és az egész osztálynak is, ahol találja magát.

Ahogy az általános iskolai tanárok látják, ahogy megszokják az iskolát?

Kis félő gyerekek, akik hosszú idő után hirtelen anya nélkül maradnak. Az ünnepek hosszúak, és elfelejtik, hogy óvodába jártak, ahol anya nem volt. Az iskolakezdés nagy öröme ellenére hirtelen rájönnek, hogy ez örökkévalóság, minden nap eltart, és nem változtatnak semmit. Az iskola első hete csodálatos, mert minden új, de amikor megtudják, hogy szinte nem lesz játék, és vannak felelősségek, a gyerekek túlérzékenyek és gyakran sírnak.

Mi fontos a tanár számára a bevezetőben szereplő gyermekekkel kapcsolatban?

Fontos, hogy a tanár kapcsolatot építsen ki a gyermekkel, elfogadja, bízik benne. A bizalom itt nagyon fontos, és a szülők is támogatni tudják. A tanárnak támogatnia kell, és együtt kell működnie vele, hogy pozitívan viszonyuljon az iskolához, mert a gyermek érzi.

Azt tapasztalja, hogy a gyerekek és a szülők félnek az iskolától?

Ez egy teljesen szerencsétlen megközelítés. Még mindig történik, és nem veszik észre, mi okozza. A gyermek rögzíti a fejében, és úgy érzi, hogy az iskola számára egy madárijesztő, amitől félnie kell. Az elején negatív iskolába hangolják. Ráadásul, ha a tanár rendkívül szigorú az elsőévesekkel szemben, akkor az iskolai elsőévesektől való félelem megnő. És így természetesen az iskolával szembeni ellenállás.

Szülőként öntudatlanul akadályozzák gyermekeik pozitív hozzáállását az iskolához?

Találkoztam azzal is, hogy a szülők szó szerint olyan általános iskolai tanárokat keresnek, akiket jónak hallottak. A játszótéren az édesanyák elmondják, hogy melyik osztályban milyen tanárok vannak, és el akarnak jutni a legjobb osztályba. Nagyon rossz, ha ez a gyermek hallgat, és tudja, hogy nem az anyja által kívánt tanárhoz került. Ily módon lealacsonyítja azt a tanárt, aki a gyermeknél van, és a gyermek ezután nem ismeri el a tanárt, mert az anyja nem ismeri fel. Az anya véleménye nagyon fontos a gyermek számára. De az első évben a tanár talán még fontosabb, mint a szülő. Amit mond, annak szentnek kell lennie. Ha a szülő a kezdetektől fogva zavart, akkor a gyermek számára nehéz pozitív hozzáállást szerezni az iskolához.

A gólyáknak az óvodához képest valamilyen speciális rendszert kell alkalmazni?

A szülők támogathatják a gyermekek iskolai alkalmazkodását, minden bizonnyal rendszeresen. Az alvás az, amire a gyerekeknek rendkívül nagy szükségük van az iskolai sikerességhez. A gyerekek ma nálunk alszanak az első órákban. A szülők egyáltalán nem foglalkoznak alvási szokásaikkal. Hagyták, hogy estig nézzék a sorozatot. A tanárnő először megtudja a gyerekektől, hogyan végződött a sorozat, amelyet már nem nézhetett meg, de a gólyák meglátták. A szülőknek fel kell ismerniük, hogy az első év hatalmas terhet jelent a gyermek számára. Az egész családnak változtatnia és szabályokat kell meghatároznia, ha még nem léteztek. További probléma, hogy a gyerekek ma nem reggeliznek. Az első órákban is rontja koncentrációjukat.

Milyen legyen az iskola utáni elsőéves program?

A szülők általában sok gyűrűt adnak a gyerekeknek. Ezt tényleg nem ajánlom. Olyan kis neurotikusokat oktatunk, akik teljesen stresszesek és nem tudnak mit kezdeni. A gyermeknek legfeljebb egy körrel kell rendelkeznie, és ebben a nehéz időszakban nem szabad többféle tevékenységet folytatnia. Egy sport ideális. Néhány gyermeknek ma is 8 gyűrűje van a héten. Ezért még a partiban sem játszhatnak barátokkal. Ez nem igaz. Este annyira fáradtak, hogy már nem tudom teljes mértékben a tanulásnak szentelni magam. Lazítsák meg a kezüket, gyakorolják az írást. Erre azonban már nincs türelmük és idejük, ezért feleslegesen negatív érzelmek merülnek fel az iskola iránt. Ráadásul ebben a korban a gyermeknek még mindig otthon kell egyedül játszania autóval vagy babával, és sok családban erre egyáltalán nincs hely.

Több különböző gyűrű birtoklása azért is rossz, mert a gyermeknek még alkalmazkodnia kell az új környezethez, az edzőhöz és a csapathoz. Mindenhol vannak kapcsolatok - pozitív és negatív. Ezt a szülőknek szem előtt kell tartaniuk, hogy ez miért fárasztó a gyermek számára. Tehát nemcsak a gyermek által végzett tevékenység, hanem más tényezők is. Ideális, ha az első évben egy gyűrűt hagy neki, ami a legjobban boldogítja.

A családi kapcsolatok a gyermek iskolakezdése után megváltoznak?

Kiderült, hogy a szülők a gyerekekkel együtt is nagyon minimálisak a elfoglaltság miatt. Meg kell szervezniük ezt az időt, hogy öt óra körüli munka után időt tölthessenek a gyerekkel, és időt töltsenek vele. Ne csak adj neki vacsorát, csókolj jóéjt és feküdj le. Ez az az idő, amikor intenzívebb biztonságérzetre van szükségük. Sok gyermek ebben az időszakban már elveszíti fizikai kapcsolatát szüleivel, és különösen telefonon kommunikálnak egymással. Ez nekik nagyon kevés. Közvetlenül az iskolakezdés után a családnak tudatában kell lennie a gyermekkel, hogy még mindig ott van érte, pedig mindenkinek új feladatai vannak, és az élet megváltozott. Nem szabad hagynunk, hogy a gyermek élete napról napra rendkívül felgyorsuljon, és hirtelen kiesettünk a világából, és csak gyűrűről ringre repültünk és feküdtünk le.

És mi van a tanárokkal? Hogyan tehetik könnyebbé az iskolai gyerekek első hónapjait?

Meg kell próbálniuk olyan környezetet teremteni, ahol minden gyermek szívesen érzi magát. Az iskolának gyermekbarátnak kell lennie, ami nem gyakran fordul elő. Például. az örök kérdés, hogy a gyerekek az adaptációs időszakban magukkal vihetik-e saját játékukat. Nem minden tanár fogadja el, de egyesek számára nagyon jól működik, amikor meghatározzák a szabályokat. A gyermekek számára a játék egyfajta kötelék anyához és apához. Ideális azoknak a gyerekeknek, akik félénkek, félnek az új környezettől, és ha titokban is a pad alatt is képesek megtartani valamit, ami a szüleikhez köti őket. Megnyugtató számukra, mert tudják, hogy egy pillanat múlva visszatérnek hozzájuk.

A tanárok elkövetnek néhány hibát is, amelyeket szerinted el kell kerülniük?

Fontos, hogy a tanárok pl. nem választotta okosnak és kevésbé okosnak a gyerekeket az iskola elején. Mindenkinek megvan a maga személyes tempója, mindenki másképp tanul. Nem szabad a legjobb hallgatók szerint meghatározniuk a tanítás ütemét. Sok tanár még mindig ezt csinálja. Rendkívül demotiváló és megalázó a kisgyermekek számára. Az első év nagyon fontos abban a tekintetben, hogy az osztály össze van állítva, hogy a gyerekek összetartanak, hogy még az okosak és kevésbé okosak számára sem váljanak el semmilyen szempont szerint. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az iskola első éveiben mindenkinek van ideje megtanulni írni, olvasni és számolni. Egyesek hamarabb mennek, mások később. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyermek alsóbbrendű.

Hatással lehet a tanár nem megfelelő megközelítésére és a gyermek önbizalmára?

Természetesen itt alakul ki a gyermek személyisége és önbizalma. Azok a gyerekek, akiknek nehézségeik vannak bármely oktatási cél teljesítésével, nem tudják pl. szépen rajzoljon, írjon, jól olvasson, ezért úgy érzik, máshol kell kiemelkedniük. Ez aztán olyan gyermekeket eredményez, akiknek viselkedési rendellenességeik vannak, és valami más révén hívják fel magukra a figyelmet. Ez az oktatás teljes időtartamáig tarthat. Óvatosnak kell lennie.

Minden osztályban van egy gyerek, aki valamilyen módon kilóg?

Általában igen, lehet hiperaktív, viselkedési rendellenességű vagy szociálisan hátrányos helyzetű gyermek. A tanárnak tudnia kell, hogy a gyermek milyen állapotokból származik. Nem helyes elhallgattatni és elfojtani, de pozitív aspektusait is kiemelni. A legrosszabb az iskolában, hogy folyamatosan azt igyekszik kiemelni, amiben nem tudjuk, hogy mi a gyerek rossz. Észrevétlenül hagyjuk a jót. Az első tanároknak kiemelniük kell egy hiperaktív gyermek számára, hogy milyen okos tud lenni egy gyermek, megbízni rá feladatokat az osztályteremben, hogy fontosnak érezze magát. Ez a fontosság egyúttal azt is jelenti, hogy el fogja fojtani a viselkedését, és nem zavar másokat. Minden egyes gyermekben találnunk kell valami pozitívat. Még az utolsó hallgatónál is, akinek csökkent az intellektusa, lelassul, és nem érti jól az utasításokat. Ne hagyja, hogy az osztály gúnyolódjon rajta, vagy megalázza. Rámutatva a gyermekek pozitív vonatkozásaira, és elmondva, hogy mindenki számára hasznos, ha érzi, hogy valami azt jelenti, hogy van valami az iskolában. Ez minden jó tanár pedagógiai elsajátítása.

A gyerekek viselkedési mintát követnek, amikor a tanár megközelíti a gyereket?

Természetesen igen. Az osztályokban ma sok gyerek van, akiknek pl. diszgráfia, diszlexia és nincs annál rosszabb, ha a tanár úgy viselkedik a hallgatók előtt, mintha ez a gyermek alsóbbrendű lenne. A gyerekek nagyon intenzíven érzékelik. A tanároknak fel kell ismerniük, hogy ezek olyan problémák, amelyekért a gyerekeket nem lehet hibáztatni. Ugyanakkor az osztálynak nem szabad úgy éreznie, hogy valahogy elhanyagolták őket e fogyatékos gyermekek miatt. Ezért olyan fontosak az asszisztensek, akiket folyamatosan hívunk. A tanulássérült gyermekekkel való jó együttműködéssel szép eredményeket érhetünk el. Sok sikeres ember létezik ilyen rendellenességekkel. Az önbizalomról szól, hogy a gyermek nem kezdi szenvedni ezt a hátrányt, és az osztály nem kezdi megfélemlíteni. Ha a tanár megalázóan bánik vele, az osztály minden bizonnyal ezt a képletet alkalmazza.

És hogyan motiválhatják a tanárok az idősebb gyermekeket, hogy az ünnepek után térjenek vissza az iskolába?

Azt kell mondani, hogy sok gyermek az ünnepek után várja az osztálytársai iskoláját. Az osztályfőnöknek olyan légkört kell teremtenie az osztályteremben, hogy a gyerekek alig várják az iskolát. Ajánlom a kirándulásokat és a tanórán kívüli foglalkozásokat már az iskola elején, hogy az osztály közös tapasztalatokat szerezzen, és hogy a csapat újra összeálljon. A tanároknak külön időt kell áldozniuk az ilyen tevékenységekre, mivel ez megéri, és a tanár visszakapja. Az iskolán kívüli kirándulásoknak, a természetben való tanításnak vagy az erdőben járásnak köszönhetően az osztály nagyon összetartó lehet, és a gyerekeknek van mire számítaniuk. Ezek kötik össze az osztályt. Általában nem a tanulást, az írást várjuk az iskolában, hanem az osztálytársakat és azt, hogy jól leszünk együtt.

Sok szülő panaszkodik ezekre az utazásokra, különösen az iskola elején. Úgy érzik, hogy a gyerekek még mindig nem tanulnak.

Az, hogy a mai gyerekek keveset tanulnak, bizony nem igaz. Elég sokat tanulnak. Ezek rendkívül fontos tevékenységek a gyermekek tanulásra ösztönzésére. Továbbá az iskolai sikerértékelések eredményei alapján megfigyelem, hogy az iskolai klíma itt nagyon fontos szerepet játszik. Ahol a gyerekek jól érzik magukat, ott is kiváló eredményeket adnak. Az iskola légköre ezért nagyon fontos.

Hogyan lehet jó hangulatot teremteni az iskolában?

Az iskolában csak emberi szagot kell éreznie, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Az igazgatóknak és a tanároknak olyan légkört kell teremteniük, hogy mindenki tudja, hogy az iskolák emberekről szólnak, ahol mindegyiküknek vannak gondjai, rossz és jó napja. Senkit nem fognak itt elkárhozni és élni azzal az érzéssel, hogy méltatlan járni ezt a Földet, mert nem ismerik a matematikát, ami nagyon gyakran megtörténik. Ezek olyan dolgok, amelyek csak a tanároknak lehetnek a kezükben. Ne csak utasítást és tilalmat adjon a gyerekeknek. Az osztályfőnök legyen az anya második anyja az iskolában. Meg kell bíznia a gyerekekkel, hogy bármivel is utána menjenek. Épp ellenkezőleg, problémás gyerekekhez fog fordulni, mondván, hogy segíteni akar nekik, nem pedig fenyegetésekkel. Az iskolákban megfeledkezünk az emberi oldalról, és betartjuk az iskola merev szabályait. Be kell tartanunk a szabályokat, de lehetnek kivételek is. A szabályoknak kissé homályosaknak kell lenniük, hogy ne tegyünk értelmetlen következtetéseket. Gyermekeknél ez növeli az iskolai ellenállást. A közérzet és a jó légkör sok mindentől függ, és az első a rendező. Ha lehetőség szerint megpróbálják megteremteni a tanárok elégedettségének feltételeit, akkor a hallgatók is elégedettek.

Mi van akkor, ha a gyereket nem érdekli az iskola vagy problémás a viselkedése? Hogyan lehet megszerezni?

A tanárnak kell időt szánnia rá. Próbáljon meg baráti beszélgetést folytatni, pl. hogy véget ért a futball, vagy valami érdekes verseny. Fokozatosan derítse ki, hogy valami zavarja-e. Ha a gyermek úgy érzi, hogy a tanár őszintén segíteni akar neki, és ez nem csak egy megjegyzés a tanuló könyvében, akkor másképp reagál. A tanulói könyvbe írás csak a tanár tehetetlensége, és nem sokat old meg. A személyes beszélgetésnek teljesen más ereje van. A pedagógusoknak tudniuk kell, hogy az a 15 perc egy őszinte beszélgetésben megtérül. Mindketten megkönnyebbülnek, és a gyermek megváltoztatja a tanárhoz való hozzáállását. A gyermekek gyakran abszurdok, ha segítséget kérnek. A beszélgetésnek köszönhetően meg fogja érteni, hogy valaki törődik vele.

Hogyan lehet motiválni az idősebb gyermekeket a tanulásra?

Célokat tűzhetünk ki, hogy ha elérnek valamit, közös kisebb-nagyobb útra indulnak. Használja újra a csapat egyesítéséhez. És valóban használja fel a kapcsolat kialakítására a gyerekekkel. Nincs annál rosszabb, ha a tanárok kirándulásokkor különválnak a gyerekektől. Ez az az idő, amikor más helyzetben lehetnek a gyerekekkel, mint megszokták. A gyerekek sokkal pozitívabban kezdhetik látni őket focizás, röplabda vagy üldözés közben. A tanároknak a csapatban kell lenniük, nemcsak a gyermek felügyeletével. Amikor valamit csinálnak a gyerekekkel, ez tekintélyként megadja nekik az emberiséget, amelyet a gyerekeknek látniuk kell. Ezután nagyon értékelik.