Üdvözöllek a blogomon .

2013. augusztus 16

Főtt kukorica

konyhámból

Hazánkban a kukoricát mindig egy hatalmas 20 vagy több literes edényben főzték, többször az ünnepek alatt, vagy otthon, felváltva az egyiknél és a másiknál ​​(ez a nagymamánk után történt), miközben a kukorica még "ehető" volt ( puha). Az elmúlt években cukros kukoricát főztünk, de 40 évvel ezelőtt egyáltalán nem foglalkoztunk a kukoricafajta hitével. Mivel a "szemfenékre és a cséplőre" ültették (értsd meg a kertben:), téptük és főztük. És nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy íze sokkal jobb volt, mint a cukoré, amelyet jelenleg mindenhol előnyben részesítenek. De talán csak az a szubjektív érzésem, hogy akkor a kukorica jobb volt, mint most:)

Elég mondta, kukoricát főzünk. A kukoricát megtisztítjuk a šúpolia és a "szőrszálak" elől. Nem dobunk ki csomagtartókat, akkor is szükségünk lesz rá. Megpróbálom kivenni a nyársakat a kukoricából, hogy ne essen szét (és szépen maradjon együtt), mivel a kukoricával együtt fog főzni, hogy ne lebegjen az egész fazékban. Veszünk egy elég nagy edényt, a šoupolia felét az aljára tesszük, a kukoricát úgy helyezzük el, hogy az a lehető legjobban elférjen, és a tetejére ismét a többi šoupoli-t helyezzük. Helyezze az edényt a tűzhelyre, és öntsön vizet a kukoricára úgy, hogy elmerüljön. Hagyjuk jól forralni, és addig főzzük, amíg a kukorica megpuhul (villával próbálom). Mindenkinek nyomon kell követnie főzési idejét, ez nem csak a kukorica változatosságától, hanem érettségétől (keménységétől) is függ. A főtt kukoricát vesszük, hagyjuk egy kicsit kihűlni, jól hozzáadjuk és még melegben megesszük. Valaki még mindig olvasztott vajjal öntözi, hallottam őrölt mákos magokkal megszórt kukoricáról (ezt nálunk még soha nem tették meg), és például a férjem minden nyáron emlékszik arra, hogy gyerekkorában (amikor úttörő tábor Magyarországon) cukorral meghintett kukoricát evett:) Mindenkinek, ahogy ízlik.