Ez a progresszív betegség, a gerinc egyik deformitása, kizárólag gyermekkorban és serdülőkorban fordul elő, de felnőttkorban is komoly problémákat okozhat. A lányok gyakrabban szenvednek scoliosisban, mint a fiúk, és annak korrigálása hosszú távú kérdés.

deformálja

Miről szól?

A gerinc ezen deformációja miatt a csigolyák rossz oldalra fordulnak. A forgás és a deformáció iránya szerint felosztjuk ún A "C" scoliosis, amikor a gerinc alakja hasonlít a "C" és az "S" scoliosis betűire, a görbület hasonlít az "S" betűre. A csigolyák elfordításával problémák merülnek fel a mellkas azon területének fizikai felépítésével, ahol a forgás a legnagyobb, púp képződik, amely nem mindig látható, de az előrehajlás apró jelei lehetnek.

A szív így gyakran a rekeszizmon nyugszik, és a tüdő összenyomódik, úgy tűnik, hogy kisebb a térfogata. Ezért a betegek gyorsabban elfáradnak, a fizikai megterhelés komoly légzési problémákat okoz számukra, továbbra is légszomjuk van. A Skolatiknak nehézségei vannak a test felépítésében is - a vállak nem egyforma magasságúak, a lapockák gyakran kinyúlnak a gerincből, a medence elfordítható, ami azt jelenti, hogy a lábak hossza nem azonos.

A gerincferdülésben a betegeknek gyakran fáj a hátuk, néhányan a betegség későbbi szakaszaiban nem tudnak fájdalom miatt aludni, ráadásul a gerinc görbülete is felelős a fejfájásért és az ingerlékenységért. A legtöbb beteg, mintegy 80% -a ún idiopátiás gerincferdülés, amelyben a betegség oka nem azonosítható.Ebben a csoportban infatiális gerincferdülésnek nevezik, amikor a betegség 3 éves kor körül jelentkezik, főleg fiúknál, és általában néhány hónapon belül deformálódik.

Továbbá beszélhetünk az ún fiatalkori scoliosis, amely 8 éves kor körül jelentkezik, és mind a fiúkat, mind a lányokat érinti. A betegség általában hosszú ideig nem súlyosbodik, de serdülőkorban veszélyes lesz, amikor gyorsan súlyosbodhat. A harmadik csoport az ún serdülőkori scoliosis, amely a pubertás kezdetekor fordul elő, és csak a lánypopulációt érinti, míg a betegség lefolyása nagyon egyéni.

Az enyhe vagy mérsékelt deformitás legtöbb esetben rehabilitáció, elektroterápia és a teljes izomerősítést célzó gyakorlatok, valamint rendszeres látogatás ajánlott egy ortopéd orvoshoz, aki egyénileg igazítja a kezelést. Súlyos esetekben a betegséget fűzővel kell kezelni, amely szilárdan tartja a testet, és megpróbálja egyensúlyba hozni a gerincet. Ha a fűzőkezelés nem jár sikerrel, akkor műtét is lehetséges, de a gerinc megerősítése, vagyis a gerincet tartó tartó "rúd" működtetése csökkenti a beteg mobilitását. A legfontosabb azonban az orvossal való együttműködés és a gyógyulási hajlandóság.

A szülők rémálma

A gerincferdülés évek óta minden szülő számára madárijesztő, akiknek fontos a gyermekük megfelelő fejlődése. Elmondható, hogy ez a betegség az egyik legproblémásabb és legnehezebben kezelhető gerincmozgással járó nehézség. A veleszületett hajlamon kívül a gerincferdülés nagyrészt annak az életmódnak és szokásoknak köszönhető, amelyeket a szülők öntudatlanul átültetnek gyermekeikbe.

Gyakran a testtartás nagyon szembetűnő aszimmetriája nyilvánul meg, különösen a vállak, a vállak és a medence, valamint a vállak között láthatóan kerek vagy lapos hát. Ennek a betegségnek a tüneteit a lehető leghamarabb fel kell fedezniük a szülőknek, akiknek oda kell figyelniük a megfelelő fizikai aktivitásra, a megfelelő lábbelikre, és észre kell venniük kisebb hibákat és deformációkat gyermekük fejlődésében.

Az érintett gyermek mozgása jelentősen korlátozott, nem beszélve az óriási fájdalomról, amely aztán egész életében végigkíséri. Minden scoliotnak hozzá kell szoknia egy szinte napi speciális gyakorlathoz is, amely nélkül a sikeres kezelés nem lehetséges.

Dolgozzon, dolgozzon ki

A gerincferdülés nehezen megoldható probléma, ezért minden beteghez külön megközelítést igényel. Általánosságban azonban a testmozgás jelentősen megakadályozhatja az állapot romlását, és felelősségteljes és őszinte kezelés esetén a beteg jelentős javulást tapasztalhat a jövőben.

A gerincferdülés gyakorlásának nemcsak óvatosan, hanem körültekintően és legalább kezdetben olyan szakember felügyelete mellett kell történnie, aki felügyeli az izmok megfelelő megkötését, a vállak és az alsó végtagok helyzetét, ugyanakkor megjegyzi a gyakorlatban előforduló gyakori hibákat. A páciensnek lassan és csak húzódzkodással kell gyakorolnia addig a pozícióig vagy helyzetig, amikor a gyakorlat elkezd fájdalmat okozni neki. Fontos a megfelelő légzés és a gyakorlatok közötti szünetek is.