semmi

Amikor a lányom elégedetlen, mert rossz osztályzatot hoz az iskolából, akkor kinyitom a fejlapomat. Régi barátokat keresek az iskolai időkből. Mutatom neki a fotókat és mesélek.

Arról, hogy az ősz hajú, szabott kabátos úrnak csak a testnevelésből és a művészetből volt-e egysége a nyolcadik osztályban. (És a viselkedésből is, de ez csak így van.) Ma egy amerikai főiskolán szerzett diplomát, egy nagy nemzetközi vállalat élén áll, és folyamatosan repül a világ körül. Ugyanakkor néhány évvel ezelőtt a tanár kiáltotta neki az egész osztály előtt, hogy soha nem lesz belőle semmi. (És bíztunk benne!) Úgy tűnt, tévedett. De nemcsak benne. Számos példám van ilyen példákra. A hármasokból és néha négyesből rendkívül sikeres emberekké fejlődtek. Igaz, hogy soha nem tanulták meg a verset fejből (legalábbis nem először), semmit sem készítettek elő Hviezdoslav Kubín számára, gyakran ötöt intettek a diktálásoktól, nem voltak képesek fejből elmondani a leckéket ... De voltak mindig szenvedélyes egy vagy két téma iránt. Kiválóak voltak azokban. Még azért is, mert gyakran puskákkal szórakoztatták az osztályt, mert voltak olyan ismereteik, amelyeket nem írtak be a tankönyvekbe, de akkoriban az enciklopédiákban keresgéltek, vagy dokumentumfilmekbe kellett vágni őket. A tanárok azonban ritkán értékelték ...

Természetesen nem mondom meg gyermekeimnek, hogy nyugodtan viseljenek ötöt az iskolából. Mindig azt mondom nekik, hogy tanuljanak a lehető legjobban, és különösen értsék meg a tananyagot. Amikor nem tudnak megjegyezni dolgokat, és ezért nem kapják meg az egységet, nem bánom. Tudom, hogy a hallgató könyvében vagy az igazoláson szereplő jegyek nem mondanak semmit a valódi tudásról, arról, hogy a gyermek tehetséges-e, és hogy érvényesülni fog-e az életben. Semmit sem mondanak arról, hogy sikeres lesz-e a munkában és az életben. Röviden, ezek csak jelek. És a gyereked végül is sokkal több! Ne felejtsd el ezt, még akkor sem, ha ma egy hat hónapos igazolást ad a kezedbe. 🙂