Sok Mercedes és maffia Albániában? Ez egy hazai mítosz
A Piramisjátékok évekkel ezelőtt szinte polgárháborút indítottak Albániában. Ezért az ország csak később kezdett megnyílni a turisták előtt - idézi fel Auron Pashaj, az Albán Kutatási és Fejlesztési Intézet munkatársa.
A turisták különböző nézeteivel találkozom Albániával kapcsolatban. Egyesek szerint túl zajos, mert sok az építkezés, vagy szemetet lehet látni az utcán. Mások dicsérik az országot. Hol az igazság?
Albánia két évvel ezelőtt leállította a kereskedelmi építési tevékenységet. A kormány át akarta venni a terület irányítását és harcolni akart a fekete épületek ellen. Ha zaj van az országban, az nem házak vagy felhőkarcolók építéséből származik, pedig sok középület épül. Tehát előfordulhat, hogy zajjal is találkozik, de biztosan nem olyan, amely visszatartaná a nyaralókat. Ezek a hangok a haladás rezgései.
Tehát mi folyik Albániában nagy léptékben?
Közúti infrastruktúra, közvilágítás vagy járdák.
Albánia: egy rossz hírű szépség vonzza turistáinkat
Mi az, hogy bár Albániának rossz hírneve volt a külföldi közvélemény szemében, mégis a nyaralók látogatják?
Albánia a blokk legelszigeteltebb országaként jelent meg a kommunista korszakból. Az emberek semmit sem tudtak az országról. Több mint 40 évig zárt állapot volt, ez az elszigeteltség nagy hatással volt az ország kívülről való megítélésére. Félsz attól, amit nem tudsz. Sok mítosz született, néhány a mi segítségünkkel. Például Albániát úgy ismerték, mint ahol az egy főre eső legnagyobb számú Mercedes van. Azt azonban már nem magyarázták, hogy olcsón megvásárolták a Mercedes régebbi változatait, és hogy az emberek azért vezették őket, mert tudták kezelni utaink vad terepét. Tehát inkább reális mozgás volt a piacon.
És mi van a maffiával, amely szintén az albán nép kapcsán jut eszembe?
Ugyanez vonatkozik a maffiára is. Természetesen itt találsz szervezett bűnözés elemeit is, de a maffiával még soha nem volt igazi problémánk. Az információ, miszerint albán bandák működnek a nyugati országokban, nem jelenti azt, hogy ez maffiózók földje lenne. Van-e bűnözés hazánkban? Igen, de csökkenő tendenciát mutat, és összehasonlítható a régió más országainak bűnözésével. Éppen ellenkezőleg, az albánok fő jellemzője a barátságosság és a vendégszeretet. Amikor megkérdezi egy albánt, hogy mire van a legbüszkébb, általában három dolgot említ: az albán természet szépségét, az ország történetét és az emberek vendégszeretetét. De hogy megtudja, először meg kell látogatnia Albániát.
Amikor a Mercedesről beszélsz, mennyiben igaz, hogy őket is ellopták Nyugat felől?
Úgy gondolom, hogy körülbelül annyit loptak el, mint a régió többi országában. Másrészt az úgynevezett "lopások" gyakran csak a jármű tulajdonosával kötött megállapodás eredményeként jöttek létre. Jelezte, hogy az autót ellopták, összegyűjtötte a biztosítást, és megengedte, hogy a "tolvajok" Albániába exportálják az autót eladásra. Itt is felfújták a mítoszt a valósággal szemben. Ezek a múltból származnak, Albánia határellenőrzését ma az Európai Unió dicséri. Albánia tagjelölt az uniós tagságra, és tárgyalásokat szeretne kezdeni az idén a blokkhoz való végleges csatlakozásról.
Azt mondod, hogy a Mercedes fellendülése a múlté. A statisztikák mondanak erről valamit?
Erről nincs hivatalos statisztika, csak nézze meg az albán utakat, és látni fogja, hogy a Mercedes nem uralja őket, mint régen. Újabb és kisebb autókat népszerűsítenek.
Miért építettek Albániában csak az utóbbi években a szállodák és a turizmushoz szükséges egyéb infrastruktúrák, míg Montenegrótól eltérő országok már régóta fogadják a turistákat.?
1991 után fel kellett zárkóznunk. Európa egyik legszegényebb gazdasága voltunk, kicsi örökséggel, amely felpörgette az ország gazdasági fejlődését. A helyzet 1997-ben gyorsan romlott a piramisprogramoknak köszönhetően, amelyek pusztítást és szinte polgárháborút hoztak az országba. Minden elpárolgott, amit elértünk a demokrácia Albániában való megalakulása óta. A valódi gazdasági fejlődés 1998-ban kezdődött, így több évet veszítettünk. Az országnak köze volt az utak építéséhez, a kommunizmus alatt rossz állapotban voltak. Pénzre van szüksége az infrastruktúra kiépítéséhez. Az a vicc, hogy Albániában utakat építenek, hogy más országokban utat és szállodát építenek a végén, Albániában azonban építeni fogunk egy szállodát, majd utána keresünk egy utat. Van ebben némi igazság. Az állam nem volt képes elég gyorsan reagálni az albánok vállalkozó szellemére. De a dolgok gyorsan változnak és változnak.
Mi az, hogy az elmúlt években elegendő finanszírozást találtak az országban az ilyen változásokhoz? Honnan jöttetek? Ez külföldi befektetők beáramlása?
Az országban növekedtek a külföldi befektetések. A 2006-os 253 millió dollárból 2013-ban elérték a közel 950 millió eurót. Ezt a pénzt olyan ágazatokba öntik, mint az energia, a telekommunikáció és a bányászat. A külföldi befektetőknek már most is kevesebb a tőkéjük az idegenforgalomban. Az albánok maguk is befektettek az idegenforgalomba, ezek egy részét a külföldi keresetből visszatért helyi lakosok fektették be. Nemcsak pénzt hoztak, hanem a Nyugaton megszerzett készségeket és ismereteket is. Másrészről az albán gazdaság különösen virágzott 2000 és 2012 között. Európa egyik leggyorsabban növekvő országa vagyunk. A gazdaság növekedésével több adót és több pénzt jelent a közmunkára. Az országnak az elmúlt két évben nem volt olyan jól, de a turizmus egyébként jól fejlődött.
Azt mondanád, hogy Albánia biztonságos ország?
Azt mondanám, hogy igen. Az a tény, hogy fejlesztjük a turizmust, ezt megerősíti. Az emberek nem félnek Albániába jönni. 2000 és 2013 között a látogatók száma ezer százalékkal nőtt. 2013-ban 3,5 millióan voltak itt.
Van néhány régió, amely még nem áll készen a turistákra?
Igen, vannak, de szépségük az érinthetetlenségükben rejlik. Albánia a hegyi turizmus szempontjából is jól áll az ország északi részén. Itt nem jó hoteleket kell találnia, inkább fogadókat vagy kiadó szobákat falusi házakban. Ugyancsak nehezebb lehet meghódítani az utakat, de az érintetlen természet szépsége megéri. Sok turista jár oda, főleg Németországból, Ausztriából és a Cseh Köztársaságból.