Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2019/00598-Z1A
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Gopten 0,5 mg: trandolapril 0,5 mg v1 kapszula
Gopten 2mg: trandolapril 2.0mg v1 kapszula
Gopten 4mg: trandolapril 4,0mg v1 kapszula
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A bal kamrai diszfunkció a miokardiális infarktus után.
Kimutatták, hogy a trandolapril javítja a szívizominfarktus utáni túlélést a bal kamrai diszfunkcióban (ejekciós frakció ≤ 35%), szívelégtelenség tüneteivel vagy anélkül, illetve maradvány ischaemiával vagy anélkül.
A trandolaprillal végzett hosszú távú kezelés jelentősen csökkenti a kardiovaszkuláris mortalitást. Jelentősen csökkenti a hirtelen halál kockázatát és a súlyos vagy refrakter szívelégtelenség előfordulását.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A 0,5 mg-os, 2 mg-os és 4 mg-os Gopten napi egyszeri adagként ajánlott. Az étel nem befolyásolja a Gopten felszívódását.
Az adag fokozatosan emelhető 2–4 hét alatt orvosi felügyelet mellett.
Az ajánlott kezdő adag 0,5 mg trandolapril naponta egyszer. Ha a vérnyomás nem normalizálódik, az adagot napi egyszeri 2 mg trandolaprilra lehet emelni. A dózis emelését csak három hetes kezelés után szabad megkezdeni. A feketék általában 2 mg kezdő adagot igényelnek. A betegek csak kis hányada éri el a terápiás választ 0,5 mg dózisban. A fenntartó adag napi 1-2 mg trandolapril, a maximális adag naponta egyszer 4 mg trandolapril.
A bal kamrai diszfunkció a miokardiális infarktus után
A trandolapril-kezelés a szívinfarktus után 3-7 nappal kezdődhet. A kezdő adagot a vérnyomásnak megfelelően kell beállítani. A szokásos kezdő adag 0,5 mg naponta egyszer. Ez az adag a következő napon 1 mg trandolaprilra (egyszeri adagra) emelhető, és további két napig adható. A dózist ezután meg lehet növelni a trandolapril maximális napi 4 mg-os dózisáig. A hemodinamikai tolerancia függvényében az adag emelése ideiglenesen felfüggeszthető.
Hipotenzió esetén az egyidejű vérnyomáscsökkentő kezelést (pl. Értágítók, nitrátok, diuretikumok) módosítani kell, és szükség esetén csökkenteni kell az adagot.
Adagolás speciális betegcsoportokban:
A Gopten biztonságosságát és hatékonyságát gyermekeknél nem igazolták.
Idős betegek normális vesefunkcióval
Normális vesefunkciójú idős betegeknél nincs szükség az adag csökkentésére. Óvatosan kell eljárni diuretikumok együttes alkalmazásakor (lásd 4.5 pont), amikor az adagot napi 0,5 mg-ra kell beállítani.
Az adag módosítása vesekárosodásban szenvedő betegeknél
30-70 ml/perc kreatinin-clearance-ben szenvedő betegeknél a szokásos adag ajánlott felnőtteknek és idős betegeknek.
30 ml/perc kreatinin-clearance esetén a kezdeti dózismódosítás nem szükséges.
Nem biztos, hogy a trandolapril vagy a trandolaprilat dialízissel eltávolítható-e. Várható azonban, hogy a dialízis eltávolíthatja a trandolaprilat hatóanyagot a véráramból, ami a páciens vérnyomásának elvesztését eredményezheti. Ezért a dialízis során gondosan ellenőrizni kell a beteg vérnyomását, és ha szükséges, módosítani kell a trandolapril adagját.
Májkárosodásban szenvedő betegek
Súlyos májkárosodás
Súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél az alapkomponens trandolapril és aktív metabolitja, trandolaprilat metabolikus lebontása csökken, ami a trandolapril plazmakoncentrációjának és kisebb mértékben a trandolaprilat plazmakoncentrációjának jelentős növekedéséhez vezet.
Súlyos májkárosodásban vagy cirrhosisban szenvedő betegeket nem szabad Gopten-nel kezelni.
Mérsékelt májkárosodás
A kezdeti napi adag 0,5 mg trandolapril (azaz 1 kapszula Gopten 0,5 mg) reggel bevéve. Az adag csak fokozatosan emelhető a beteg egyéni terápiás reakciójának függvényében. A trandolapril maximális napi dózisa, amelyet nem szabad túllépni, 2 mg. A kezelést orvos gondos felügyelete mellett kell végrehajtani.
Víz- és sóegyensúly-rendellenességben szenvedő betegek
Károsodott víz- és sóegyensúlyban (pl. Hányás/hasmenés, vizelethajtó kezelés) vagy szívelégtelenségben, bal kamrai diszfunkcióban szenvedő betegeknél szívizominfarktus vagy súlyos magas vérnyomás esetén a vérnyomás nem megfelelő csökkenése fordulhat elő, különösen a terápia.
Szükség esetén a Gopten-kezelés megkezdése előtt ki kell javítani a víz- és/vagy só-zavarokat, és csökkenteni vagy le kell állítani a diuretikus adagokat.
A kezelést minimum 0,5 mg trandolaprillal (1 kapszula 0,5 mg Gopten kapszula) kell bevenni reggel.
Az első adag beadása után, és minden alkalommal, amikor a Gopten és/vagy a vizelethajtó adagját megemelik, a beteget körülbelül 6 órán keresztül ellenőrizni kell a túlzott vérnyomás-változások ellenőrzése érdekében.
4.3 Ellenjavallatok
• Túlérzékenység a gyógyszerrel, bármely segédanyaggal vagy más ACE-gátlóval szemben.
• Az ACE-gátló alkalmazásával összefüggő korábbi angioneurotikus ödéma.
• Örökletes vagy idiopátiás angioödéma.
• A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).
• A Gopten és az aliszkirentartalmú gyógyszerek egyidejű alkalmazása ellenjavallt diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél (GFR 2) (lásd 4.5 és 5.1 pont).
• Egyidejű kezelés sacubitril/valsartan-nal. A trandolapril-kezelést nem szabad korábban megkezdeni, mint 36 órával az utolsó sacubitrile/valsartan adag után (lásd még a 4.4 és 4.5 pontokat).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A trandolaprilt nem szabad aorta szűkületben vagy a kiáramló traktus elzáródásában szenvedő betegeknél alkalmazni.
Anafilaxiás és valószínűleg kapcsolódó reakciók
Anafilaxiás reakciók (egyes esetekben életveszélyesek) fordulhatnak elő olyan betegeknél, akik deszenzitizációs terápiát kapnak állati mérgek ellen, egyidejűleg ACE-gátlókkal.
Életveszélyes anafilaxiás reakciókat figyeltek meg olyan betegeknél, akik ACE-gátlókat szedtek és LDL-aferezissel kezelték.
Májkárosodás
A trandolapril egy prodrug, amelyet a máj metabolizál a hatóanyaggá. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani a májkárosodásban szenvedő betegekre, és szorosan ellenőrizni kell őket.
Tüneti hipotenzióról ritkán számoltak be komplikáció nélküli magas vérnyomásban szenvedő betegeknél a kezdeti trandolapril adag, valamint a trandolapril növekedése után. A tüneti hipotenzió nagyobb valószínűséggel fordul elő azoknál a betegeknél, akiknek mennyisége és/vagy sóhiánya van a hosszan tartó diuretikum-kezelés, diétás sókorlátozás, dialízis, hasmenés vagy hányás után. Ezért ezeknél a betegeknél le kell állítani a diuretikum-terápiát, és a trandolapril-terápia megkezdése előtt korrigálni kell a mennyiséget és/vagy a sóhiányt.
Hasonló megfontolásokat kell megfontolni az ischaemiás szívbetegségben vagy az agyi érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél, akiknél a túlzott vérnyomásesés szívizominfarktust vagy stroke-ot okozhat.
Agranulocytosis és csontvelő depresszió
Agranulocytózist és csontvelő depressziót figyeltek meg az ACE-gátlókkal kezelt betegeknél. A neutropenia kockázata dózistól és típustól függ, és függ a beteg klinikai állapotától. Ezek a hatások gyakoribbak vesekárosodásban szenvedő betegeknél, különösen akkor, ha vaszkuláris kollagenózisban szenvednek. Vaszkuláris kollagenózisban (pl. Lupus erythematosus vagy szkleroderma) szenvedő betegeknél, különösen vesekárosodás és más gyógyszerekkel, különösen kortikoszteroidokkal vagy antimetabolitokkal történő kezelés során, figyelembe kell venni a fehérvérsejtek számának és a vizelet fehérjeszintjének rendszeres ellenőrzését. Az agranulocytosis és a csontvelő depresszió reverzibilis az ACE-gátló kezelés abbahagyása után.
A trandolapril angioödémát okozhat, amely magában foglalja az arc, a végtagok, a nyelv, a hangszalag és/vagy a gége duzzadását. Az ACE-gátlókkal kezelt fekete betegeknél az angioödéma gyakoribb előfordulásáról számoltak be, mint a nem fekete betegeknél.
Az mTOR egyidejű alkalmazása (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus)
Azoknál a betegeknél, akik egyidejűleg mTOR-gátlókkal (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) kapnak kezelést, fokozottan fennállhat az angioödéma kockázata (pl. A légutak vagy a nyelv duzzanata légzési károsodással vagy anélkül) (lásd 4.5 pont).
Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók szakubitril/valzartánnal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angioödéma fokozott kockázata miatt. A sacubitrile/valsartan kezelést nem szabad korábban megkezdeni, mint 36 órával az utolsó trandolapril adag után. A trandolapril-kezelést nem szabad korábban megkezdeni, mint 36 órával az utolsó sacubitrile/valsartan adag után (lásd 4.3 és 4.5 pont).
Az ACE-gátlók racekadotrillal, a rapamicin (mTOR) gátlók (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) és vildagliptin egyidejű alkalmazása az angioödéma (pl. Légúti duzzanat vagy légúti duzzanat, vagy anélkül) fokozott kockázatához vezethet (lásd 4.5. szakasz). Óvatosan kell eljárni a racecadotril, az mTOR-gátlók (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) és a vildagliptin kezelés megkezdésekor olyan betegeknél, akik már szednek ACE-gátlót.
Bél angioödémát jelentettek ACE-gátlókkal kezelt betegeknél is. Azoknál a betegeknél, akik hasi fájdalmat (hányingerrel vagy hányással vagy anélkül) tapasztalnak a trandolapril szedése alatt, meg kell vizsgálni ezt a lehetőséget.
Angioödémában szenvedő betegeknél a trandolaprilt azonnal fel kell függeszteni, és az ödéma megszűnéséig ellenőrizni kell. Az arc angioödéma általában spontán megszűnik. Az ödéma, amely nemcsak az arcot, hanem a hangszalagokat is érinti, életveszélyes lehet a légúti elzáródás veszélye miatt.
A nyelv, a hangszalag vagy a gége angioödémája esetén azonnal 0,3–0,5 ml adrenalinoldatot (1: 1000) kell szubkután beadni, és más megfelelő terápiás intézkedéseket kell hozni.
Óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében idiopátiás angioödéma szerepel. A trandolapril ellenjavallt, ha az angioödéma az ACE-gátló káros mellékhatása volt (lásd 4.3 pont).
Renovaskuláris hipertóniában szenvedő betegek
Az ACE-gátlók addig adhatók, amíg a renovaszkuláris hipertónia gyógyító kezelését el nem végzik, vagy ilyen kezelés hiányában. A súlyos artériás hipotenzió és veseelégtelenség kockázata megnövekszik az ACE-gátló terápiával olyan betegeknél, akiknek már fennálló egy- vagy kétoldali veseartéria-szűkületük van. A diuretikumok tovább növelhetik ezt a kockázatot. Veseelégtelenség fordulhat elő a szérum kreatinin kicsi változásával, még egyoldalú veseartéria-stenosisban szenvedő betegeknél is. Ilyen betegeknél a kezelést kórházban kell elvégezni, szoros orvosi felügyelet mellett, alacsony dózisokkal és gondos dózismódosítással. A vizelethajtó kezelést abba kell hagyni, és a kezelés első heteiben ellenőrizni kell a vesefunkciót és a szérum káliumszintet.
Néhány vízhajtót szedő betegnek, különösen azoknak, akik nemrégiben kezdték el a vízhajtókat, jelentős vérnyomásesés tapasztalható, különösen a trandolapril kezdetekor.