AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
NovoNorm 2 mg tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 2 mg repaglinidet tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
A repaglinid tabletta barack, kerek és domború, a Novo Nordisk logóval vésve (Apis bika).
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A repaglinid 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek számára javallt, akiknél a hiperglikémia már nem kielégítően kezelhető diétával, fogyással és testmozgással. A repaglinid 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő felnőtteknél is javallt metforminnal kombinálva, amikor a metformin önmagában nem elegendő.
A kezelést étrend-kiegészítőként és testmozgásként kell megkezdeni a vércukorszint csökkentésére az ételtől függően.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A repaglinidet közvetlenül étkezés előtt adják és egyedileg titrálják a glikémiás kontroll optimalizálása érdekében. A páciens szokásos vér- és/vagy vizeletglükóz-szabályozásán túl az orvosnak rendszeresen ellenőriznie kell a vércukorszintet, hogy meghatározza a beteg minimális hatásos dózisát. A kezelésre válaszul a beteg glikált hemoglobinszintjét monitorozzuk. Rendszeres monitorozás szükséges az ajánlott maximális dózisnál az elégtelen vércukorszint-csökkentés (ún. Elsődleges elégtelenség) és a megfelelő vércukorszint-csökkentő válasz elvesztésének kimutatásához a kezdeti hatékonysági periódus után (úgynevezett másodlagos kudarc).
A repaglinid rövid távú beadása elegendő lehet a kontroll átmeneti elvesztésének időszakában a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél, általában étrenddel kompenzálva.
Az adagot az orvosnak kell meghatároznia a beteg igényeinek megfelelően.
Az ajánlott kezdő adag 0,5 mg. A két titrálási lépés között egy-két hétnek kell eltelnie (a vércukorszint-választól függően).
Ha a betegek átállnak egy másik orális hipoglikémiás szerre, az ajánlott kezdő adag 1 mg. Fenntartó adag
Az ajánlott egyszeri maximális adag 4 mg, főétkezéskor. A teljes maximális napi adag nem haladhatja meg a 16 mg-ot.
75 évesnél idősebb betegeknél nem végeztek klinikai vizsgálatokat.
A vesebetegség nem befolyásolja a repaglinidet (lásd 5.2 pont).
A repaglinid egyetlen adagjának nyolc százaléka kiválasztódik a vesén keresztül, és vesekárosodásban szenvedő betegeknél csökken a teljes plazma clearance. Vesekárosodásban szenvedő cukorbetegeknél fokozott az inzulinérzékenység, ezért ezeknél a betegeknél az adagot titrálni kell.
Májelégtelenségben szenvedő betegeknél nem végeztek klinikai vizsgálatokat.
Gyengült vagy alultáplált betegek
Legyengült vagy alultáplált betegeknél a kezdő és fenntartó adagokat gondosan meg kell titrálni, és gondosan meg kell választani a szükséges adagot a hipoglikémia elkerülése érdekében.
Egyéb orális hipoglikémiás szerekkel kezelt betegek
A betegeket közvetlenül más orális hipoglikémiás szerekről át lehet állítani repaglinidre. A repaglinid adagolása és más orális antidiabetikus szerek közötti pontos kapcsolat nem bizonyított. Ezeknek a betegeknek az ajánlott maximális kezdő adag 1 mg egy főétkezés előtt.
A repaglinid metforminnal kombinálva alkalmazható olyan esetekben, amikor a metformin önmagában nem képes megfelelően szabályozni a vércukorszintet. Ezekben az esetekben a metformin adagját fenn kell tartani, és a repaglinidet együtt kell adni. A repaglinid kezdő adagja 0,5 mg egy főétkezés előtt, a vércukorszintet figyelemmel kísérve, akárcsak a monoterápia.
A repaglinid biztonságosságát és hatékonyságát 18 év alatti gyermekeknél nem igazolták. Nincs elérhető adat.
A repaglinidet egy főétkezés előtt (azaz közvetlenül étkezés előtt) kell bevenni.
Az adagokat általában étkezés előtt 15 perccel veszik be, de az étkezés előtti 30 perctől az étkezés előtt közvetlenül (azaz közvetlenül a nap második, harmadik vagy negyedik étkezése után) is bevehetők. Azoknak a betegeknek, akik elmulasztottak étkezést (vagy kiegészítettek étkezéssel), utasítani kell, hogy hagyják ki (vagy adják hozzá) az adagot az étkezés során.
Egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén lásd a 4.4 és 4.5 pontokat a dózis meghatározásához.
4.3 Ellenjavallatok
• Túlérzékenység repagliniddel vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.
• 1-es típusú diabetes mellitus, negatív C-peptid.
• Diabéteszes ketoacidózis, kómával vagy anélkül.
• Súlyos májproblémák.
• gemfibrozil egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A repaglinidet akkor kell előírni, ha a vércukorszint gyengén szabályozható és a cukorbetegség tünetei továbbra is fennállnak az étrenddel, a testmozgással és a fogyással való megfelelő erőfeszítések ellenére.
Ha egy orális antidiabetikus szeren stabilizált beteg stressznek van kitéve, például láz, trauma, fertőzés vagy műtét, elveszítheti a glikémiás kontrollt. Ebben az időszakban szükség lehet a repaglinid-kezelés leállítására és az ideiglenes áttérésre az inzulinkezelésre.
A repaglinid, csakúgy, mint az inzulin szekrécióját befolyásoló egyéb anyagok, hipoglikémiát okozhat.
Kombináció inzulin szekretagógokkal
Az orális hipoglikémiás szerekkel történő kezelés során a vércukorszint-csökkentő hatása idővel csökkenhet. Ennek oka lehet a cukorbetegség progresszív súlyossága vagy a gyógyszerre adott csökkent válasz. Ezt a jelenséget másodlagos kudarcként ismerik, ellentétben az elsődleges kezelési kudarccal, ahol a gyógyszer hatástalan azoknál a betegeknél, akik először kapják meg. Csak az adag módosítása, valamint az étrend és a testmozgás után lehet megbecsülni, hogy a beteg másodlagos kezelési kudarcot szenved-e.
A repaglinid bizonyos helyekhez kötődik, rövid hatású hatással a ß-sejtekre. A repaglinid alkalmazását az inzulin szekretagógok másodlagos kudarca esetén klinikailag nem vizsgálták. Klinikai vizsgálatokat, amelyek más inzulin szekretagógokkal történő kombinációkat vizsgáltak, nem végeztek.
Kombináció semleges Protamine Hagedorn (NPH) inzulinnal vagy tiazolidindionokkal
Kombinált terápiás vizsgálatokat végeztek NPH inzulinnal vagy tiazolidinedionokkal. Az előny-kockázat profilt azonban meg kell határozni más kombinált terápiákkal összehasonlítva.
Metforminnal kombinálva
A metforminnal kombinált terápia a hipoglikémia fokozott kockázatával jár.
Ha bármely orális hipoglikémiás szeren stabilizált beteg stressznek van kitéve, például láz, sérülés, fertőzés vagy műtét, a glikémiás kontroll elvesztése következhet be. Ilyen esetekben szükség lehet a repaglinid-kezelés leállítására és az inzulinkezelés ideiglenes felírására. Akut koszorúér-szindróma A repaglinid alkalmazása összefüggésbe hozható az akut koszorúér-szindróma (pl. Miokardiális infarktus) gyakoribb előfordulásával, lásd 4.8 és 5.1 pont.
A repaglinidet körültekintően kell alkalmazni, és kerülni kell a repaglinid metabolizmusát befolyásoló gyógyszereket szedő betegeknél (lásd 4.5 pont). Ha együttes alkalmazásra van szükség, a vércukorszintet szorosan ellenőrizni kell, és szoros klinikai ellenőrzést kell végezni.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Sok gyógyszerről ismert, hogy befolyásolják a repaglinid metabolizmusát. Ezért az orvosnak mérlegelnie kell a lehetséges kölcsönhatásokat:
Az in vitro adatok azt mutatják, hogy a repaglinidet elsősorban a CYP2C8, valamint a CYP3A4 metabolizálja. Egészséges önkénteseken végzett klinikai adatok alátámasztják azt a hipotézist, hogy a CYP2C8 a legfontosabb enzim, amely részt vesz a repaglinid metabolizmusában a CYP3A4-gyel, amelynek kisebb szerepe van, de a CYP3A4 relatív előnye megnőhet, ha a CYP2C8 gátlása megtörténik. Így az anyagcserét, és ezáltal a repaglinid clearance-ét megváltoztathatják olyan anyagok, amelyek gátlás vagy indukció útján befolyásolják a citokróm P-450 enzimeket. Óvatosan kell eljárni mind a CYP2C8, mind a 3A4 inhibitorok repagliniddel történő egyidejű alkalmazása esetén.
In vitro adatok alapján úgy tűnik, hogy a repaglinid a máj hatékony felszívódásának (az OATP1B1 fehérjét szállító szerves anion) szubsztrátja. Az OATP1B1-t gátló anyagok szintén képesek növelni a repaglinid plazmakoncentrációit, amint azt a ciklosporin mutatja (lásd alább).
A következő anyagok fokozhatják és/vagy meghosszabbíthatják a repaglinid hipoglikémiás hatását: gemfibrozil, klaritromicin, itrakonazol, ketokonazol, trimetoprim, ciklosporin, deferasirox, klopidogrel, egyéb antidiabetikus gyógyszerek, monoamin-oxidáz-gátlók (MAO betiobenzilbenzil-benzotensidazidazidazidazidazidSAID, alkohol és anabolikus szteroidok.
Egészséges önkénteseknél a gemfibrozil (naponta kétszer 600 mg), a CYP2C8 gátló és a repaglinid (0,25 mg egyszeri adag) együttes alkalmazása a repaglinid AUC-ját 8,1-szeresére és Cmax-ját 2,4-szeresére növelte. A felezési idő 1,3-ról 3,7 órára meghosszabbodott, ami a repaglinid vércukorszint-csökkentő hatásának megerősödéséhez és meghosszabbodásához vezethet, és a repaglinid plazmakoncentrációja 7 óra elteltével 28,6-szorosára nőtt a gemfibrozil hatására. A gemfibrozil és a repaglinid együttadása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
A gyenge CYP2C8 inhibitor trimetoprim (naponta kétszer 160 mg) és a repaglinid (0,25 mg egyszeri adag) együttes alkalmazása megnövelte a repaglinid AUC-ját, Cmax-át és t½-ját (1,6-szorosa, 1,4-szerese és 1,2-szerese)., statisztikai szempontból jelentéktelen hatást gyakorol a vércukorszintre. Ezt az elégtelen farmakodinamikai hatást a repaglinid terápiásnál alacsonyabb dózisánál figyelték meg. Mivel ennek a kombinációnak a biztonságossági profilját a 0,25 mg-nál nagyobb és a trimetoprim esetében 320 mg-nál magasabb repaglinid adagok esetében nem állapították meg, kerülni kell a trimetoprim és a repaglinid egyidejű alkalmazását. Ha együttes alkalmazásra van szükség, a vércukorszintet szorosan ellenőrizni kell, és szoros klinikai ellenőrzést kell végezni (lásd 4.4 pont).
A rifampicin, amely a CYP3A4, de a CYP2C8 potenciális induktora, a repaglinid metabolizmusának induktorként és gátlójaként is működik. A rifampicinnel (600 mg) végzett hét napos előkezelés, majd a repaglinid (4 mg egyszeri adag) együttes alkalmazása az AUC-t (az indukció és a gátlás együttes hatása) 50% -kal csökkentette a 7. napon. Amikor a repaglinidet 24 órával az utolsó rifampicin-dózis után adták be, a repaglinid AUC-jának 80% -os csökkenését figyelték meg (önmagában az indukció hatása). Ezért a rifampicin és a repaglinid együttes alkalmazása megkövetelheti a repaglinid dózisának módosítását, amelynek a vércukorszint gondos figyelemmel kísérésén kell alapulnia mind a rifampicin kezdetekor (akut gátlás), mind az ezt követő adagoláskor (vegyes gátlás és indukció), mind a kezelés abbahagyása mellett). Körülbelül két héttel a rifampicin-kezelés leállítása után a rifampicin induktív hatása már nem nyilvánul meg. Nem zárható ki, hogy más induktorok, pl. a fenitoin, a karbamazepin, a fenobarbitál, az orbáncfű hasonló hatású lehet.
Vizsgálták a ketokonazol, amely egy erős és kompetitív CYP3A4 inhibitor prototípusa, hatását a repaglinid farmakokinetikájára egészséges egyénekben. 200 mg ketokonazol egyidejű alkalmazása 1,2-szeresére növelte a repaglinid (AUC és Cmax) értékét, a vércukorprofilok együttes alkalmazásakor kevesebb mint 8% -kal változtak (egyszeri 4 mg repaglinid adag). Egészséges önkéntesekben 100 mg itrakonazolt, egy CYP3A4-gátlót, egyidejű alkalmazásával is megfigyeltek, az AUC 1,4-szeresére nőtt. Egészséges önkénteseknél nem volt szignifikáns hatás a glükózszintre.
Egészséges önkénteseken végzett interakciós vizsgálatban 250 mg klaritromicin, a CYP3A4 mechanizmus erős inhibitora, egyidejű alkalmazása kissé megnövelte a repaglinid AUC 1,4-szeres és Cmax 1,7-szeresét, és a szérum átlagos inzulin AUC 1,5-szeresét, a csúcskoncentráció pedig 1,6- hajtogatni. Az interakció pontos mechanizmusa nem világos.
Egészséges önkénteseken végzett vizsgálatban a repaglinid (egyszeri dózis 0,25 mg) és a ciklosporin (100 mg ismételt dózis) együttes alkalmazása a repaglinid AUC 2,5-szeresét és a repaglinid Cmax 1,8-szorosát növelte. Mivel a repaglinid 0,25 mg-nál nagyobb dózisainál nem alakult ki kölcsönhatás, kerülni kell a ciklosporin és a repaglinid egyidejű alkalmazását. Ha a kombináció szükségesnek bizonyul, gondos klinikai és vércukorszint-ellenőrzést kell végezni (lásd 4.4 pont).
Egészséges önkénteseken végzett interakciós vizsgálatban deferasirox (30 mg/kg/nap, 4 nap), a CYP2C8 és a CYP3A4 gyenge inhibitora és a repaglinid (egyszeri dózis, 0,5 mg) együttes alkalmazása a szisztémás repaglinid expozíció növekedését eredményezte ( AUC) 2,3-szoros (90% CI [2,03-2,63]) kontroll, 1,6-szoros (90% CI [1,42-1,84]) Cmax növekedés és a glikémia enyhe szignifikáns csökkenése. Mivel a 0,5 mg-nál nagyobb repaglinid dózisokkal nem alakult ki kölcsönhatás, kerülni kell a deferazirox és a repaglinid egyidejű alkalmazását. Ha ez a kombináció szükségesnek bizonyul, gondos klinikai és vércukorszint-ellenőrzést kell végezni (lásd 4.4 pont).
Egészséges önkénteseken végzett interakciós vizsgálatban a klopidogrel (300 mg kezdeti telítési dózis), egy CYP2C8 gátló együttes alkalmazása 5,1-szeresére növelte a repaglinid-expozíciót (AUC0-and), és a folyamatos dózis (napi 75 mg-os adag) mellett a repaglinid-expozíció növekedett. (AUC0 - ∞) 3,9-szeres. A vércukorszint kismértékű, jelentős csökkenését figyelték meg. A ß-blokkolók elfedhetik a hipoglikémia tüneteit.
Cimetidin, nifedipin, ösztrogén vagy szimvasztatin együttadása repagliniddel, az összes CYP3A4 szubsztrát nem változtatta meg szignifikánsan a repaglinid farmakokinetikai paramétereit.
A repaglinid nem volt klinikailag releváns hatással a digoxin, a teofillin vagy a warfarin egyensúlyi állapotú farmakokinetikájára, ha egészséges önkénteseknek adták be. Ezért ezeknek az anyagoknak a repagliniddel egyidejű alkalmazásakor nincs szükség dózismódosításra.
A következő anyagok csökkenthetik a repaglinid hipoglikémiás hatását:
orális fogamzásgátlók, rifampicin, barbiturátok, karbamazepin, tiazidok, kortikoszteroidok, danazol, pajzsmirigyhormonok és szimpatomimetikumok.
Ha ezeket a gyógyszereket a repaglinidet szedő beteg írja fel vagy abbahagyja, a beteget szorosan figyelemmel kell kísérni a vércukorszint változásaira.
Ha a repaglinidet más olyan gyógyszerekkel kombinálják, amelyek túlnyomórészt az epével választódnak ki, például a repaglinidet, figyelembe kell venni azok lehetséges kölcsönhatásait.
Gyermekeken és serdülőkön nem végeztek interakciós vizsgálatokat.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Repaglinid vizsgálatot terhes nőknél nem végeztek. A repaglinidet nem szabad terhes nőknek felírni.
Repagliniddel nem végeztek vizsgálatokat szoptató nőknél. A repaglinid nem alkalmazható szoptató nőknél.
Az embrionális és utódfejlődésre, valamint az anyatejbe történő kiválasztódásra gyakorolt hatásokat vizsgáló állatkísérletek adatait az 5.3. Szakasz ismerteti.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A NovoNorm nincs közvetlen hatással a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre, de hipoglikémiát okozhat.
A betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy óvintézkedéseket tegyenek a hipoglikémia elkerülése érdekében vezetés közben. Ez különösen fontos azoknál a betegeknél, akik csökkent képességekkel rendelkeznek, nincsenek tisztában a hipoglikémia figyelmeztető jeleivel, vagy akiknek gyakran van hipoglikémia. Ilyen körülmények között figyelembe kell venni a vezetés képességét.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonsági profil összefoglalása
A leggyakrabban jelentett mellékhatások a vércukorszint változásai, pl. hipoglikémia. E reakciók előfordulása olyan egyéni tényezőktől függ, mint az étkezési szokások, az adagolás, a fizikai aktivitás és a stressz.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
A repaglinid és más antidiabetikus szerek tapasztalatai alapján a következő mellékhatásokat jelentették: A gyakoriságokat a következők szerint határozták meg: gyakori (≥1/100 kapcsolatfelvételhez Felhasználási feltételek és feltételek Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik