2. MELLÉKLET A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY HATÁROZATÁHOZ, EV
A termék jellemzőinek összefoglalása
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
PritorPlus 80/12,5 mg
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
80 mg telmizartán és 12,5 mg hidroklorotiazid tablettánként.
3. GYÓGYSZERFORMA
Vörös és fehér kétrétegű tabletták, amelyeken a cég logója és a GXES2 kód szerepel.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Essenciális magas vérnyomás kezelése.
A PritorPlus rögzített dózisú kombináció (80 mg telmizartán/12,5 mg hidroklorotiazid) javallt olyan betegeknél, akiknek a vérnyomása önmagában a telmizartánnal nem szabályozható megfelelően.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A PritorPlus-ot naponta egyszer, folyadékkal kell bevenni, étellel együtt vagy anélkül, olyan betegeknél, akiknek a vérnyomása önmagában a telmisartánnal nem szabályozható megfelelően. A rögzített dózisú kombinációra történő áttérés előtt ajánlott a két komponens egyetlen adagjának titrálása. Ha klinikailag indokolt, fontolóra lehet venni a monoterápiáról a fix kombinációra történő közvetlen átállást.
• A PritorPlus 40/12,5 mg olyan betegeknél adható, akiknek a vérnyomását a PritorPlus 40 mg-os adag nem szabályozza megfelelően.
• A PritorPlus 80/12,5 mg olyan betegeknél adható, akiknek a vérnyomása nem szabályozható megfelelően a Pritor 80 mg-mal
Vesekárosodás
A vesefunkció rendszeres ellenőrzése ajánlott (lásd 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).
Májkárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban az adag nem haladhatja meg a PritorPlus 80/12,5 mg-ot naponta egyszer. A PritorPlus nem javallt súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél. Óvatosan kell eljárni, ha májkárosodásban szenvedő betegeknek tiazidokat adnak (lásd 4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések).
Az adag módosítása nem szükséges.
Gyermekek és serdülők
A PritorPlus biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták.
4.3 Ellenjavallatok
• Túlérzékenység bármely hatóanyaggal vagy bármely segédanyaggal szemben (lásd 6.1. Segédanyagok felsorolása).
• Túlérzékenység más szulfonamid-származékokkal szemben (mivel a hidroklorotiazid szulfonamid-származék)
• A terhesség és a szoptatás második és harmadik trimesztere (lásd 4.6 pont Vemhesség és szoptatás ideje alatt).
• Kolesztázis és epeelzáródás
• Súlyos májkárosodás
• Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance 1/10), gyakori (> 1/100, 1/100, 1/10 000, 99,5%), főleg az albumin és az alfa-1 savas glikoprotein esetében. A telmisartán várható megoszlási térfogata körülbelül 500 l, ami további szöveti kötődést jelez.
A hidroklorotiazid plazmafehérjéhez való kötődése 68%, várható megoszlási térfogata 0,83-1,14 l/kg.
Biotranszformáció és elimináció:
Telmizartán: A 14C-jelölt telmisartán intravénás vagy orális beadását követően a beadott dózis nagy része (9797%) biliáris ürülék útján eliminálódott. Csak kis mennyiséget észleltek a vizeletben. A telmizartánt farmakológiailag inaktív glükuroniddá konjugálva metabolizálják. A glükuronid szülőkomponens az egyetlen metabolit, amelyet emberben azonosítottak. Egyetlen jelzett telmizartán adag után
A C a glükuronid a plazmában mért radioaktivitás körülbelül 11% -át jelenti. A citokróm P450 izoenzimek nem vesznek részt a telmizartán metabolizmusában. A telmizartán teljes plazma-clearance-e orális alkalmazás után> 1500 ml/perc. A terminális eliminációs felezési idő> 20 óra volt.
Hidroklorotiazid: A hidroklorotiazid emberben nem metabolizálódik, és szinte teljesen változatlan formában ürül a vizelettel. Az orálisan beadott dózis körülbelül 60% -a változatlan formában ürül 48 órán belül. A vese clearance kb. 250-300 ml/perc. A hidroklorotiazid terminális eliminációs felezési ideje 10-15 óra.
Speciális betegcsoportok
Idős betegek: A telmizartán farmakokinetikája nem különbözik idősek és 65 évnél fiatalabbak között.
Nem: A telmizartán plazmakoncentrációja általában 2-3-szor magasabb a nőknél, mint a férfiaknál. A klinikai vizsgálatokban azonban nem figyeltek meg szignifikánsan magas vérnyomást vagy ortosztatikus hipotenziót nőknél. Az adag módosítása nem szükséges. A nőknél általában magasabb volt a hidroklorotiazid plazmakoncentrációja, mint a férfiaknál. Ez a tény azonban klinikailag nem jelentős.
Vesekárosodásban szenvedő betegek:
A vesén keresztül történő kiválasztás nem járul hozzá a telmizartán clearance-éhez. Az enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek korlátozott tapasztalata alapján (kreatinin-clearance 30-60 ml/perc, átlagosan körülbelül 50 ml/perc) nincs szükség dózismódosításra vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A telmizartánt a hemodialízis nem távolítja el a vérből. Vesekárosodásban szenvedő betegeknél a hidroklorotiazid eliminációs sebessége csökken. Egy tipikus vizsgálatban olyan betegeknél, akiknek átlagos kreatinin-clearance-e 90 ml/perc volt. a hidroklorotiazid eliminációs felezési ideje megnövekedett. Fazka vesekárosodásban szenvedő betegeknél az elimináció felezési ideje körülbelül 34 óra volt.
Májkárosodásban szenvedő betegek:
Májkárosodásban szenvedő betegeknél végzett farmakokinetikai vizsgálatok az abszolút biohasznosulás csaknem 100% -os növekedését mutatták. Májkárosodásban szenvedő betegek eliminációs felezési ideje változatlan.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
Azokban a preklinikai vizsgálatokban, amelyekben a telmizartánt és a hidroklorotiazidot egyidejűleg normotenzív patkányokon és kutyákon végezték, a klinikai terápiás tartományhoz hasonló expozíciót okozó dózisok nem eredményeztek más eredményeket, mint az egyes gyógyszerek önmagában. A feljegyzett toxikológiai eredmények klinikailag nem relevánsak emberek terápiás alkalmazásában.
Az angiotenzin konvertáló enzim gátlókkal és az angiotenzin II receptor antagonistákkal végzett preklinikai vizsgálatokból származó toxikológiai eredmények a következők voltak: a vörösvértestek (vörösvértestek, hemoglobin, hematokrit) paramétereinek csökkenése, a vese hemodinamikájának változásai (a nitrogén és a kreatin növekedése a vér karbamidjában), plazma renin aktivitás, juxtaglomeruláris sejtek hipertrófiája/hiperpláziája és a gyomor nyálkahártyájának károsodása. A gyomorelváltozások megelőzhetők vagy javíthatók a sóoldat orális pótlásával és az állatok csoportos elhelyezésével. Vese tubuláris dilatációt és atrófiát figyeltek meg kutyáknál. Ezeket az eredményeket a telmizartán-aktivitás eredményének tekintjük.
In vitro vizsgálatokban a telmisartán nem mutatott mutagenitást és jelentős klasztogén aktivitást, valamint egereken és patkányokon sem mutatott karcinogenitást. A hidroklorotiaziddal végzett vizsgálatok egyes kísérleti modellek homályos bizonyítékot mutattak a genotoxikus vagy karcinogén hatásokról. A hidroklorotiaziddal kapcsolatos átfogó emberi tapasztalatok azonban nem mutattak összefüggést a használata és a megnövekedett daganatok között.
A telmizartán/hidroklorotiazid kombináció toxotoxikus potenciálját lásd a 4.6 pontban. Használja terhesség és szoptatás alatt.