Számú melléklet 2. számú melléklete a gyógyszer bejegyzéséről, ev. nem. 1112/1997
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. A GYÓGYSZER MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTELE
I) Nátrium-jodid
A TM egy sárga kapszula, amely jodidot (
I) nátrium 37 - 2035 MBq dózistartományban 37 MBq után és 2,22 - 5,55 GBq dózis tartományban 185 MBq aktivitás után a referencia-napon. Minden kapszula legfeljebb 20 µg nátrium-jodidot tartalmaz. Specifikus jodidaktivitás (
I) a nátrium legalább 222 GBq/mg.
A jód-131 atomreaktorban urán hasításával (
U) vagy stabil tellúr neutronokkal történő besugárzásával.
A fizikai felezési idő 8,04 nap. Bomlik azáltal, hogy gamma-sugárzást bocsát ki 364 keV (81,6%), 637 keV (7,1%), 284 keV (6,2%) energiával és béta sugárzással, maximális Emax értéke 606 keV stabil xenonig (
3. GYÓGYSZERFORMA
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Radioaktív jóddal végzett pajzsmirigy-terápia javallt:
• Graves-kór, toxikus multinoduláris golyva vagy autonóm golyva kezelése,
• a pajzsmirigy papilláris vagy follikuláris karcinóma, beleértve az áttéteket is, kezelése.
I) A nátriumot gyakran műtéttel és tirosztatikus kezeléssel kombinálják.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az aktivitást a beteg klinikai állapotának megfelelően adják be. A terápiás hatás néhány hónap alatt elérhető.
Az aktivitás általában 200-800 MBq között van, de a kezelés megismételhető. A szükséges adag a diagnózistól, a pajzsmirigy méretétől, a jód felhalmozódásától és clearance-étől függ a pajzsmirigyben. A hyperthyreosis radioaktív jóddal történő kezelése előtt, ha lehetséges, a gyógyszeres kezelésnek megfelelőnek kell lennie az euthyreosis elérésére.
Pajzsmirigy eltávolítás és metasztázis kezelés:
A pajzsmirigy teljes vagy részleges műtéti eltávolítása után 1850-3700 MBq közötti aktivitásokat alkalmaznak a szöveti törmelék eltávolítására. Ezek a tevékenységek a maradékok mennyiségétől és a radioaktív jód felhalmozódásától függenek. Az áttétek további kezelésében 3700 - 11100 MBq közötti aktivitást alkalmaznak.
A gyermekek és serdülők számára végzett aktivitás meghatározható a felnőtt adag testtömeg vagy testfelület arányában a következő összefüggésekből:
Gyermekdózis (MBq) =
felnőtt adag (MBq) x gyermek súlya (kg)
Gyermekdózis (MBq) = felnőtt dózis (MBq) x testfelület gyermek (m 2)
1.73
A gyermekek és serdülők aktivitását a felnőtt dózis arányában is meghatározhatjuk az EANM gyermekgyógyászati munkacsoport által ajánlott együtthatókkal:
A kapszula orális alkalmazásra szolgál, és elegendő mennyiségű folyadékkal kell lenyelni. Egészben kell lenyelni.
Gyomorpanasz gyanúja esetén jodid kapszulát kell alkalmazni (
I) A nátrium nagyon figyeljen. A kapszula jó átjutásának biztosítása a gyomorba és a felső vékonybélbe az egész kapszulát lenyeli a szükséges mennyiségű folyadékkal.
H2 receptor antagonisták vagy protonpumpa inhibitorok egyidejű alkalmazása ajánlott.
Ha több tevékenységet végeznek, például a pajzsmirigyrák kezelésében, az ajánlott megnövekedett folyadékbevitel elősegíti a gyakori vizelést a hólyag sugárterhelésének csökkentése érdekében.
4.3 Ellenjavallatok
• diagnosztikai alkalmazás 10 év alatti gyermekek számára,
• pajzsmirigy képalkotás, kivéve a rosszindulatú daganatok megfigyelését, vagy ha ez nem áll rendelkezésre
• nyelési rendellenességek, nyelőcső szűkület, aktív gyomorhurut, gyomorerózió, peptikus fekélybetegség,
• gyomor-bélrendszeri mozgékonyság gyanúja.
4.4 Különleges figyelmeztetések
Ezt a radioaktív gyógyszert csak arra felhatalmazott személy szállíthatja, használhatja és adhatja be egy erre kijelölt klinikai létesítményben. A radiofarmakonok szállítását, szállítását, átvételét, tárolását, kezelését, forgalmazását, elkészítését és felhasználását a helyi illetékes hatóságok és szervezetek rendeletei és/vagy megfelelő engedélyei határozzák meg.
A radiofarmakonokat úgy kell elkészíteni, hogy azok megfeleljenek a sugárbiztonsági és a gyógyszerminőségi követelményeknek.
Valószínűleg a legtöbb beteg magas sugárzási dózist kap a termék beadása után (lásd 4.8 és 5.4 pont).
Nagy dózisú radioaktív jód beadása jelentős veszélyt jelenthet a környezetre. A beadott aktivitás mértékétől függően ez közvetlenül érintheti a kezelt beteg családját vagy akár a lakosságot is. Megfelelő óvintézkedéseket kell tenni a páciens által kizárt tevékenységgel kapcsolatban a szennyeződés elkerülése érdekében.
A radioaktív jód széles körű alkalmazása mellett is kevés bizonyíték áll rendelkezésre a jóindulatú pajzsmirigy-betegség kezelésében a rák, a leukémia vagy a mutációk megnövekedett előfordulására vonatkozóan. A gyermekek és serdülők kezelésénél figyelembe kell venni a gyermek szövetének nagyobb érzékenységét és e betegek hosszabb élettartamát.
A kockázatot más lehetséges kezelésekkel is mérlegelni kell. Egy tanulmányban a húgyhólyagrák gyakoribb előfordulásáról számoltak be pajzsmiriggyel kezelt betegeknél
Még nagyobb, mint 3700 MBq. Egy másik vizsgálatban a leukémia előfordulásának enyhe növekedéséről számoltak be olyan betegeknél, akik nagyon nagy dózisban részesültek. Ezért 25900 MBq-nál nagyobb összesített összes aktivitás nem megfelelő.
Különös figyelmet kell fordítani a jodid kapszulák terápiás alkalmazására (
I) jelentős vesekárosodásban szenvedő nátrium-betegek, amikor a tevékenységek adagját módosítani kell. A nyálmirigy-gyulladás megelőzésében, mint a radioaktív jód nagy dózisával történő kezelés lehetséges komplikációja, ajánlott a nyálkiválasztást serkentő ételek vagy italok (citromsavat tartalmazó italok, édességek) fokozott bevitele.
A terápia előtt alacsony jódtartalmú étrend megkönnyíti a funkcionális pajzsmirigy szövetbe történő felvételét. A radioaktív jód megfelelő felvételének biztosítása érdekében javasoljuk, hogy a pajzsmirigyrák kezelésében a beadás előtt állítsák le a helyettesítő kezelés leállítását. A trijód-tironin esetében 10 napos, a tiroxin esetében pedig 6 hét ajánlott.
Hasonlóképpen, a hyperthyreosis kezelésére radioaktív jód beadása előtt 5 nappal a propiltiouracillal történő kezelés leállítását javasoljuk. Ezeknek a gyógyszereknek az adagolása az alkalmazás után néhány nappal folytatható
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A farmakológiailag aktív anyagok számos kölcsönhatása ismert a radioaktív jóddal. Különbözőek azok a kölcsönhatások, amelyek befolyásolhatják a jód fehérjékhez való kötődését, farmakokinetikáját és hatását. Ezért ismerni kell a korábbi farmakoterápiát, és szükség esetén biztosítani kell, hogy a jodid (
I) nátrium nem szedett néhány gyógyszert a beteg. Például. pajzsmirigy-ellenes gyógyszerek, karbimazol (vagy más imidazol-származékok, például propiltiouracil), szalicilátok, szteroidok, nátrium-nitroprusszid, nátrium-bróm-szulfalein, perklorát, különféle anyagok (véralvadásgátlók, antihisztaminok, parazitaellenes szerek, penicillinek, szulfonamidok, benzonathathutiazamidvektorok, 1 vitaminok 2 hétig, természetes vagy szintetikus készítmények pajzsmirigy kezelésére (tiroxin-nátrium, liothyronine, pajzsmirigy-kivonat) 2-3 hétig, amiodaron, benzodiazepinek, lítium 4 hétig, helyileg beadott jodidok 1 - 9 hónapig, intravénás kontrasztanyagok, orálisan kolecisztográfiás szereket és jódtartalmú kontrasztanyagokat adott legfeljebb 1 évig.
4.6 Használat terhesség és szoptatás alatt
I) A nátrium terhesség alatt ellenjavallt (ennek az anyagnak az adagolása után a méh abszorbeált dózisa meghaladja a 0,5 mGy-t és a 11 - 511 mGy tartományban van). A magzati pajzsmirigy a jódot koncentrálja a második és a harmadik trimeszterben.
Ha radioaktív gyógyszert kell adni egy fogamzóképes nőnek, mindig meg kell győződni arról, hogy nem terhes-e. Minden nőt, aki elmulasztott egy menstruációt, terhesnek kell tekinteni, hacsak másként nem bizonyítják. Addig csak ionizáló sugárforrások használata nélküli módszereket szabad alkalmazni.
A terhesség alatti differenciált pajzsmirigyrák esetén a radioaktív jóddal történő kezelést a terhesség végéig el kell halasztani. A jodid (
I) nátrium, amelynek aktivitása meghaladja az 1000 MBq-t, a nőknél a terhesség 4 hónapig nem ajánlott.
Ha a jodid (
I) a nátrium szükséges a szoptató nőknél, a radiofarmakon lehetséges behatolása miatt az anyatejbe, a szoptatást határozatlan időre meg kell szakítani.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gyógyszer alkalmazása után nincs várható hatás a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
Minden beteg ionizáló sugárzásnak való kitettségét annak valószínű előnye alapján kell igazolni. Az alkalmazott aktivitásnak olyannak kell lennie, hogy a kívánt sugárterhelés a lehető legkisebb legyen, amikor a kívánt diagnosztikai vagy terápiás eredményt elérjük.
A jodid (
I) nátrium, mellékhatásokról számoltak be, köztük hányingerről, hányásról és meghatározatlan allergiás megnyilvánulásokról. Az émelygés és a hányás gyakoribb orális beadás után, különösen terápiás dózisok esetén, hányinger esetén figyelembe kell venni a szennyeződés kockázatát.
A jodid terápiás mennyisége (
I) A nátrium súlyosbíthatja a pajzsmirigy túlműködését.
A magas szintű radioaktivitás emésztőrendszeri rendellenességeket okozhat, általában a beadást követő első órákban vagy napokban. A gyomor-bél traktus romlása akár 67% -ban is előfordulhat. Ezt tüneti kezeléssel lehet megakadályozni.
A nagy dózisú radioaktív jóddal történő kezelés során, egy-három nappal az alkalmazás után, átmeneti akut pajzsmirigy- és légcsőgyulladás léphet fel, a súlyos légcső-összehúzódás lehetséges megnyilvánulásával, különösen a már meglévő szűkület esetén. A nyálmirigyek gyulladása előfordulhat duzzanatukkal és fájdalmukkal, részleges étvágytalansággal és szájszárazsággal. Az előfordulás 10% -tól (megelőző intézkedések esetén) 60% -ig terjed (megelőző intézkedések nélkül). A sialoadenitis általában spontán megszűnik, de néha gyulladáscsökkentő terápiára van szükség. Ritkán beszámoltak étvágycsökkenés, szájszárazság és későbbi fogvesztés eseteiről, az adagtól függően. A nyálmirigyek sugárterhelését csökkenteni kell a nyál savas vegyületek által történő kiválasztásának stimulálásával. A radioaktív jód fokozott felvétele a különféle szervekben fájdalmukat, szövetduzzanatot és hányingert okozhat.
A központi idegrendszerben a pajzsmirigyrák áttétjeinek kezelésében agyi ödéma alakulhat ki, vagy növekedhet a már meglévő ödéma mértéke.
A hyperthyreosis radioaktív jóddal történő kezelésének későbbi következményeként a hypothyreosis dózisfüggő módon fordulhat elő. Ezért a pajzsmirigy működésének rendszeres ellenőrzése szükséges a helyettesítő kezelés megkezdéséhez. A pajzsmirigy alulműködése radioaktív jóddal történő kezelés után néhány héten belül, de évek múlva is megnyilvánulhat (általában nem korábban, mint 6-12 héten belül). A hipotireózis előfordulása a radioaktív jód alkalmazása után a 2–70% közötti tartományban van.
A radioaktív jód beadása után alkalmanként csökkent mellékpajzsmirigy-működés eseteit figyelték meg; ezért a tüneteit figyelemmel kell kísérni, és a szubsztitúciós terápiát meg kell kezdeni, amikor észlelik. Reverzibilis vagy nagyon ritka esetekben irreverzibilis csontvelő depresszió, izolált trombocitopénia vagy végzetes eritrocitopénia fordulhat elő 5000 MBq-nál nagyobb aktivitás egyszeri alkalmazásakor vagy kevesebb, mint 6 hónapos időközönként. Gyakran átmeneti leukocitózis figyelhető meg.
Az 1950 és 1970 közötti epidemiológiai vizsgálatok szerint a jodid beadását követően a gyomorrák előfordulási gyakorisága megnövekedett (
A betegek epidemiológiai tanulmányai szerint nagyobb tevékenységek alkalmazása után
Például a pajzsmirigy rosszindulatú daganatai kezelésében a leukémiák fokozott előfordulását figyelték meg. Az emlő- és hólyagrák előfordulásának enyhe növekedése is lehetséges.
Az ionizáló sugárzásnak való kitettség összefügg a rák kialakulásával és az örökletes hibák lehetséges kialakulásával. A terápiás besugárzás utáni sugárzási dózis a rák és a mutációk gyakoribb előfordulását okozhatja. Minden esetben elengedhetetlen, hogy a besugárzás kockázata kisebb legyen, mint maga a betegség. Sugárzási dózis (EDE) terápiás jodid adag (
I) a nátrium nagyobb, mint 20 mSv.
4.9 Túladagolás
Ezt az anyagot egy illetékes személy adhatja be kórházi körülmények között. A túladagolás kockázata csak elméleti. Ez abból áll, hogy figyelmetlenségből nem kívánt mennyiségű radioaktivitást alkalmaznak. Túladagolás esetén a sugárterhelés csökkenthető pajzsmirigy-blokkoló szerek, pl. kálium-perklorát, emetikumok alkalmazásával és a vizelethajtás elősegítésével, a hólyag gyakori ürítésével.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
Farmakoterápiás csoport: terápiás radiofarmakonok, mások
ATC besorolás: V10X A 01
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
A jód farmakológiai hatása a terápiás alkalmazásokban alkalmazott mennyiségekben ismeretlen. A hatás több mint 90% -át a béta sugárzás okozza, amelynek átlagos tartománya 0,5 mm.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
I) A nátrium orális beadás után gyorsan felszívódik a gasztrointesztinális traktus felső részéből (90% 60 perc alatt). Farmakokinetikája összhangban van a nem radioaktív jód farmakokinetikájával. A véráramba jutva belép az extrathormon rekeszébe. Innentől kezdve a pajzsmirigy veszi fel, és a vesék választják ki. Kis mennyiségű jodid (
I) A nátrium a nyálmirigyekben, a gyomor nyálkahártyájában vesz fel, és néhány az anyatejben, a placentában és a chorioid plexusban lehet. A radioaktív jód hatékony felezési ideje a plazmában körülbelül 12 óra, míg a pajzsmirigy által felvett radioaktív jód felezési ideje körülbelül 6 nap. Így az aktivitás körülbelül 40% -ának hatékony felezési ideje 0,4 nap, a fennmaradó 60% -a pedig 8 nap. Körülbelül 37-75% -a ürül a vizelettel, körülbelül 10% -a ürül a széklettel, és kis mennyiség ezután is ürül.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
Az étrendi jódbevitelhez viszonyított kis mennyiségű anyag miatt (napi 40-500 µg) akut toxicitást nem írtak le, és nem várható.
Nincsenek adatok a nátrium-jodid ismételt dózisú toxicitásáról vagy annak az állatok szaporodására gyakorolt hatásáról, illetve az esetleges mutagén és karcinogén hatásról.
5.4 Dozimetriai adatok
A jodid beadása után elnyelt sugárterhelésre vonatkozó adatok (
I) A nátriumot az ICRP 53 Nemzetközi Radiológiai Védelmi Bizottság, a betegek sugárzási dózisa a radiofarmakonból veszi át, Pergamon Press, 1988.
Az ICRP modell adatokat szolgáltat az intravénás beadáshoz. Ez a modell orális beadásra is használható, mert gyors és teljes felszívódást jelent a gyomor-bél traktusból. Ez csak a gyomor falának nagyobb sugárterhelését eredményezi, amelyet a gyomor és a nyálmirigyek kiválasztódása okoz. Biztosított cselekvés
Még a gyomorban is, 0,5 órán keresztül, az abszorbeált dózis 30% -kal nő.
Az egyes szervek sugárterhelését, amelyek nem lehetnek a terápia célszervei, befolyásolhatják a saját betegségük okozta patofiziológiai változások.
A kockázat-haszon értékelés részeként ajánlott az alkalmazás előtt hatékony dózisegyenérték (EDE) számítást végezni a célszervre.
Ezután az aktivitás a pajzsmirigy súlya, a felezési idő és az "újrahasznosítási" tényező alapján állítható be, amely figyelembe veszi a páciens fiziológiai állapotát (beleértve a jódhiányt is) és a kapcsolódó kóros folyamatokat.