A változásról szóló értesítés 1. számú melléklete, ev. Sz .: 2020/02475-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 28,7 mg zofenoprilt tartalmaz 30 mg zofenopril-kalciumban és 12,5 mg hidroklorotiazidot.
Ismert hatású segédanyag
Minden filmtabletta 56,20 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Pasztellvörös kerek, enyhén domború, 9 mm-es filmtabletta, egyik oldalán bevágási vonallal.
A bevágási vonal csak a tabletta törését segíti elő, hogy könnyebben lenyelhető legyen, és nem szolgál egyenlő adagokra történő felosztásra.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Enyhe vagy közepesen súlyos esszenciális magas vérnyomás kezelése.
Rögzített dózisú kombináció olyan betegek számára javallt, akiknek a vérnyomását önmagában a zofenopril nem tudja megfelelően szabályozni.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az egyes gyógyszerek (azaz a zofenopril és a hidroklorotiazid) dózisának titrálása ajánlott, mielőtt áttérne a fix dózisú kombinációra.
Ha klinikailag indokolt, fontolóra lehet venni a monoterápiáról a fix kombinációra történő közvetlen átállást.
Betegek vagy sóhiányos betegek
A szokásos hatásos adag naponta egyszer egy tabletta.
A gyanított térfogat- vagy sóhiányos betegek
A Zofaril HCTZ alkalmazása nem ajánlott.
Idősebbek (65 év felett)
Dózis módosítása nem szükséges, ha az idős emberek normális kreatinin-clearance értékkel rendelkeznek.
A Zofaril HCTZ-kezelés nem ajánlott csökkent kreatinin-clearance (45 ml/perc alatti) idősek számára.
A kreatinin-clearance meghatározható a szérum kreatininből a Cockroft-Gault képlet szerint:
[(140 éves kor) x súly (kg)]
72 x szérum kreatinin (mg/dl)
Ezt a módszert a kreatinin-clearance meghatározására tervezték férfiaknál. A nők kreatinin-clearance-ének meghatározásához a kapott értéket meg kell szorozni 0,85-ös faktorral.
A Zofaril HCTZ biztonságosságát és hatékonyságát gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták, és alkalmazása nem ajánlott.
Vesekárosodás és dialízis
Enyhe vesekárosodásban szenvedő hipertóniás betegeknél (kreatinin-clearance> 45 ml/perc) ugyanaz az adagolási rend (napi egyszeri adag) fenntartható, mint normál vesefunkciójú betegeknél.
Mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő (3. kreatinin-clearance), zofenopril-kezelést és egyéb egyidejű kezelést fel kell függeszteni (lásd 4.5 pont). A neutropenia reverzibilis az ACE-gátló kezelés abbahagyása után.
Pikkelysömör:
Óvatosan kell eljárni az ACE-gátlók pszoriázisos betegeknél történő alkalmazásakor.
Proteinuria:
A proteinuria különösen a már meglévő vesekárosodásban szenvedő betegeknél fordulhat elő, vagy viszonylag nagy dózisú ACE-gátlók beadása esetén. Meglévő vesebetegségben szenvedő betegeknél a vizelet fehérjét (az első reggeli vizeletet) meg kell határozni a kezelés megkezdése előtt és azt követően időszakosan.
Cukorbetegek:
Orális hipoglikémiás szerekkel vagy inzulinnal kezelt cukorbetegeknél a glikémiás kontrollt szorosan ellenőrizni kell az ACE-gátló kezelés első hónapjában (lásd 4.5 pont).
Lítium:
Általában a lítium és a Zofaril HCTZ kombinációja nem ajánlott (lásd 4.5 pont).
Etnikai különbségek:
A többi angiotenzin-konvertáló enzim gátlóhoz hasonlóan a zofenopril kevésbé hatékonyan csökkentheti a vérnyomást fekete betegeknél.
Az angiotenzin-konvertáló enzim gátlók fekete betegeknél nagyobb kockázatot jelentenek az angioödéma kialakulásában, mint más betegeknél.
Terhesség:
Az ACE-gátló kezelést nem szabad terhesség alatt elkezdeni. Ha az ACE-gátló kezelést nem tartják szükségesnek, akkor a teherbe esni szándékozó betegeket át kell állítani egy másik, a terhesség alatt megerősített biztonságossági profillal rendelkező vérnyomáscsökkentő szerre. Ha a terhesség igazolódik, az ACE-gátlókkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben alternatív kezelést kell elkezdeni (lásd 4.3 és 4.6 pont).
HIDROKLOROTIAZID
Vesekárosodás:
A tiazidok fokozhatják az azotémiát vesebetegségben szenvedő betegeknél. Ennek a gyógyszernek a kumulatív hatása károsodott vesefunkciójú betegeknél fordulhat elő. Ha a progresszív veseelégtelenség nyilvánvalóvá válik, amelyet a nem fehérje-nitrogén növekedése jelez, a terápia újraértékelésére és a diuretikus kezelés leállításának mérlegelésére van szükség.
Májkárosodás:
A tiazidokat körültekintően kell alkalmazni májkárosodásban vagy progresszív májbetegségben szenvedő betegeknél, mivel a folyadék és az elektrolit egyensúlyának kisebb változásai májkómát okozhatnak.
Metabolikus és endokrin hatások:
A tiazid-kezelés károsíthatja a glükóz toleranciát. Szükség lehet az inzulin vagy orális hipoglikémiás szerek adagjának módosítására (lásd 4.5 pont). Látens diabetes mellitus fordulhat elő a tiazid terápia során.
A tiazid diuretikumok kezelését a koleszterin és a triglicerid szint emelkedésével társították. A tiazidterápia egyes betegeknél hyperuricaemiát és/vagy köszvényt válthat ki.
Lupus erythematosus:
Tiazid terápia során szisztémás lupus erythematosus súlyosbodásáról vagy aktiválódásáról számoltak be.
Nem melanoma bőrrák
A Dán Nemzeti Rákregiszteren alapuló két epidemiológiai vizsgálat kimutatta a nem melanoma bőrrák (NMSC) [bazális sejtes karcinóma (BCC) és a pikkelysmr (BCC). SCC]] kockázatának növekedését a kumulatív hidroklorotiazid (HCTZ). A HCTZ fotoszenzibilizáló hatása lehetséges mechanizmus lehet az NMSC-k képződésében.
A HCTZ-t szedő betegeket tájékoztatni kell az NMSC-k kockázatáról, és azt kell tanácsolni, hogy rendszeresen ellenőrizzék bőrüket az esetleges új elváltozások után, és haladéktalanul jelentsék a gyanús bőrelváltozásokat. A betegeket figyelmeztetni kell a lehetséges óvintézkedések megtételére, például a napfény és az UV-sugarak korlátozott expozíciójára, valamint a napfénynek való kitettség esetén megfelelő védelem alkalmazására a bőrrák kockázatának minimalizálása érdekében. A gyanús bőrelváltozásokat azonnal meg kell vizsgálni, potenciálisan a biopsziák szövettani vizsgálatával. Előfordulhat, hogy a HCTZ alkalmazását újra kell értékelni azoknál a betegeknél is, akiknek kórtörténetében NMSC szerepel (lásd még 4.8 pont).
Koroidális folyadékgyülem, akut myopia és szekunder záródású glaukóma:
A szulfonamid- vagy szulfonamidszármazékok idioszinkratikus reakciót okozhatnak, amely choroidalis effúzióhoz vezet, látótér-károsodással, átmeneti myopiával és akut szögzáró glaukómával. A tünetek közé tartozik az akut csökkent látásélesség vagy a szemfájdalom, és általában a kezelés megkezdését követő óráktól-hetekig jelentkeznek. A kezeletlen zárt zugú glaukóma tartós látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a gyógyszer mielőbbi abbahagyása. Ha az intraokuláris nyomás kontrollálatlan marad, szükség lehet azonnali orvosi vagy műtéti beavatkozásra. A kórelőzményben szereplő szulfonamid- vagy penicillinallergia kockázati tényező lehet az akut, zárt záródású glaukóma kialakulásában.
Doppingellenes teszt:
A hidroklorotiazid, ennek a gyógyszernek a gyógyszere, pozitív analitikai eredményt adhat egy doppingellenes tesztben.
Egyéb:
Túlérzékenységi reakciók fordulhatnak elő olyan betegeknél, akiknek anamnézisében allergia vagy bronchiális asztma szerepel, vagy anélkül.
Tiazid diuretikumok esetén fényérzékenységet jelentettek (lásd 4.8 pont). Ha a kezelés során fényérzékenységi reakció lép fel, a kezelést abba kell hagyni. Ha szükségesnek tartják a vizelethajtó kezelés újbóli megindítását, akkor ajánlott, hogy a kitett területeket védjék a naptól vagy a mesterséges UVA sugárzástól.
ZOFENOPRIL ÉS HIDROKLOROTIAZID Kombinációja
Az egyes gyógyszerekkel történő kezelésre vonatkozó fenti figyelmeztetések mellett a következők figyelhetők meg:
A Zofaril HCTZ alkalmazása nem ajánlott a terhesség első trimeszterében (lásd 4.6 pont).
Veseelégtelenségben szenvedő betegek:
Veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a zofenopril és a hidroklorotiazid hatása miatt a Zofaril HCTZ nem alkalmazható közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 45 és 90 ml/perc).
Közepesen súlyos vagy súlyos vesekárosodásban (7-44 ml/perc) szenvedő betegeknél az eliminációs ráta akár 50% -kal csökken.
A végstádiumú vesebetegségben, a hemodialízisben és a peritonealis dialízisben szenvedő betegek eliminációs aránya a normális eliminációs arány 25% -ára csökken.
Farmakokinetika májműködési zavarban A radioaktívan jelzett zofenopril egyszeri adagját követően enyhe vagy közepesen súlyos májműködési zavarban szenvedő betegek Cmax és Tmax értéke hasonló a normál működésű betegekéhez. A cirrhosisban szenvedő betegek AUC-értéke azonban kétszerese volt a normál betegekénak, ami azt jelzi, hogy az enyhe vagy közepesen súlyos májműködési zavarban szenvedőknek a kezdeti adag felét kell kapniuk, mint a normál májfunkciójú betegeknél.
Mivel a májműködési zavarban szenvedő betegeknél nincsenek farmakokinetikai adatok a zofenoprilról és a zofenoprilátról, a zofenopril terápia ellenjavallt ezeknél a betegeknél.
A hidroklorotiazid orálisan történő beadása után jól felszívódik (65-75%). A plazmakoncentrációk lineárisan dózisfüggők. A hidroklorotiazid felszívódása a béltranzit idejétől függ, nagyobb, ha a béltranszport lassabb, pl. étellel együtt adva. A plazmaszintek legalább 24 órán át fennállnak, a plazma felezési idejét 5,6 és 14,8 óra között figyelték meg, és a csúcs plazmaszintet 1 és 5 óra között érték el az alkalmazás után.
A tiazidok széles körben eloszlanak a testnedvekben, és nagymértékben kötődnek a plazmafehérjékhez (92%), különösen az albuminhoz, a legszorosabban a szubsztituált molekulák kötődnek. Ez alacsonyabb vese-clearance-t és elhúzódó aktivitást eredményez. Nem találtak összefüggést a hidroklorotiazid plazmaszintje és a vérnyomás csökkenésének mértéke között.
A hidroklorotiazid elsősorban a vesén keresztül ürül. A legtöbb tiazid változatlan formában ürül a vizelettel, a hidroklorotiazid több mint 95% -a változatlan formában ürül a vizelettel 3-6 órán át orális beadás után. Vesebetegségben szenvedő betegeknél a hidroklorotiazid plazmakoncentrációja megnő, és az eliminációs felezési idő meghosszabbodik. A hidroklorotiazid átjut a placenta gáton, de nem a vér-agy gáton.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
A zofenopril/hidroklorotiazid rögzített kombináció akut toxicitás, ismételt dózisú toxicitás és genotoxicitás alapján nem mutatott különleges veszélyt az emberre.
Ennek a kombinációnak a reproduktív toxicitását patkányokon és nyulakon vizsgálták, és sem a zofenopril, sem a hidroklorotiazid nem bizonyult teratogénnek. Vemhes patkányokban és nyulakban azonban ez a kombináció szignifikánsan növelte az egyedüli zofenopril által kiváltott anyai toxicitást.
A zofenopril/hidroklorotiazid kombinációjával nem végeztek karcinogenitási vizsgálatokat.
Egereken és patkányokon önmagában zofenoprillal végzett karcinogenitási vizsgálatok nem szolgáltattak karcinogenitási bizonyítékot.
A farmakológiai biztonságossági, ismételt dózistoxicitási, genotoxicitási és rákkeltő hatások hagyományos preklinikai adatai nem mutatnak különleges veszélyt az emberre.