Nikola Urdzíková és Regina Matejová egykor a konzervatórium hallgatóiként úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy folyóiratot. Az ötlet azért merült fel, mert szükségét érezték annak, hogy az embereket és főleg a gyerekeket megismertessék a művészettel. Szóval vettek papírt, színes ceruzákat, tollakat és elkezdtek alkotni. Ma nemcsak az egyetemeken folytatják tanulmányaikat, elsősorban a színházra és a zenére összpontosítva, hanem létrehozzák ezt a kivételes magazint is. Minden szám más témával, más időszakkal foglalkozik. A szerzők élő példa arra, hogy néha elég, ha a kötelességek szórakozássá válnak, csupán az ötlet és a vágy, hogy létrehozzanak valamit.
Hogyan és mikor került a művészetbe? Illetve mi inspirálta a művészettel kapcsolatos tartalmak létrehozására?
NIKA: A konzervatóriumban végeztünk (zenés-drámai művészet). Konkrétan véleményem szerint a magazin eljutott hozzánk, hogy az érettségi évében jártunk az Artforumba, amikor az év végén abszolút semmi dolgunk nem volt. Ott folyóiratokat néztünk, és az egész napos unatkozás kapcsán Reginával azt mondtuk: "Indítsunk magazint!".
REGINA: Ott még arról beszélgettünk, hogyan szereztünk némi információt a művészetről az általános iskolában. Nem találtuk ki. Ezért úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy magazint, hogy a gyerekek többet megtudjanak a művészetről.
NIKA: Hé, mert az Artfore-ban ilyen magazinok széles választéka volt, de csehek. Nagyon tetszett nekünk, ezért azt mondtuk, hogy nagyon jó lenne ilyesmi Szlovákiában is.
Mikor jelent meg a magazin első száma?
NIKA: Hú, azt hiszem, 2017.
Tehát már hosszú története van.
NIKA: Van, de soha nem volt hivatalos. Csak most kezdődött el.
Azt írod, hogy mindenkinek magazin vagy. Feltételezzük, hogy olvasóinak többsége gyermek. Kapsz visszajelzést a felnőttektől, vagy maguktól a gyerekektől? Például átrajzolt rajzokat küldenek neked?
NIKA: Hmm. Igen! Most egy fiú küldött nekünk egy festett képet. Ez volt az első alkalom, hogy bárki megtette ezt helyettünk. Gyönyörű volt, valóban szebbé tette a napomat. De másként nem.
REGINA: Egyelőre leginkább barátainktól, tehát felnőttektől érkeznek reakcióink. Tehát annál inkább várjuk a gyerekeket.
NIKA: Most két könyvesboltba érkeztünk. És ott már vannak gyermekes anyák. Így lassan a gyerekekhez is eljut.
Miért a név Szia?
NIKA: Emlékszem, hogy az első magazin végére tettük Sok szerencsét! Nevet is szerettünk volna adni Szia, de nagyon álművészinek találtuk, ezért adtunk Szia.
A magazin készítése segít megtisztítani a fejét? Számodra a teremtés a menekülés a valóság elől?
REGINA: Nem tudok rólad, mint Nika, de nem nevezném teljes menekülésnek a valóság elől. Mintha szórakoztató módon szeretnénk hozzáférhetőbbé tenni az emberek számára az iskolában általában nem tanított művészetről szóló információkat. Ez volt az impulzusunk. Mivel grafikusan nem vagyunk jártasak, bár mozogunk, úgy döntöttünk, hogy kézzel rajzolunk. Akkoriban ez volt a legtermészetesebb számunkra.
NIKA: Véleményem szerint meg kell jegyezni, hogy nem vagyunk illusztrátorok. Nem lazítunk. Az első számból tanulunk meríteni, és véleményem szerint ez volt az első alkalom, hogy néhány zsírkrétát vettünk a kezünkbe. Tehát nem csak a kikapcsolódás, hanem az idegek, hogy nem igazán tudunk mit kezdeni az illusztrációkkal.
Még nagyobb csodálatot érdemel, mert a felkészülés mindenképpen sok időt és energiát igényel. Mennyi ideig tart az egész folyamat az ötlettől az adott szám megjelenéséig? Ha elkészült a szám?
REGINA: Valójában az egész megvalósítás valamivel többet vesz igénybe, mint csupán a kiadások közötti három hónap. Sok mindent előre megrajzolunk, vagy rajzolunk, ha valami a jövőben eszembe jut. Összességében ez a három hónap a legoptimálisabb idő.
NIKA: Véleményem szerint egy dupla oldal körülbelül 4-5 napot vesz igénybe.
Mit kell tenned szerzőként? Amit létrehozásakor használ?
NIKA: Grafikai programokat is használunk. Regina kézzel rajzol, általában mindent grafikusan dolgozok fel, hogy tisztán tartsam. Professzionális nyomtatókban nyomtatjuk. Előtte toltuk, vágtuk és pörgettük magunkat.
REGINA: Segítsen a barátoknak is, ha valamilyen interdiszciplináris vagy technikai tudásra van szükségünk. Még tankönyvek is! Az egyetemeken tanulmányozott témák kutatásával sokat merítünk belőlük.
Mely szerint állít össze egyedi számokat?
REGINA: Mindig előre megegyezünk, hogy milyen zenei és színházi témákat szeretnénk megvitatni ebben a számban. Aztán rajzolás után megpróbáljuk logikusan elrendezni valamilyen sorrendben, hogy legyen feje és sarka.
NIKA: Ugyanakkor valamikor egy olyan problémára bukkantunk, amelyet túl sokat akartunk mondani. Minden fontos volt nekünk. Rájöttünk, hogy a gyermekek gondolkodása egyáltalán nem képes befogadni. Mi sem voltunk. Tehát most eléggé óvatosak vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mit adunk oda.
Tehát a régi számokat jelenleg újra kiadják. Mi változott az első kiadásodtól az utolsóig?
REGINA: Nagyon. Ahogy Nika korábban említette, ezekben az első számokban rettenetesen sokat próbáltunk elmondani rettenetesen kevés oldalon. Ezek az új számok abban különböznek a legjobban, hogy csak azokra az információkra redukálódnak, amelyeket a legfontosabbnak érzékelünk, és a rajzok kissé eltérnek egymástól. Igyekszünk jobban rajzolni.
NIKA: Igen, vannak grafikáink is, amelyek segítenek minket, és egy lány, aki korrigál nekünk. Amikor kiadtuk az első számot, és alapvetően készen álltunk a nyomtatásra, a grafikus ezt nyomtatási formába helyezte, és elég csúnya számnak bizonyult. Megállapítottuk, hogy nem teljesen könnyű az oldalakat elrendezni úgy, hogy azok szín koherensek legyenek. Tehát valójában azon a napon vagyunk, amikor ő volt Szia kijönnek, mindent átdolgoztak újra. Véleményem szerint ez nagyon sokat tanított nekünk, most nagyon figyelünk arra, hogy ne történjen meg, hogy két hónap múlva mindent újra kell rajzolnunk.
Tehát néhány rajz már véget ért a kukában?
NIKA: Véleményem szerint rajzaink 90% -a ebbe a kosárba került. Az a tény. ezeket a dolgokat körbe rajzoljuk. De nem vesszük tragikusan.
Támogathatunk valamilyen módon? Küldjön például néhány zsírkrétát?
NIKA: Tudsz. Azt keressük, amit tudunk. Most támogatási kérelmet akarunk írni, és megnézzük. És főleg a terméket értékesítjük. Ez alapvetően egy módja annak, hogy támogasson minket, és mi az, ami egyszer megérdemelhet minket.
Ha jól megörökítettük, akkor Ön is dolgozik egy ruhatervezővel. Hogyan tükröződik ez az együttműködés a magazinban?
NIKA: Az volt az elképzelésünk, hogy a kar tagjait hívjuk segítségül. Ez az együttműködés az őskori számmal kapcsolatban olyan furcsa volt, mert az őskori divatról nem sokat lehet mondani. De nagyon kíváncsi vagyok, mivel ez a következő részekben is folytatódik. A filozófiára is ilyen módon akartunk összpontosítani. A filozófiát tanult emberek elmondanák nekünk. Még nem készítettük el teljesen, mint a következő számokban szeretnénk. De örülök a tett lépésünknek, hogy más emberekkel, más művészekkel akarunk együtt dolgozni, nem csak a buborékunkban, amelybe bezártuk magunkat, és senkit sem engedtünk be.
Van-e valamilyen jövőképe vagy terve a jövőben, amelyet szeretne megvalósítani?
NIKA: Az idő megmondja, ezeket a számokat is megmutatom. Ha például egy számot készítünk a 21. századról, el tudom képzelni, hogy beszélgetnénk az emberekkel, és valahogy együttműködnénk velük.
REGINA: Valószínűleg inkább ezekre a rövid távú célokra fogunk összpontosítani, vagyis sikeresen és sikeresen adjuk ki a következő számot.
Szeretne valamit továbbadni olvasóinknak és olvasóinak? Megpróbálhatja inspirálni őket.
REGINA: Valószínűleg azt szeretnénk mondani, hogy ha érdekli őket az ötletünk, akkor mindenképpen vásároljon magazint és támogasson minket. Élvezni fogunk néhány színt is (vagyis ha valakinek van otthon és nincs szüksége rá). És ha megvásárolja a magazint, akkor tetszhet.
Ha szeretné megnézni, hogyan néz ki a művészettel foglalkozó gyermekmagazin, megrendelheti a Magazin oldalán Szia a Facebookon vagy az Instagramon.
Simon Frolo, Petra Veltyova, 2.bc. KDŠ