Pozsony, Tökéletes 2011.
Zuzana Bočkayova Bruncková illusztrációi

kocsmában

Mit várhat egy olyan helytől, ahol sok sarok és szög van, dobozos bozóttal, lekváros raktárral, burgonya és alma raktárral, eldobott "értéktárgyak" archívumával, amelyek nosztalgikusan rejtve vannak, de alapvetően mintha nem is létezett? A pince a ház életének túlsó oldala. És veszélyes lehet.

Nem Petr Karpinský számára. A rejtélyek, titkok és kalandok környezete az optimális hely egy történet számára számára. Ezt már a korábbi gyermekkönyvekben is megtette. A How Ťukťuk és én kopogtattunk (2001) című debütálásában felfedezte a Ťukťuk manót egy háztömb radiátor titokzatos éjszakai hangjai mögött. A rejtélyek a következő könyvének is a tárgyai lettek: Mesék a misztériumok és titkok múzeumából (2007). Új könyvében a pusztító por közepette találta meg a főszereplőt. Rendkívüli lény, egy kis törpe Celestín, boldogan él családjával egy pinces panellakásban.

Mi várható a porral táplálkozó emberektől? Első pillantásra semmi jó. Végül is minden felnevelt gyermek tudja, hogy a por tabu. Nem kell belefúrni. A káros mikroorganizmusok veszélyesek benne. Azonban minden egészséges gyermeknek néha "megérintenie" kell a titokzatos port. Ez a könyv segít neki?

Karpinsky előítéletek nélkül halad. Ez azt mutatja, hogy az a környezet, amelyben él, vagy származása nem annyira fontos a hős számára. Az a fontos, hogy mit csinál élettörténetével.

Az első nap rejtéllyel kezdődik. A kis Celestín egy üres otthonban ébred. És ez számára sokk. Nem tudja, miért hagyta el a családja. Úgy gondolkodik, mint egy gyerek. Először azt hiszi, hogy a szülei játszanak vele. Aztán a bűntudat érzése támad. Aggódnak, hogy elmentek, mert nem elégedettek vele. Keresni kezdi őket. Rossz híreket talál röviddel ezután. Családját erőszakos diktatórikus csótányok rabolták el és rabszolgákként börtönbe zárták. Tehát úgy dönt, hogy megkeresi a szüleit, és felszabadítani akarja őket.

A Celestine története beavatási meseként jellemezhető. Feltárja azt a pillanatot, amikor a gyermek hős gyermeke felnőtté válik. Szülei felszabadításának módja Celestine érettségének, bátorságának és bölcsességének, jellemvonásainak bizonyítása, amelyek lehetővé teszik számára, hogy felnőtthez méltó cselekedeteket hajtson végre.

Karpinský úgy konstruálta a történetet, hogy az olvasó behatolhasson a főszereplők személyiségébe. Ebben a korban a gyerekek szeretnek azonosulni a hőssel. Annál is inkább, amelyik kívülről még kicsi, de ugyanakkor képes olyan dolgokra is, amelyekben még a nagyok is kudarcot vallanak. Például az alattomos és szinte legyőzhetetlen ellenségek elleni küzdelemhez. Celestine nem szuperman. És ebben a történet vonzó. Mint a hagyományos mesevilágban, neki is be kell fejeznie a próbákat. Nem mozdulna előre, ha a belső motívumok vagy a jellem integritása miatt kudarcot vallana. Karpinsky meggyőzően mutatja, hogy a hős nem fog egyedül maradni. Ahhoz, hogy nagyszerű dolgokat hajtson végre, a szívében helyet kell kapnia a barátok számára. Több szem jobban lát. A pince sötét sarkaiban pedig vigyázni kell a váratlan csapdákra és veszélyekre. Ezeket csak kölcsönös bizalommal lehet legyőzni. Történetünkben nagyon megindító. Az egyébként természetes ellenségű barátok - például a pók és a lepke - szintén barátokká váltak.

A jelenlegi "kultúra" az individualizmusba taszítja az embereket, és végül a magány felé tereli őket. A szuperhősök révén a gyerekeket alapvetően hazugságokban nevelik. A szuperhős mindent könnyen és könnyen kezel. Képes kezelni önmagát. A gyermekeket az élet kihívásainak leküzdésére szolgáló irreális elképzelés manipulálja. A szuperhősök számára nincs erőfeszítés, nincs belső küzdelem és nincs igazi karaktertesztelés, ami minden életpróba alapja.

Hét nap a kocsmában hosszú megterhelő időszak a rovarok, pókok, tölcsérek és lisztharmat számára. Sok döntés vár rájuk. Eldönthetik, hogy a családi klánjukra jellemző közös életelvek mire vezetik őket. Vagy aszerint, hogy mire figyelmezteti őket a félelem. Alternatív megoldásként a személyes előnyök szerint. A félelem sötétségétől a szabadságig vezető út azonban egyik irányba sem vezet. Egyes helyeken a pince sötétségének szinte démoni formája van (a kétségbeesés és a szomorúság helye). Ellenállhatnak, mert baráti közösségként működnek. Csak hinnünk kell, hogy ez az üzenet még a kis barátokhoz - olvasókhoz is eljut.