SaithLacroix

Pihentető történet Teeganról - egy leszbikusról és egy ikerről. Hogy a bűvész nem mindig jön, hogy az élet a távozásról szól, és p. Több

CERVENACIAPOCKA vacsora

Talán eljön a bűvész ✔

Pihentető történet Teeganról - egy leszbikusról és egy ikerről. Az a tény, hogy nem mindig jön egy bűvész, hogy az élet távozásról és találkozásról szól, a Mona Lisa-nak nem csak a tengerparton kell lennie.

11. Hívhatlak Jean-nak?

Szédítő sebességgel publikálom. A 41 fejezet egyszer-kétszer itt lesz: D De a következőtől kezd érdekes lenni:)

Vivian reggel felébresztett. Normális esetben azt mondanám neki, hogy most megvan a fő ok arra, hogy megöljem, vagy valami ilyesmi, de most nem tudtam.

Ételekkel teli tálcát tartott a kezében, és szomorúan rám mosolygott.

- Tegnap el kellene kezdenem fizetni neked.

- Nem te vagy az, akinek valamit vissza kellene fizetnie - mondtam neki, és megfogtam egy csésze kakaót, miközben Vivian az ágy másik végén ült.

- Tudom - hajtotta le a fejét -, de ez engem zavar. Van egy olyan érzésem. Ha később jönnénk, vagy nem hagynám cserben.

- Vivian - mondtam rám nézve -, nem a te hibád vagy bármelyikünk, igaz? A szülei, barátai vagy az egész társadalom hibája, hogy nem mutatták meg neki, hogy ez normális. "

- Most egy hétre Brazíliába ment. Még mindig beszélni akartam vele - sóhajtott a nő -, de ez felbecsülhetetlen volt.

"Egy hét múlva lehűl, és talán megfeledkezik róla. Ha valakinek beszélnie kellene vele, az én vagyok."

Rémült tekintettel nézett rám.

"Nem hiszem, hogy többet csinál velem. Nem beszélek vele, amíg van valaki az ágyban, és nem sokkal a szex után leszek" - nyugtattam meg. - Ne aggódj - mosolyogtam és megettem a pirítóst, amit készített.

"Szereted?" témát váltott.

- Kiválóak - dicsértem magam. Nagyon jóak voltak, még mindig melegek, és hallani lehetett, ahogy ropognak.

- Örülök, hogy ezt is köszönhetem neked mindazért, amit értem tettél - jöttek ismét a könnyei a szemébe. "Igazán szeretlek."

- Vivian - tettem félre a tálcát és átöleltem. "Én is szeretlek. Kérlek, ne csinálj ilyet. Komolyan. Lehetett volna rosszabb is. Ne gondolj tovább, és mosolyogj újra" - biztattam.

Egy kicsit elmosolyodott.

- Ma este elkészítem az ebédet, és meghívlak ma este.

"Komolyan?" meglepett. Nem emlékszem, mikor ajánlotta fel magának, hogy ebédet készít, vagy valamikor meghív.

- Mondom neked. Mindennel tartozom. Semmi különös. Kirándulni akartalak, de nem tudom, mit szeretnél.

"Szeretném, de az ebéd elkészítése és a vacsorára való meghívás önmagában nagy ügy."

- Ha-ha - mosolygott. "Teljesen kitakarítom a szobámat, majd elkészítem az ebédet. Ha felhívsz valamit, ma olyan vagyok, mint a szolgád."

-Hívhatlak Jean-nak? -Kérdeztem mosolyogva.Láttam benne, hogy erősen nemet akar mondani nekem.

- Hívj, amit csak akarsz - mondta végül -, de nem keresem fel.

Aztán a szobájába sétált. Játszottam néhány CD-t reggeli dalokkal, kényelmesen reggeliztem és a zene ütemére ringattam.

- Jean! - kiáltottam rá, amikor üres volt a tányérom.

Vivian kinyitotta az ajtót, de nem szólt semmit.

- Befejeztem - mosolyogtam, és átadtam neki egy tálcát. - Lehetséges, hogy lencsét kaptam?

- Visszaélsz vele - mondta nekem a küszöbön.

- Tudom - teljes mértékben beismertem tetteimet, ágyba vittem a számítógépet, és bekapcsoltam. Mielőtt elkezdte, elvettem a Rubik-kockát, és összehajtottam a fehér részt, hadd legyen valami változás.

CERVENACIAPOCKA: hogy van Miss Daisy?

MONALISA: eljön a leckéimre, hogyan kell megfelelően mosolyogni

CERVENACIAPOCKA: Örülök, hogy ezt hallottam

MONALISA: Régóta nem hallottam, mit csinál egy farkas.

CERVENACIAPOCKA: hírszerző szolgálataim nem túl megbízhatóak vagy rendszeresek, de megpróbálom kijavítani

MONALISA: Remélem, mert ön a kedvenc előadóm

CERVENACIAPOCKA: tényleg? díjat nyerni

MONALISA: én! Haha

Az ajtó kinyílt, és Vivian, aki még mindig pizsamát viselt, kinyitotta: "Tetszik neki", és átnyújtotta nekem a levét.

"Nincsenek lencséink. Nem tudom, hol osztották meg őket, mert nagyon sok készletünk volt az ön kérésére, ezért a szellem valószínűleg elvitte őket" - magyarázta nekem, mielőtt bármit is kérdezhettem volna.

- Legalább hagyhatott linket linkkel vagy pénzzel.

"Tehetne. Egyébként egy óra múlva lesz az ebéd. Ha elkészítem", távozott, de hallottam, hogy motyog: "A recept elég furcsa, mondták."

Elmosolyodtam, hogy végre megtanul főzni.

És talán nem is, egyáltalán nem.

Inkább folytattam az egyik kedvenc tevékenységemet.

CERVENACIAPOCKA: ez nem hangzik rosszul

MONALISA: de a feltétel az, hogy a titkosszolgálatai rendszeresebbek legyenek

CERVENACIAPOCKA: elértük már a feltételeket? de ezzel nem tudok egyetérteni, mert a hírszerző szolgálatok különféle változóktól függenek, például Énem mentális állapotától, testem egészségétől és más olyan másodlagos körülményektől, amelyeket nem tudok befolyásolni.

MONALISA: problémát jelent, mert a nyertes nyeremény ezeken a körülményeimtől függ, de úgy gondolom, hogy az lesz a legjobb, ha személyes találkozót szervezünk és mindent konzultálunk. vacsora?

CERVENACIAPOCKA: a vacsora rendben lesz, de éppen ma meghívott egy farkas, hogy pótoljam azokat a tényeket, amelyeket a múltban okozott nekem

MONALISA: milyen tények?

CERVENACIAPOCKA: csak olyan apróságok, mint a rendszeres étkezés (mintha menza lennék), a fűzfűzzé való átalakulás, bevezeti az óvodákat, és nem utolsósorban egyszer elvesztette az USB-t, amelynek kiszámíthatatlan személyes értéke volt

MONALISA: ebben az esetben elítélem őt havi vacsora meghívásáért, és akasztóvá vált a vásárlásokért

CERVENACIAPOCKA: de egy vacsora hozzád tartozik

MONALISA: Ne aggódj, ezt nem felejtem el

CERVENACIAPOCKA: Valószínűleg segíteni fogok neki ebéd közben, mert nem tervezem, hogy nálunk látunk tűzoltókat vagy mentőket.

"Mit csinálsz itt?" - kérdezte Vivian, amikor bejöttem a konyhába.

- Segíteni jöttem - mondtam.

"Ó, köszönöm!" megölelt. - Nem tudom, hogy a krumpli. Nos, valószínűleg annak kellene lennie.

- Megnézem őket - válaszoltam, és villával teszteltem őket, miközben Vivian felszeletelte a csirkemelleket. - Remekek lesznek - mondtam neki, és kezébe vettem egy konyharuhát.

Vivian valami érthetetlen okból átadott nekem egy szűrőt.

- Sajnálom, de nem teszem a fejemre, nem hiszek a repülő spagetti szörnyetegben.

- Mi van? Van burgonyád.

- Ez egy ilyen meggyőződés - kezdtem, de úgy döntöttem, hogy a „mi” csak egy retorikai kérdés, és egyáltalán nem érdekelte. Levettem róla egy szűrőt és mellé tettem. - A burgonya nem erőlködik, csak egy takaróra van szükség.

- De még egy szűrő sem lenne rossz - védte meg tettét.

"Nem, talán forradalmasítani fogja, és idővel a burgonya átszűrődik a szűrőn" - gondoltam.

- Amint megáll, javaslom Eddie-nek, aztán megállt, de aztán azonnal azt mondta: - Jön.

Ránéztem. "Beszélhetünk róla, nem esküszik, és nem az FBI vagy a CIA oltalma alatt áll."

"Igen, igen. Igazad van" - ismerte el a nő. - Na és most mi lesz? ott állt egy tál szeletelt hússal.

- Nem tudom, mit akartál csinálni.

Az asztalra mutatott, ahol a szakácskönyv feküdt. - Sajttal van.

- Ööö, jó választás - bókoltam neki, amikor észrevettem a receptet. "Le kell vágnod a hagymát, és elkezdheted elkészíteni, míg én elkészítem a mártást, majd együtt készül. Saláta is jó lenne. Nem csinálnál levest?" Megpördültem neki.

- Nos - nem tudta a lehető leghamarabb.

- Vágd a hagymát - nyújtottam át neki. Inkább csak egy utasítást adtam neki, és elmentem elkészíteni a sajtmártást.

Szép érzés volt vele főzni. Csak beszélgettünk, miközben létrehoztunk valamit, ami mindkettő számára előnyös lenne.

Egy óra múlva minden készen állt és elkezdhettünk enni, ami nagyon jól sikerült. Talán azért, mert amikor ketten sikerülnek, több a szeretet benne. Aztán Vivian, mint rendes szolgáló, az edényekért volt felelős, én pedig könnyedén elmehettem a szobámba.