Modern társadalom vagyunk és elvetettük a bálványimádást, de kívánságainkat továbbra is egy másik világnak címezzük
Felugrottam Ciprusra, hogy egy kényelmes dobozt keressek, és véletlenül eljutottam Szent Salamon katakombáiba. A legenda szerint a szent a katakombákba rejtőzött a rómaiak üldöztetése elől. Elárasztották a nyílást, és kegyetlen és lassú halálra ítélték. Amikor 200 évvel később helyreállították az alagsor bejáratát, Solomonist életben találták.
Egy meredek és sötét lépcső vezetett több szobába a mobiltelefon fényében, ahol az ikonok képeit összekeverték a falhoz rögzített szövetcsomókkal, zsebkendőkkel, szalagokkal, kapukkal, valamint csomózott mikrotén zsebekkel és hajszálakkal. Az oltár alatt lévő gyertyákból kilogrammnyi oldott viaszt tekertek fel áldozati palackokat és üres palackokat is. Az ókeresztény vallásosság és az ókori pogány szertartások furcsa keverékének légkörét a mennyezetre akasztott seprű tette teljessé, amelyet Blair Witch rejtélyéből vágtak ki.
A katakombák bejárata felett hatalmas szent fa nő, amelynek koronáját szintén több száz szalag, ruhadarab vagy kötés tölti ki. Ők a hívők szent fogadalmi ajándékai vágyaik teljesítéséhez és betegség előidézéséhez.
Eszembe juttatta az afrikai dzsungel fétisszegeit. A varázsló az ünnepség alatt a körmöt nyomja, hogy teljesítse az ügyfél kívánságát. A sikeresek fetiszeit körmök díszítik, mint a sündisznókat. Aztán imádkozni mennek a templomba, hogy működjön a varázslat. Közvetítők ügyfeleik vágyai, az ősök szelleme és Isten között. Mint a szegény Solomonis vagy a szentek, akik közbenjárnak értünk.
Több éve figyelemmel kísérem a gyógyítók és varázslók munkáját a kameruni hegyekben.
Hasonlóságokat találok a mágikus rituálékban az Egyenlítő körül és hazánkban. Népgyógyítóink, boszorkányaink és ún a sirályok ugyanazt a gyakorlatot alkalmazták, és gyakran használtak azonos szimbólumokat. Most nem a különféle modern sarlatánokra és csalókra gondolok, akik "csodával határos módon gyógyítanak" és hasznot húznak az emberi nyomorúságból, hanem az utolsó néhány emberre, akik fenntartják az évszázadok óta átadott hagyományokat. A varázslat ugyanazon forrásból származik mindkét helyen. Az alapvető különbség az egyház és a nyilvánosság munkájuk szemlélete. Míg Afrikában a közvélemény a mágikus cselekedeteket és a sámánok munkáját az élet természetes részének tekinti, hazánkban az ilyen gyakorlatokat gonosznak, valami pokolian, elítélendőnek vagy téveszmének tekintjük.
A modern időkkel a népi varázslat eltűnt hazánkban, és a kommunizmus korszaka is nagy szerepet játszott (lásd Kateřina Tučková Žítkov istennői). Ésszerűségünk feledésbe merítette a régi gyakorlatokat, és Morena elégetése csak úgy maradt, mint egy falu összeomlása, ami különlegessé teszi az ital lehetőségét. A pogány ünnepeket nem feltűnően cserélték az egyházi ünnepekre.
Modern társadalom vagyunk, és már régen felhagytunk a bálványimádással, de kívánságainkkal és könyörgéseinkkel mégis egy másik világhoz fordulunk. Egy ősi, varázslatos afrikai közösségben az emberek egy varázsló kezébe adják vágyaikat, egy adott élőlénynek, aki felelős a munkájáért. Amíg egyedül próbálják megvalósítani álmaikat, eddig - csakúgy, mint mi - nem jöttek el.