Az ADHD-ról manapság viszonylag gyakran beszélnek. A megadott információk azonban gyakran helytelenek. Milyen tévhitek társulnak gyakran ehhez a rendellenességhez?
Az ADHD 175 tanulmányának metaanalízise világszerte azt becsüli, hogy a lakosság 7,2 százaléka szenved ADHD-ban, és durva becslés szerint világszerte 129-19 gyermek, világszerte 129 millió gyermek. Ez a rendellenesség különféle tünetekkel nyilvánul meg, amelyek belülről kezdődnek, majd később kívülről láthatók, különösen a viselkedésben. Ez egy olyan rendellenesség, amely nemcsak a gyermekeket, hanem a felnőtteket is érinti, és jelentősen befolyásolja és bonyolítja egész életüket. Legyen szó energiafogyasztásról és képtelenségről birtokolni, vagy képtelenséget betartani a határidőket vagy a feladatokat. Bár az ADHD valóban széles körben elterjedt szinte az egész lakosság körében, még mindig sok olyan ember van, aki nagyon keveset tud a rendellenességről, és ezért hajlamos hinni az ADHD-vel kapcsolatos különféle mítoszokban és tévhitekben. Vessen egy pillantást a leggyakoribbakra.
Mítosz 1: Az ADHD nem valódi rendellenesség
Az ADHD-t a világ legtöbb orvosi, pszichiátriai, pszichológiai és oktatási intézménye vagy szövetsége rendellenességnek tekinti. Az egyik legjelentősebb tényező, amely hozzájárul az ADHD-val kapcsolatos kételyekhez, az a tény, hogy nincs olyan speciális teszt, amely végérvényesen azonosíthatja a rendellenességet. Más rendellenességektől eltérően az ADHD nem diagnosztizálható laboratóriumi vagy képalkotó vizsgálatokkal. Ennek ellenére vannak pontos kritériumok és sajátosságok, amelyeknek meg kell felelniük a diagnózisban. Az orvosok és a pszichológusok ezután megvitathatják, hogy figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességről van-e szó, a kritériumok, az egyén egészségi állapota és egyéb kapcsolódó információk alapján. Egy másik problémás terület a diagnózis a rendellenesség tünetein alapul. Igaz, hogy az ADHD tüneteit nem mindig határozzák meg egyértelműen. Az ADHD a viselkedés egyfajta folytonosságán létezik. Mindannyiunknak néha nehézségei vannak a határidők betartása vagy betartása, vagy valamire hosszú ideig figyelni, de az ADHD-ben szenvedő embernél a tünetek olyan súlyosak, hogy befolyásolják és súlyosan megzavarják mindennapi működését.
Mítosz 2: Az ADHD-t a szülők és rossz nevelésük okozza
A szülőket általában azzal vádolják, hogy ADHD-s gyermekük van. Úgy gondolják, hogy ez a nevelési stílusukhoz vagy a gyermekkel való interakcióhoz kapcsolódik. Figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség nem fordul elő. Minden olyan gyermek, aki kaotikus családban, vagy olyan családban nő fel, ahol a nevelés helytelen módja van, hátrányosan érintheti a helyzet, de ez nem jelenti azt, hogy figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességet okozna. Bár ezek a tényezők jelentősen megnehezíthetik a szülők és gyermekeik életét és az ADHD-vel való megbirkózást, önmagukban nem okozják a rendellenességet. Ha a szülők nevelési stílusukon akarnak dolgozni, akkor a kutatások azt mutatják, hogy a figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenességben szenvedő gyermekeknek a várakozások és következmények, valamint a tevékenységek kiszámíthatósága, azaz a rutinja a legjobban tisztázható és következetes.
Mítosz 3: Csak gyermekek szenvedhetnek ADHD-vel
Az ADHD tüneteinek hét éven belül meg kell jelenniük, hogy megfeleljenek a diagnózis kritériumainak, de sok egyén felnőtt koráig diagnosztizálatlan marad. Nem ritka, hogy a szülőt gyermekével egy időben diagnosztizálják. Amikor egy felnőtt megismeri az ADHD-t, észrevenni kezdi, hogy van-e valamilyen ismert tünete. Egyszerűen könnyebb meglátni önmagát egy gyerekhez képest. Mindenesetre a tünetek felismerése és kezelése hogyan lehet igazán megnyugtató. Továbbá, ha egy idősebb gyermeknél ADHD alakul ki, annál idősebbek a tünetei. Ez azt jelenti, hogy az ADHD-ban szenvedő felnőttnek nem lesz túlzott hiperaktivitása, inkább gyakori nyugtalansága vagy képtelenség fenntartani a figyelmet. Nagyon fontos, hogy az ADHD-t minél előbb kezeljék, mert ha nem foglalkoznak vele, a munka és a magánélet jelentősen megnehezítheti a felnőttek számára. És természetesen tükröződhet más területeken vagy más rendellenességek, például depresszió, túlzott szorongás vagy kábítószer-fogyasztás kialakulásában is.
Mítosz 5: A fő és mindig jelen lévő tünet a hiperaktivitás
Fontos megjegyezni, hogy bár a teljes név figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség, az ADHD sok más tünetet is magában foglal. A tünetek alapján az ADHD-t is több típusra osztjuk. Az első típus az ADHD, főleg hiperaktív-impulzív, akkor lehet figyelmetlenség-túlsúlyos vagy kombinált típusú ADHD. A hiperaktív viselkedés főleg a hiperaktív-impulzív típusban fordul elő, de nem tartozik a túlnyomórészt figyelmetlen típusba. A könnyebb megértés érdekében ezt az ADHD-t ADD-nek, azaz figyelemzavarnak is nevezik. Az ilyen embert gyakran álomszerű személynek nevezik, és könnyen elvonja a figyelmét. Lehet rendezetlen, gondatlan vagy feledékeny. Az ilyen típusú rendellenességeket gyakran figyelmen kívül hagyják, mert a tünetek nem annyira zavarják a társadalmat és az egyén környezetét. A tünetek azonban továbbra is kellemetlenek annak a személynek, akinek meg kell tapasztalnia őket.
Mítosz 6: Az ADHD-s betegek egyáltalán nem tudnak koncentrálni
A rendellenesség nevét tekintve zavaró lehet valakinek, ha látja, hogy egy ADHD-s személy valamilyen tevékenységre koncentrál. Ezért helyénvaló, hogy az emberek rájöjjenek, hogy az ADHD a figyelem szabályozásával kapcsolatos probléma, nem pedig az általános koncentrációs képtelenség. Bár az ADHD-s betegek nehezen tudnak összpontosítani a feladatokra és elvégezni azokat, nem ritka, hogy képesek odafigyelni valamire, ami valóban érdekli őket. Ez jellemző azokra a gyerekekre, akik első ránézésre semmire sem fordítanak részletes figyelmet, de ha valami valóban érdekli őket, akkor órákat is szentelhetnek rá.
Mítosz 7: A gyógyszerek gyógyíthatják az ADHD-t
A gyógyszerek nem gyógyítják az ADHD-t, de segíthetnek a tüneteinek kezelésében, ha orvos vagy pszichológus tanácsára használják őket. Igaz, hogy az ADHD krónikus, egész életen át tartó betegség. Ha valaki gyermekkorában ADHD-kezelésben részesült, nagy a valószínűsége annak, hogy felnőttként, igazított dózisokban is beveszi. Az embereknek ugyanazok az ADHD tünetei lehetnek, mint gyermekeknek és felnőtteknek, vagy néhány tünet megváltozhat, vagy akár enyhülhet. Az agy fejlődési változásai részben magyarázzák ezeket a változásokat, de tükrözhetik azt is, hogy valaki megtanulta kezelni a tüneteket. Fontos felismerni, hogy az ADHD-s betegek egész életük során megpróbálnak olyan stratégiákat találni, amelyek segítenek jobban kezelni az életet ezzel a rendellenességgel, annak ellenére, hogy a szükséges gyógyszereket szedik.
Nagyon sokat leírtak az ADHD-ról. Ezért jó, ha rájövünk, hogy nem kell minden igazat garantálni, hogy igaz legyen. Gondolkodnunk kell az információn, és esetleg ellenőrizni kell, hogy ne higgyünk a tévhitekben.