tbl flm 20x5 mg (blis.PVC/Al)
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
A változásról szóló értesítés 1. számú melléklete, ev. Sz .: 2012/08991
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
filmtabletta
MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden Thyrozole 5 mg filmtabletta 5 mg tiamazolt tartalmaz.
Minden Thyrozole 10 mg filmtabletta 10 mg tiamazolt tartalmaz.
Az 5 mg Thyrozole 200 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz, lásd a 4.4 pontot.
A 10 mg Thyrozole 195 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz, lásd a 4.4 pontot.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
Thyrozole 5 mg - sárga, kerek, 9 mm-es, mindkét oldalán domború filmtabletta, mindkét oldalán bemetszéssel.
Thyrozole 10 mg - szürke-narancssárga, kerek, 9 mm-es, mindkét oldalán domború filmtabletta, mindkét oldalán bemetszéssel.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
KLINIKAI JELLEMZŐK
Terápiás javallatok
A hyperthyreosis kezelése, ideértve:
a hyperthyreosis konzervatív kezelése, különösen kicsi vagy hiányzó golyva esetén,
a műtét előkészítése a pajzsmirigy túlműködésének minden formája esetén,
sugárterápiára való felkészülés, különösen súlyos pajzsmirigy-túlműködésben szenvedő betegeknél,
átmeneti kezelés radiojód beadása után,
megelőző kezelés hipertireózis látens formájában, autonóm adenómában vagy kórelőzményében a pajzsmirigy túlműködésében a jód beadása előtt (pl. jód kontrasztanyag).
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A tiamazol a karbimazol aktív metabolitja, de 1 mg tiamazol nem egyenértékű 1 mg karbimazollal. Ezt figyelembe kell venni a tiamazol-kezelés megkezdésekor, vagy a karbimazolról a tiamazolra történő áttéréskor. A következő adagolási ajánlásokat kell betartani.
Általános adagolási javaslatok
Adagolás felnőtteknél
A betegség súlyosságától és a jódbeviteltől függően a kezelést általában napi 10–40 mg tiamazol adaggal kezdik. Sok esetben a pajzsmirigyhormon termelésének gátlása általában napi 20-30 mg tiamazol kezdeti dózisával érhető el. Kevésbé súlyos esetekben előfordulhat, hogy nem szükséges a teljes gátló dózis, ezért alacsonyabb kezdő dózist is fontolóra lehet venni. Súlyosabb hyperthyreosis esetén 40 mg tiamazol kezdő adagra lehet szükség.
Az adagot az egyéni feltételeknek megfelelően állítják be, a beteg anyagcsere-állapotától függően, amelyet a pajzsmirigyhormon szintjének alakulása határoz meg.
A fenntartó kezeléshez az alábbi eljárások egyike ajánlott:
napi 5-20 mg tiamazol fenntartó adag levotiroxinnal kombinálva a pajzsmirigy alulműködés megelőzésére,
monoterápia napi 2,5-10 mg tiamazol adagokkal.
A jód által kiváltott hyperthyreosis nagyobb dózisokat igényelhet.
Alkalmazás gyermekeknél és serdülőknél (3-17 éves korig)
Gyermekek és serdülők (3–17 éves) kezelésének kezdő adagját a betegek testtömegének megfelelően kell beállítani. Általában a kezelést 0,5 mg/kg dózissal kezdik, elosztva 2 vagy 3 egyenlő dózisra. A fenntartó kezelés érdekében az adag csökkenthető és naponta egyszer adható be, a beteg kezelésre adott reakciója alapján. A hypothyreosis megelőzéséhez további levotiroxin-kezelésre van szükség.
A teljes napi 40 mg-os napi adagot nem szabad túllépni.
Alkalmazás gyermekeknél (2 éves vagy annál fiatalabb)
A tiamazol biztonságosságát és hatásosságát 2 éves vagy annál idősebb gyermekeknél nem szisztematikusan értékelték.
Ezért a tiamazol alkalmazása 2 éves vagy fiatalabb gyermekek számára nem ajánlott.
A pajzsmirigy túlműködésének konzervatív kezelése
A kezelés célja az euthyroid metabolikus állapot és a hosszú távú remisszió elérése a kezelés korlátozott időtartama után. A kezelt betegektől függően a remisszió legfeljebb
Az esetek 50% -a egy év után. A remisszió jelentett előfordulási gyakorisága jelentősen változik azokban az esetekben, amelyek nem magyarázzák teljes mértékben a mögöttes okokat. Azok a tényezők, amelyek valószínűleg működni fognak itt, a pajzsmirigy-túlműködés típusa (immunogén vagy nem immunogén), a kezelés időtartama, a tiamazol adagja, valamint a jód bevitele az élelmiszerekben és a táplálék-kiegészítőkben.
A hyperthyreosis konzervatív kezelése általában 6 hónaptól 2 évig tart (átlagosan 1 év). Statisztikailag a remisszió lehetősége a kezelés időtartamával növekszik. Azokban az esetekben, amikor a betegség remissziója nem érhető el, és végleges terápiák nem alkalmazhatók, a tiamazol hosszú ideig a lehető legalacsonyabb dózisban adható be, alacsony levotiroxin adag nélkül vagy kombinálva.
A nagymértékű golyvával és összehúzódó légcsővel rendelkező betegek csak rövid távú kezelést kaphatnak tiamazollal, mivel a hosszú távú alkalmazás indukálhatja a golyva növekedését. A kezelés (TSH szint, tracheális átmérő) gondos monitorozása szükséges. A kezelést a levotiroxin további adagolásával kell kombinálni.
Preoperatív kezelés
Az ideiglenes előkezelés (3-4 hétig vagy hosszabb ideig, ha egyénileg szükséges) hozzájárulhat az euthyroid metabolikus állapot eléréséhez, ezáltal csökkentve a műtét kockázatát.
A műtéti kezelést azonnal el kell végezni, amint a beteg euthyreosisban szenved. Ellenkező esetben a levotiroxint kell beadni. A kezelést a műtét előtti napon le lehet állítani.
A tiamazol által kiváltott törékenység növekedése és a pajzsmirigy szövetéből származó vérzés kockázata kompenzálható a műtét előtti utolsó tíz napban nagy adag jód további preoperatív beadásával (Plumer jódkezelése).
Kezelés a radiojód felvitele előtt
A hyperthyreosis súlyos eseteiben különösen fontos az euthyreosis elérése a radioaktív jód beadásának megkezdése előtt, mivel ritka esetekben tirotoxikus krízis lépett fel ilyen kezelés nélkül ilyen kezelés után.
Megjegyzés: A tionamid-származékok csökkenthetik a pajzsmirigy szövetének érzékenységét a radioaktív jód beadására. Tervezett radiojód-terápiával kerülni kell az autonóm adenómák paranodularis szövetének aktiválását előzetes kezeléssel.
Átmeneti kezelés radiojód felvitele után
A kezelés időtartamát és az adagolást egyénileg kell beállítani, a klinikai állapot súlyosságától és a rádiójód-terápia hatékonyságának becsült idejétől (kb. 4-6 hónap) függően.
A jódtartalmú anyagok diagnosztikai célú beadása következtében hyperthyreosis kialakulásának kockázatával küzdő betegek megelőző kezelése
10-20 mg tiamazol és/vagy 1 g perklorát napi dózisát általában körülbelül 10 napig adják be (például vese által kiválasztott kontrasztanyag esetén). A kezelés időtartama attól függ, hogy a kontrasztanyag mennyi ideig marad a testben.
Speciális betegcsoportok
Májkárosodásban szenvedő betegeknél a tiamazol plazma clearance-e csökken. Ezért a lehető legalacsonyabb dózist kell beadni, és a betegeket szorosan ellenőrizni kell.
Mivel a tiamazol farmakokinetikájáról vesekárosodásban szenvedő betegeknél nem állnak rendelkezésre adatok, szoros, a beteg figyelemmel kísérése mellett, gondos egyéni dózismódosítás javasolt. A lehető legkisebb adagot kell adni.
Bár idős betegeknél nem várható az adag felhalmozódása, a beteg szoros figyelemmel kísérése mellett gondos egyéni dózismódosítás javasolt.
Az alkalmazás módja
A tablettákat egészben, sok folyadékkal kell lenyelni.
A hyperthyreosis nagy dózisú kezelésének kezdetén a fenti napi adagokat fel lehet osztani és rendszeres időközönként bevehetik a nap folyamán.
A fenntartó adag reggelenként vagy reggel után azonnal bevehető.
4.3 Ellenjavallatok
A tirozolt nem szabad alkalmazni olyan betegeknél:
túlérzékenység tiamazollal, más tionamid-származékokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben,
mérsékelt vagy súlyos vérbetegségben (granulocytopenia),
kolesztázissal a kezelés megkezdése előtt, amelyet nem a pajzsmirigy túlműködése okoz,
a karbimazollal vagy tiamazollal végzett kezelést követően korábbi csontvelő károsodásokkal.
A tiamazollal és a pajzsmirigyhormonokkal végzett kombinált terápia ellenjavallt terhesség alatt (lásd 4.6 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A tirozolt nem szabad olyan betegeknél alkalmazni, akik:
anamnézisében enyhe túlérzékenységi reakciók (pl. allergiás kiütés, viszketés).
A tiamazolt csak rövid ideig szabad alkalmazni, és szoros ellenőrzés alatt kell tartani a következőket:
nagy golyva légcső-összehúzódással a golyva növekedésének kockázata miatt.
Agranulocytosisról az esetek körülbelül 0,3–0,6% -ában számoltak be, és a beteget a kezelés megkezdése előtt tájékoztatni kell a tünetekről (stomatitis, pharyngitis, láz). Általában a kezelés első heteiben fordul elő, de előfordulhat néhány hónappal a kezelés megkezdése után és az újrakezdéskor is. A vérkép gondos ellenőrzése ajánlott a kezelés előtt és után, különösen a már meglévő enyhe granulocytopenia esetén. Ezen tünetek bármelyike esetén, különösen a kezelés első heteiben, a beteget utasítani kell arra, hogy haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot orvosával vérképvizsgálat céljából. Ha az agranulocitózis igazolódik, a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni.
Egyéb myelotoxikus mellékhatások ritkák az ajánlott dózisokban. A myelotoxikus mellékhatásokról gyakran beszámoltak a nagy dózisú tiamazol (kb. 120 mg naponta) alkalmazásakor. Ezt az adagot csak meghatározott indikációk esetén (súlyos betegség, tirotoxikus krízis) szabad alkalmazni. A csontvelői toxicitás tiamazol-kezelés során történő alkalmazásához meg kell szüntetni a gyógyszer alkalmazását, és ha szükséges, át kell állni egy másik tirosztatikus szerre.
A túladagolás szubklinikai vagy klinikai hypothyreosishoz és a pajzsmirigy növekedéséhez vezethet a megnövekedett TSH-szint miatt. Az euthyreoidizmus elérésekor a tiamazol adagját azonnal csökkenteni kell, és ha szükséges, a levotiroxint együtt kell adni. A tiamazol teljes abbahagyása és önmagában a levotiroxin folytatása nem ajánlott.
A tiamazol-kezeléssel a pajzsmirigy növekedése a TSH szuppressziója ellenére az alapbetegségnek köszönhető
és levotiroxinnal történő további kezeléssel nem akadályozható meg.
A normális TSH szint elérése döntő fontosságú az endokrin orbitopátia vagy a súlyosbodás kockázatának minimalizálása érdekében. Ez az állapot azonban gyakran nem függ a pajzsmirigybetegség lefolyásától. Az ilyen szövődmény nem indokolja a megfelelő kezelési rend megváltoztatását, és nem tekinthető a megfelelően beállított kezelés káros hatásának.
Az esetek alacsony százalékában késleltetett hypothyreosis léphet fel a tireosztatikus kezelés után további ablációs intézkedések nélkül. Ez valószínűleg nem káros gyógyszerreakció, hanem a pajzsmirigy parenchyma gyulladásos vagy romboló folyamatának következménye az alapbetegség miatt.
A hyperthyreosis kórosan megnövekedett energiafogyasztásának csökkentése (általában kívánatos) súlygyarapodáshoz vezethet a tiamazol-kezelés alatt. A betegeket tájékoztatni kell arról, hogy a klinikai állapot javítása normalizálja energiafogyasztásukat.
A tirozol laktózt tartalmaz, ezért ritka, örökletes galaktóz-intoleranciában, Lapp-laktáz-hiányban vagy glükózfelszívódási rendellenességekben szenvedő betegeknél nem alkalmazható.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A jódhiány növeli a tiamazolra adott pajzsmirigy-választ, a jódfelesleg pedig csökkenti ezt a választ. Egyéb közvetlen kölcsönhatások más gyógyszerekkel nem ismertek. Figyelembe kell venni azonban a hyperthyreosisban felgyorsuló egyéb gyógyszerek metabolizmusát és eliminációját. Normalizációjuk a pajzsmirigy működésének fokozatos normalizálódása kapcsán következik be. Szükség esetén az adagolást módosítani kell.
Továbbá vannak bizonyítékok arra, hogy a hyperthyreosis kezelése normalizálhatja a fokozott antikoaguláns aktivitást hyperthyreosisban szenvedő betegeknél.
Gyermekeken és serdülőkön nem végeztek interakciós vizsgálatokat.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
A terhesség általában pozitív hatást gyakorol a pajzsmirigy túlműködésre. A hyperthyreosis kezelésére azonban gyakran van szükség, különösen a terhesség első hónapjaiban. A terhesség alatti kezeletlen hyperthyreosis súlyos szövődményekhez, például koraszüléshez és rendellenességekhez vezethet. A tiamazol nem megfelelő adagjaival történő kezelés által kiváltott hypothyreosis ugyanakkor vetélési hajlammal is jár.
A tiamazol átjut a placenta gáton, és a magzati vérben eléri azokat a koncentrációkat, amelyek megfelelnek az anyai szérumkoncentrációnak. A nem megfelelő adagolás golyva és hypothyreosis kialakulásához vezethet a magzatban, és a születési súly csökkenéséhez is vezethet. A tiamazollal kezelt nőknél született újszülöttek fejének részleges bőraplazisáról többször is beszámoltak. Ez a hiba néhány hét alatt spontán gyógyult.
Ezenkívül a tiamazol nagy dózisú kezelése a terhesség első heteiben összefüggésbe hozható a különböző rendellenességek valamilyen mintázatával, pl. choanalatresia, nyelőcső atrézia, hipoplasztikus mellbimbók, késleltetett mentális és motoros fejlődés. A fenti megállapításokkal ellentétben számos prenatális tiamazol-expozícióval végzett esettanulmány nem mutatott ki morfológiai fejlődési rendellenességeket, pajzsmirigy-érintettséget vagy a gyermek fizikai vagy értelmi fejlődését.
Mivel az embriotoxikus hatások nem zárhatók ki teljesen, a Thyrozole terhesség alatt csak alapos előny-kockázat értékelés után alkalmazható, és csak a legalacsonyabb hatásos dózisban, a pajzsmirigyhormonok további beadása nélkül.
A tiamazol átjut az anyatejbe, ahol eléri az anyai szérumkoncentrációnak megfelelő koncentrációt, ezért fennáll a hypothyreosis kialakulásának kockázata a csecsemőben.
A tiamazol-kezelés alatt szoptatás lehetséges; a pajzsmirigyhormonok további beadása nélkül azonban csak napi 10 mg-ig terjedő alacsony dózis alkalmazható.
Az újszülöttek pajzsmirigy működését rendszeresen ellenőrizni kell.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A tiamazol nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A mellékhatások értékelése az előfordulás gyakoriságának következő meghatározásain alapul: