Kulcscsont és humerus
Ezekkel a törésekkel kórházunkban elég gyakran találkozunk. A törés leggyakoribb oka egy olyan esés, amelyben a beteg testének jobb vagy bal oldalára esik. Törés azonban a kézre eséssel is előfordulhat, amikor az esés energiája átkerül a felkarcsontra vagy a kulcscsontra, ahol a törés később bekövetkezik.
A páciens a gyógytornászhoz általában 4–6 hetes rögzítés után kerül a felső végtagba, amelyet műtét előzhet meg. Amikor az uralkodó kéz mozdulatlan, a jobb kéz balra válik, és fordítva. Ezért először rövid és hosszú távú célokat kell kitűznünk.
1. lépés - az első szakaszban a legfontosabb a lapockák, a bordák és a nyaki gerinc kezelése, amelyek hosszú távú rögzítés után gyakran rossz állapotban vannak. Gyengéd mozgósításokat, manipulációkat és lágy technikákat alkalmazunk, amelyek a szükséges mértékben felszabadítják, elvérzik és mozgatják problémás területeinket.
2. lépés - A következő fázisban eljutunk a felső végtag mindhárom ízületéhez, nevezetesen a vállhoz, a könyökhöz és a csuklóhoz. Ezek az ízületek nem túl rugalmasak a hosszú távú rögzítéshez, és az izomerő minimális. Ezért fizioterápiánk elsősorban a hatótávolság növelésére és az izomerő növelésére összpontosít.
3. lépés - a harmadik szakaszban a fejlesztések nagyon lassúak, ezért tartósnak kell lenniük. Gyakorolják a mindennapi tevékenységeket, például öltözködést, írást, teherhordást stb. Később a testrész nagyobb aktivitására fogunk koncentrálni, hogy a beteg visszatérhessen a szokásos tevékenységekhez és hobbihoz.
Az alkar és a csukló törései
Az ilyen törésekben szenvedő betegekkel leggyakrabban tavaszi és őszi hónapokban találkozunk. Télen és nyáron sportolás közbeni esések (síelés, snowboardozás, korcsolyázás, kerékpározás stb.).
Fizioterápiás eljárásunk nagyon hasonlít a gallér vagy a vállcsont törésére. A lépések sorrendje megegyezik, de bizonyosan találunk különbségeket.
A gallér és a humerus töréseivel szembeni előny a lapocka, a váll és a nyaki gerinc jobb állapota. A rögzítés több hete alatt könnyedén tornázhatjuk és ellazíthatjuk ezeket a testrészeket. Nagyobb probléma a könyök és a csukló ízületében jelentkezik. Ezek az ízületek merevek és kissé hajlékonyak. Az őszinte testmozgás és az otthoni rendszeres terápia segítségével azonban néhány héten belül közelebb kerülünk a sérülés előtti állapothoz.
Az elülső és a boka törései
Az alsó végtag töréseinek okai nagyon hasonlóak a kar töréseihez. Ismét ezek a leggyakoribb esések, amelyeket ezek a törések okoznak. A téli szezon ezt a balesetet kívánja, mivel a jég és a hó nemcsak idősünket, hanem a fiatalabbakat is zavarja.
A rehabilitációt ismét több hetes rögzítés előzi meg gipszel vagy ortózissal. A páciens hordókkal érkezik az első terápiákra, amelyek könnyedén vagy teljesen enyhítik az érintett végtagot. Először is fontos minden mást ellenőrizni. Ez a medence, a gerinc és az egészséges végtag helyzetét jelenti, amely gyakran túlterhelt.
A következő lépésben elkezdjük mozgatni a csípőízületet, meglazítjuk a merev szerkezeteket és kinyújtjuk a megrövidült izmokat, leggyakrabban combhajlításokat (a comb hátsó részét). Ez a kezelés után következik a legfontosabb lépés, a láb terhelése. A terhelést fekvő, ülő helyzetben és végül állva kezdjük el edzeni. Ha a páciensnek sikerül állnia, folytatjuk a segédeszközökkel való járást, majd a segédeszközök nélküli járást.