gyomor-bél traktus

A méh leiomyoma a leggyakoribb kismedencei betegség, amelynek gyakorisága megnő a 30 évesnél idősebb nőknél, prevalenciája megközelíti az 50% feletti nők 70% -át (1). Számos szerző 33-50% -os incidenciáról számol be a fogamzóképes nőknél (2). Az incidencia a premenopauzális periódusban növekszik, a menopauza után fokozatosan csökken (3). Csehországban a miómák előfordulása a 35 évnél idősebb nőknél 20-25% (4). A méh myomatosus az első hiszterektómia egyharmadának elsődleges indikációja (5). Az Egyesült Államokban ez évente 200–300 000 műveletet jelent, amelyekre körülbelül 1,2 milliárd dollárt költenek (6).

Etiológia

A mióma pontos okai még mindig nem ismertek, de az a vélemény érvényesül, hogy multifaktoriálisak. Úgy gondolják, hogy a genetikai rendellenességek elindítják a mióma kialakulását, és számos genetikai tanulmány megerősíti a kromoszómák, gének, citokinek, növekedési hormonok és szteroid hormon receptorok szintjén jelentkező rendellenességeket (7). A petefészek-hormonokban, az ösztrogénekben és a progeszteronban magas a mióma-promoterek száma. A hormonális egyensúlyhiány, különösen az emelkedett ösztrogénszint, jelentős hatással van a mióma kialakulására. A miómákban jelenlévő ösztrogén receptorok 20% -kal több ösztradiolt kötnek, mint a környező mióma, ami az elhízott nőknél magasabb mióma gyakorisággal jár (8).

Klinikai kép

A mióma leggyakoribb tünetei közé tartozik a szabálytalan menstruációs vérzés, különösen a hypermenorrhoea és a bőséges metrorrhagia. Az erős és hosszan tartó vérzés tipikus tünetekkel járó vérszegénységet eredményez, beleértve a krónikus szervi oxigénhiányt, a teljesítmény csökkenését, a fokozott fáradtságot, rossz közérzetet és szédülést (11, 12). Nagyobb vérveszteség esetén légszomj és szívdobogás jelentkezhet (13). A myomatosis a szomszédos szervek - hólyag, ureter, csípővénák - elnyomását okozhatja. A myomatosis másik tünete a méh fájdalma, dyspareunia, dysmenorrhoea. Vérzéses degeneráció, nekrózis, inga subserosalis fibroid torziója esetén a fájdalom hirtelen hasi eseményként nyilvánulhat meg. A hüvelyi váladékozás általában iszkémiás submucosális mióma fertőzés eredménye (13). Viszonylag gyakori tünetek közé tartozik az alsó hasi nyomás, a megnövekedett feszültség és a hasi feszülés (11). A nyomás tünetei székletürítési rendellenességek (tenesmák vagy székrekedés) vagy kismedencei fájdalomként is megnyilvánulnak. Ritka az urológiai tünet, amely polakizuriában, retencióban vagy vizeletinkontinenciában nyilvánul meg (5). A myomatosis sterilitást, meddőséget vagy szövődményeket okozhat terhesség és szülés alatt (14). Ezeket a problémákat általában nagyobb submucosalis mióma okozza (3).

Diagnosztika

A méh myomatosisának alapvizsgálatai a következők: anamnézis a tapintási vizsgálat, amelyben a méhnyakkal egyidejűleg mozgó daganatot érzünk. A daganat konzisztenciája általában merevebb a környező szövetekhez képest, és a tapintás általában fájdalommentes (15). Az alapvető diagnosztikai módszer az ultrahang vizsgálat. Kombinált megközelítést, 7 MHz frekvenciájú hüvelyi szondát és 2,5 - 5 MHz frekvenciájú hasi szondát alkalmaznak. Az alap ultrahangvizsgálat leírja a méh és a mióma méretét és topográfiai elhelyezkedését. A további kezelés meghatározása érdekében azonban részletesebb leírásra van szükség, nevezetesen a mióma pontos méretének milliméterben történő meghatározására három egymásra merőleges síkban és a mióma térfogatának kiszámításával, valamint a szonomorfológiával, azaz. j. mióma echogenitás és határvonal a környező myometriummal szemben (16, 17).

Differenciáldiagnosztika

Leiomyosarcoma a méh összes rosszindulatú daganatának csak 1% -át teszi ki. Ez a rosszindulatú daganat de novo a méh simaizomsejtjeiből származik, bár ritka esetekben (kevesebb mint 0,1%) megengedett a leiomyoma rosszindulatú daganata (20). A leiomyosarcoma ultrahangjelei közé tartoznak a nagy ovális daganatok vagy a hipoechogén vagy a kevert echogén inhomogén struktúrájú noduláris daganatok képalkotása. Gyakran megfigyelhető a tumor központi elhalása és a vérzés, és az erek rendezetlenek a Doppler-vizsgálat során (17). A szonográfiásan ellenőrzött myoma növekedési sebessége és a myosarcoma lehetséges jelenléte közötti összefüggést nem erősítették meg (3). A legtöbb szerző elhagyta a meglévő mióma rosszindulatúságának hipotézisét (22).

Adenomyosis az endometrium mirigyek és a myromiumban lévő stroma heterotopikus előfordulása simaizom hiperplázia kíséretében. Súlyos menstruációs vérzés, dysmenorrhoea, menstruáció előtti dyspareunia és tenesmák nyilvánul meg (17).

Tapintás esetén kóros rezisztencia a kis medencében a petefészkekből, petevezetékből, paraméterekből, a méhből vagy a kismedence egyéb szerveiből származó daganatok etiológiája (teratoma, a gyomor-bél traktus, húgyúti daganatok, limfociszták, tályogok, haematomák és mások) (23).

Következtetés

A leomyomyomák a leggyakoribb daganatok egy nő reproduktív rendszerében. Bár a mióma szinte soha nem közvetlen halálok, az általuk okozott tünetek jelentősen rontják életminőségüket. Jelentős hatással vannak a nők egészségére, elterjedtségükből adódóan szintén jelentős egészségügyi problémát jelentenek.